A halál napja / Strange Days

¬ igazából nem értem a magyar címet; 

¬ olyan a film, mint a Született gyilkosok és a Tiszta románc keverékének bizarr újrakiadása (mind a két filmet utáltam, szóval ez előrevetíti a véleményemet a következő sorokban):

¬ émelyítő ez a színes kavalkád, ettől viszont azért nem hánysz be, mert úgy a 38. perc környékén visszaesik a pszichedelikus színvonal; mindenesetre a két és fél óra alatt így is olyan szirupos delíriumot érez az ember, mintha maga is valamilyen transzsisakot viselne: nem tudom eldönteni hogy ez most jó vagy nem jó pont a filmnek; 

¬ néha nagyon belemagyarázós, megmagyarázós, már-már idegesítően; 

¬ „A paranoia nem más, mint a valóság finomabb vetülete” - ez egész érdekes ellentmondással teli mondat volt;

¬ kicsit Neuromancer (a feka csaj, mint egy gyengusz Molly-utánzat), kicsit Snow Crash;

¬ a fekák az áldozatok ... rendőri túlkapás ... inkább megnézem újból a Harmadik műszakot, de csak a negyedik évad végéig, addig jó volt vagy az agyonistenített Drót sorozatból a második (az tetszett egyedül) évadot, vagy a Coplandet;

¬ a zenék jók voltak (leszámítva a feka reppet meg az igénytelen punk-elmebeteg műfajokban vergődő csoki előadók konvulziótól gyilkos performanszait, akkor inkább már Billy Idol Cyberpunk albuma);

¬ bizonyos snittekben túltolják a vért, az erőszakot ... olyan, mintha egy hormonzavaros, sértett tinédzser álmainak á(l)mokfutása manifesztálódna ... 

¬ Juliett Lewis mindig is egy idegesítő, irritáló figura volt (se nem szép, se nem jó testű), de az aberrált, pszichopata szerepet mindig jól hozza, gondolom nem véletlenül; az énekhangja viszont -ha tényleg az övé- elismerésre méltó;  

¬ a Philo Gantet játszó csávó olyan volt nekem, mint a Cult énekesének meg a 8 mm című filmből Dino Velvetnek a keveréke ... ő is lehetett volna valamilyen hiteles gonosz karakter, de csak egy retkes talpú, muslicákat hessegető karmozdulatokkal apelláló, temus kisjézust sikerült belőle kihozni;  

¬ Tom Sizemore azzal a paffendorf frizurával ... végig a röhögőgörcs gyötört amikor feltűnt a színen ...

¬ a feka csaj izmos teste némileg kompenzálja zavaros karakterének hiteltelenségét ... egyszerre vagyok a hüvelygombától frusztrált karatézós femi-megmondóember, aztán egy jóképű fehér fiú után vágyakozó, punciszaftot cseppentő, érzékeny, gyengéd, gondoskodó nő, aztán utána megint egy halálos fegyver ... aztán a kölkömér aggódó családanya ... mindez egyszerre ... kurvára idegesítő; ha egy ilyen nőnek a transzélményeit kellene átélnem egy transzsisakban, azt hiszem azt is bevallanám a titkosszolgálatnak, amit el sem követtem, vagy csak simán kiégne a neocortexem (végül is a Valós halálban (a könyvet olvastam csak) ez megtörtént, amikor egy terhes nőbe ültették át hős katonánk tudattokjának tartalmát);

(hasonló érzelmi ringlispílt éreztem még nagyon-nagyon régen, amikor A bűnös vágyak című regényt olvastam Laurell K. Hamilton tollából: na, ott tapasztaltam meg Anita Blake kisasszonynak köszönhetően, milyen a női elme: milyen az, amikor egy nő egyszerre utálja és szereti a férfiakat és hogy csak egy igazi manusra vágyik, és kapja be a többi, de azért ő titokban vágyik más férfiakra is, mert neki lehet, meg ez jár, meg amúgy is, de persze nem úgy, meg a nagy ő a fontos, senki más, de azért ide is bekukkantok meg oda is beülök, meg amoda is belefetyelek, hátha kisül belőle valami rossz, ami elől gyorsan elfutok, hogy ne kelljen felelősséget vállalnom és meg hát amúgy is, minden a csúnya, gonosz férfiak hibája, pfu, de gyűlöltem azt a könyvet, nem is emlékszem arra valójában milyen vámpíros dologról szólt, de nem is baj);

¬ természetesen a fehér, kétbalkezes, de szépséges (nem tudtam, hogy Ralph Fiennes ilyen kis szépfiú is volt egykor) ficsúr-rosszfiúcska fut a kőkemény-érzékeny fekete csaj után;

¬ nem tudom mennyi zöld hátteres buziskodás volt, ha volt egyáltalán: ha itt mindent az utcán vettek fel, akkor elismerésem, mert az nem kis munka lehetett; 

¬ a való világ és a virtuális világ közötti elmosódó határ, a transz-függőség, a mások-élete iránti vágyakozás, kíváncsiság, az emberi természet végletei ... ezek mind érdekes témái lehetnének amúgy a filmnek; mondjuk akkorát nem ütött nálam ez a téma, de ez valószínűleg azért van így, mert most láttam a filmet, nem 1995-ben, akkor biztos nagyobbat szólt volna; 

¬ és mivel már olvastam jópár PKD könyvet vagy akár mondhatnám Richard Morgan Valós halál regényét, kicsit immunis voltam a valós-virtuális világ iránt, gyakorlatilag ők ketten is a valóságot és a nem valóságot rágják meg, köpik ki, formálják újra és újra ...

¬ itt mindenki ripacs, mint ahogy maga a film is ... minden túl van tolva ... látványvilág, történet, mondanivaló, stb. ... egyszerűen nem tudtam komolyan venni a filmet, a benne lévő karaktereket ... végig azért küzdöttem, hogy ne valamilyen zsé kategóriás cyberpunk bohózatnak lássam az alkotást, de nem sikerült ...

Erős vár a mi Istenünk!

Ha jól emlékszem, korábban már írtam arról, hogy a Fidesznek ez a hergelő attitűdje egyszer majd vissza fog ütni, a visszájára fordul ez az állandó feszültség-generálás. (Mindig harcolnunk kell! Mindig valaki leselkedik ránk!)

 

Először azt gondoltam, hogy párton belül lesz ilyesfajta bomlás, valamilyen nézeteltérés (itt az eszmére gondolok igazából, nem az ilyen pedóbotrányos dolgokra, hanem magára a fideszes ideológiára, már, ha beszélhetünk ilyenről), nem pedig a kiközösített, szociopata Magyar Peti fogja a teljesen felbőszített népet továbbvezeti egyenesen a saját bukásába. De, úgy néz ki nagyon tehetséges. A további hergelésben és annak meglovaglásában mindenképp: azt a vonalat vitte tovább és aztán emelte magasabb szintre, amit már a Fidesz elkezdett ... Ő csak befejezi a csalfa, el- és megtévedt művet.

Így sokkal gyorsabban megy végbe a romlás...

Másodjára még azt vizionáltam a jövőre nézve, hogy a hatalomváltást a CSOK-os segélyen vállalt gyerekek fogják majd megvalósítani. Úgy néz ki, tévedtem, előbb végbemegy ez a folyamat.

 

Számomra mindenesetre nagyon megdöbbentő volt, hogy egy Magyar Péter lehet a politikában tényező. (Bár, ha megnézzük a brüsszeli gittegyletet, minden értelmet nyer.) Egy olyan alak, aki nyíltan lepaktál Brüsszellel, egy olyan alak, aki abba a kézbe harap, ami őt etette, egy olyan alak, aki képes nyíltan elárulni a munkahelyi és a saját családját...

 

Hogyan lehet bármilyen értelemben vezető egy átlag magyar választópolgár szemében? Hát úgy, hogy az átlag magyar pont ilyen alantas, sunyi, férgeskedő, ki-ha-én-nem alak. A zsák a foltját megtalálta. 

 

Az viszont vitathatatlan tény, hogy ezt a korábbi évek Fideszes hergelése készítette elő; Peti csak továbbvitte ezt a kisiklott kísérletet, beindította a megfelelő fúziót.

 

Nagyon ijesztő.

Itt nem csak arról van szó, hogy rendszert akarnak váltani az emberek. Itt olyan mérhetetlen gyűlöletről és gonoszságról van szó, amit nem lehet csupán a jelenlegi rendszerrel összefüggésbe hozni, csak ennek a rendszernek a nyakába varrni, okként felhozni.

 

Ez itt van, itt van az átlag magyar emberben! A vérünkben.

Irigységgel átitatott romlottság. Genetikai örökség. 

 

Ezt hoztuk magunkkal a Kárpátokon túlról vagy épp ellenkezőleg, itt fertőződtünk már meg a gyilkos kórral? Ennyi rosszindulat, ennyi aljasság nincs egy emberben, mint bennünk. A Fidesz ezt a tulajdonságunkat kezdte el izgatni rendkívül akkurátus módon, az egyenletbe azonban hiba csúszott?

 

Nem! Nem hibáztak. Megteremtettek valamit, ez volt a terv! Ámbár azzal nem számoltak, hogy a gonoszság ilyen gyorsan túlcsordul, öntudatra ébred, irányíthatatlanná válik, majd önálló entitássá avanzsál, ami felett nincs hatalmuk. A magyar virtus, a hazai hübrisz! Amit már nem tudnak irányítani. Amúgy is megtörtént volna előbb vagy utóbb. Ők csak felgyorsították a folyamatot. És a hitványság mocsarában egy új, még gonoszabb ideológia született. Egy olyan teremtmény, ami túlnőtt a Fideszes tudósok fején ... és elszabadult ...

 

Saját teremtményük semmisíti meg őket. De az nem magyar Peti, a renegát Mengele-szekta kiközösített tagja, hanem a magyar néplélek, ami egy újabb önsorsrontó átalakuláson megy keresztül. Alakot vált. Mint a Dragon Ballban Dermesztő. A gonoszság egy újabb verziója. Ügyesebb, erősebb, ravaszabb, kegyetlenebb. Már nincs hatalma felette senkinek. Azért jött, hogy romboljon és uralkodjon a romokon. Mert az a jó, ami nem jó. Neki kell a rossz. A pusztulás. A halál.

 

Neki a halál az élet.

A ma politikusa nem több, mint egy ócska celeb.

Forma-bontó

Ez a formaegy tulajdonképpen nem szól másról -az abszolút, mindenféle logikát, józan észt, következetességet mellőző büntetések mellett-, mint a formaegyes pilóták aktuális már huszonévesen szétplasztikázott modellkurváinak a mutogatásáról ...

 

ASMR*

Nézem ezeket az ASMR vagy minek nevezendő videókat. Egyrészt a döntő többség nem tudom mitől van úgy elalélva. Engem személy szerint ezek a fülbe suttogó, fejbőrön karistoló, háton súrolódó, lábujjbütyök triggerpontozó effektek sokkal inkább idegesítenek és megőrjítenek, semminthogy a mély kielégülés fázisának alfa-csakrás csappantyúit nyissák meg ...

 

De hát, biztos velem van a baj.

 

Amikor a szerencsétlen delikvens, húszféle kiropraktőrhöz, meg harmincféle manuálterapeutához jár, és mindegyik mond valami fantasztikusan okosnak hitt blődséget az izmait és a vázrendszerét illetően, természetesen mindegyik mást (és azt mindegyik hozzáteszi, hogy a problémáit nem lehet megoldani, hiszen 18 éves kor után már nem lehet, de a kezelés mindenképpen kell és fontos), és nem számít, hogy éppen egy nappal ezelőtt volt a delikvens csont- és izomátforgatáson, a következő nap, a nagytudású orvos, kinek rendelőjének falán vagy százféle oklevél és egyéb, az emberi test anatómiájának elismeréséről nyilatkozó végzettségei hemzsegnek, azt mondja: nagyon merevek az izmaid, tele van a hátad, a vállad, a combod izomcsomókkal, de nagyon mélyen, amiket mindenképpen fel kell oldani. Néha homlokegyenest más mond az egyik és mást a másik és mást a harmadik ...

A következő, amikor a szerencsétlent, akit meg a sajtreszelőtől kezdve, a kapán át, egy sajátos kinézetű vibrátorig mindennel püfölnek ... vörösödő, a homlokán kidudorodó fejjel láthatjuk szenvedni. Meglepő módon inkább együttérzést tanúsítanak a kommentelők, semmint sajnálatot vagy szánalmat. Én eközben nem tudom eldönteni, hogy ezt most valami bizarr BDSM vagy valami újfajta soft pornó ...

 

Ez most komoly vagy egyfajta paródia, amely mögött szimplán vagyonszerzési próbálkozás van mindkét részről?

 

A legjobb, amikor valami távol-keleti lebujba mennek, és a nő, szakad, izzadt ruhában és lyukas zokniban, a mellette henyélő kutyával meg az egytucat bogárral, simán, mindenféle sámáni eszköz nélkül, a puszta könyökével kínálja meg hősünk testét, aki eközben eltorzult, beesett arccal esetlen kézmozdulatokat tesz, hogy letolja magáról a láthatóan jól szórakozó ázsiai kínvallatót ... közben előkerül egy másik kínvallató, akiről kiderül, hogy a főnök, aki, hogy barátságos légkört teremtsen a szabad ég alatt! meggyújt egy füstölőt amit egy álló ventilátorral! igyekszik hősünk felé terelni, majd tört angolsággal megszólal: inaff péjn, szőr? níííd móóór, szőr? ju hev big problemsz hir, hir and hir, szőr, cáf, tájt, bek, solder tájt ... szőr ...

 

Amitől meg inkább a hányinger kerülget: azok a helyek, ahol csak férfiak masszíroznak főleg férfiakat. Persze ez úgy van tálalva, hogy ez egy ősi rituálé, a régi időkben a királyokat is ebben a fajta bánásmódban részesítették, kényeztették. Szóval, minden ilyen homokos helyen van valami frappáns ukáz, mi miért is történik úgy, ahogy nem kellene ... És kettő vagy akár több férfi masszíroz, meglehetősen félreértetetlen mozdulatokkal, arcukon elaléló-állapotközeli mélasággal ... Ezek a lassú, már-már kéjes mozdulatok ... amikor úgy masszírozza a férfi lábujjait, hogy azok pár centire vannak a szájától ... és ... nem is folytatom tovább ... Képes valaki így ellazulni?

 

A páciensek kilencven százaléka nem rendelőbe vagy valamilyen egészségügyi helyiségbe jut el, hanem szimplán lakótelepi vagy alagsori helyiségek, szobák vannak „berendezve”. Minden egymás hegyén-hátán, rendetlenség. Higiénia ... amikor a köpölyözés úgy megy, hogy le sem takarítja az előző páciens után ... és mindezt felveszik kamerára ... Az ágy, ami sokszor nyikorog és/vagy szakadt, sérült, izzadságfoltos ... az egyik kedvenc jelenetem, amikor a masszőrcsaj, miután sima konyhai törlőkendővel letakarítja az olajat a férfi testéről, az összegyűrt papírgalacsint egyszerűen csak behajítja a sarokba, a parkettára, a földre... 

A slusszpoén: amikor tolókocsiban vagy éppen ölben viszik a nagy beteget vagy kvazimódóként, hatalmas fájdalmak közepette besántikál elhomályosult, már-már könnyes arccal, a professzor pedig mindenféle látlelet, röntgen nélkül, durván harminc perces kezeléssel a pokolból a mennyországba repíti hősünket, aki kivirágzott arccal trappol végig Usain Bolt képességeit is meghazudtoló módon a meglehetősen szűk folyosón. Ja, azt azért említsük meg újra: hogyha mégsem manifesztálódik a doktorunk keze által a mozgásszabadság földöntúli csodája, akkor gyorsan, biztos, ami biztos hozzáteszi: van, ami már nem gyógyítható ...

Profilba vág

Mostanában valamiért egyfolytában orrplasztikai műtétek fényképeit ajánlja fel az Instagram random képkereső szekciója, ahol ilyen kis íves orrokat gyártanak a delikvenseknek.

 

Alapvetően szép, meg nyilván kell hozzá orvosi tudás, a szépséggel egybekötött affinitás, de -ami számomra kissé érthetetlen-, hogy az ösztönös stílus, a zsigeri szépérzék hol marad a doktorok részéről?

Vagy ez is már olyan futószalagon gyártott orr, mint a feltöltött kacsaszáj?

Ez fut most a piacion, ezt csinálom én is, ebből lesz a lóvé! Meglovagolom gyorsan ezt az 'influenszer' hájpot, tolom, ameddig megy a szekér ... Sutba dobom a racionalitást, a józanság stílusát saját anyagi haszonszerzésem bővítése érdekében...

 

Miért nem lehet egy egyenes vonalat adni annak az orrnak, mért kell belerakni ezt a görbületet, ezt a gyermeki ívet? Komolytalanná teszi a női arcot. Gyerekessé.

Ugyanis nekem ettől gyerekessé, éretlenné válik egy felnőtt női arc.

 

Az egyenes vonal viszont büszkeséget, kiállást, határozottságot, magabiztosságot kölcsönöz egy alapvetően szép arcnak. Ezáltal lesz az érett -nem öreg-, érett és női! Nem pedig kislányosan nőies.

Taktikai titoktartás nem titkosszolgálati módszerekkel

Megpróbálok tájékozódni a világ dolgaival kapcsolatban, emeljük ki most ezt az orosz-ukrán háborús dolgot.

És ahogy hallgatom ezeket a biztonságpolitikai szakértőket? elemzőket? ... Hááát ... az az érzésem, hogy ez a szakma is kicsit olyan lett, mint a klinikai szakpszichológus ... erős túltermelés van és minden sarkon a pofámba nyomja a keresőalgoritmus, ha kell ha nem, mert most ez valamiért nagyon trendi.
Az egyik szagértő csoport nem objektívan nézi a dolgokat, hanem vagy jobb vagy baloldali propagandát tol, a másik szagértő csoport meg nem ért hozzá és/vagy csak szerepelni akar.

 

Így elég nehéz képben lenni a dolgokkal.

 

Az sem könnyíti meg a helyzetemet, hogy a kérdezők sokszor felkészületlenek vagy simán csak nem értik a dolgokat, sokukat itt is csak a szereplésvágy hajtja, illetve gyakori probléma, hogy nem tud egy rendes mondatot értelmesen elmondani (nem hebegés-habogásra gondolok, hanem egy egyszerű alany-állítmány-tárgy-határozó-jelzős mondatot nem sikerül megfogalmaznia, rosszul használják a ragozást, stb,), valamint egy sima kérdést három-négy percig tart neki feltenni és annyira csűri-csavarja a tudományos hozzáértés jegyében, hogy a végén már maga sem tudja mit akart kérdezni!

 

A szakik, akik közül sokan bennragadtak a hetvenes és nyolcvanas évek hidegháborús gondolkodásmódjában, ami nem húzható rá napjaink alantas, személyeskedésekkel, vádaskodásokkal teli, a racionalitásokat és az építő jellegű kommunikációkat teljesen mellőző magatartására, akik rébuszokban beszélnek és/vagy nem a feltett kérdésekre válaszolnak ...

 

Tiszta katyvasz az egész.

 

Tulajdonképpen akkor kaphatnánk némi rálátást a dolgokra, ha minden egyes szakértő? egy bizonyos mondatát kiemelnék (csak itt az a kérdés melyik mondatuk hiteles és igaz?) és ebből gyúrnánk egy nagy masszát. Akkor talán lenne rálátásunk a dolgokra kb. úgy harminc százalékban...

Appetite for Oxygen!

Nos, egy kis véleménynyilvánítás a tavaly előtti (2023) GNR koncertről.

 

Valahol cikkezték, hogy félidő után egy csomóan leléptek. Ez nem igaz, sőt, a koncert utolsó harmadában már hering módjára álltak az emberek a színpad előtt.

A három és fél órás koncert volt a probléma. Ez nem embernek való. Sem a zenekarnak, sem nekünk, nézőknek. Főleg, akik ültek, mint én is, egyenesen borzalmas volt. Ezek a lehetetlen műanyagszékek. Sem ülni nem lehet bennük, sem oldalvást feküdni kicsit, sem sehogy.

Ahogy egy lány nyögte mögöttem félidőben: 'szétültem a seggem bazmeg'.

Az emberek egyszerűen elmenekültek a totális testzsibbadás elől a mellékhelyiségekhez, valamint a táplálékfelvelő helyekhez.

És itt elérkeztünk a koncert egyik nagy hibájához, (a másik az ótvar hangosítás).

 

Nem tudom, hogy ezeket a maratoni hosszúságú haknikat ki az, aki kitalálta ... A több egyáltalán nem jobb. Eleve Akvel hangja borzalmas már. 60 pluszosan nem tudom minek kell erőlködni. Minek kell szaladgálni, minek kell egyáltalán bármilyen kardiótevékenységet végezni. Nem a bohóckodástól lesz jó egy koncert. Egyébként egy huszonévesnek is meggyűlne a baja napi vagy kétnapi rendszerességgel majdhogynem négy órás koncerteket adni, ráadásul ezeket a számokat elénekelni valóban embertpróbáló feladat. Más, egészséges hangú embernek is beletörne a bicskája. Aztán csodálkozunk, hogy Akvel hangja nem bírja. Nincs olyan ember, aki ezt végig tudná tolni komolyabb hangproblémák nélkül. Nem értem miért kell még rátenni egy lapáttal a szarra.

Emlékszem a 2018-as Budapest Park-i Billy Idol koncertre. Kicsivel volt több, mint egy óra. Tisztességes iparosmunka volt az a gig, de teljesen jó volt és szerethető. (Szerintem egy józan gondolkodású, zeneszerető ember erre vágyik a nyugdíjas életkorú zenekaroktól, nem a végeláthatatlan, teátrális bohóckodásra.) Ahhoz képest, hogy két nappal a budapesti koncert előtt az is kérdésessé vált, hogy egyáltalán színpadra tud -e lépni a mi kis kokainbárónk, ugyanis egy komoly légúti betegséggel kellett szembenéznie ... Az Instagramra még fel is töltött egy képet, ahol -szó szerint- egy durvább mikuláscsomagnyi antibiotikumokat és egyéb gyógyszereket tartalmazó zacsival pózolt. Ennek ellenére mégiscsak sikerült felmenni a porondra és teljes jól, érthetően, hamis hangok nélkül! végigtolnia a bulit. Az utolsó néhány számon azért már érződött, hogy Mr. Idol nagyon elfáradt, de egyértelmű volt, hogy itt nem az életkora vagy a hangszálai, hangproblémái jelentették a problémát, hanem a megbetegedése, ami miatt nehezen tudott már levegőt venni és gondolom a torka is teljesen odavolt már. De! Mégsem volt hamis!

(Az meg sokat elmondott a zeneszeretetéről, amikor kissé elérzékenyülve köszönetet mondott a zenekarnak, elsősorban Steve Stevens gitárosnak, aki mindig ott volt mellette és támogatta, hozzásegítette ahhoz, hogy most ő nemcsak itt, hanem mindenhol felléphet(ett) és azt csinálta és csinálhatta az életben, amire mindig is vágyott, ami mindig is az ő lételeme volt ... Megható volt. Őszinte.)

Nekem ez sokkal többet jelentett, semmint pl. az ukrajnazászlós butáskodás a kivetítőn, akiknek szerintem amúgy fogalmuk sem volt arról, hogy az mi fán terem és mért...

Szóval, Akveléknek ugyanezt kellene tenniük. Egy órás koncert vagy max. másfél. Ebben lehetne félúton egy kis dobszóló, közönségénekeltetés, aztán a fetrengős gitárszóló (mondjuk ezt sosem értettem miért jó), sőt, ha nagyon profik akarnának lenni, bedobhatnának még valami vicces, sztorizgatós anekdotát. (Biztosan lenne mit mesélni).

Akvelnek közben lenne ideje egy kis oxigént magához vennie, kicsit megpihennie, kicsit regenerálódnia.

Egy józan értékítéletű ember teljesen meg lenne elégedve ezzel az időtartammal és a közbenső körítéssel.

Az én véleményem egyébként az, hogy Akvel hangja annyira nincs rossz állapotban (most ezt a 60-as éveihez képest értem, nyilván nem várom el a régi hangteljesítményt tőle, egyszerűen nincs az a hangszál, amely ezt a megfeszített tempót bírná, bármennyire is fiatal lenne az illető); másodsorban meg az, hogy Akvel nem tudja már kiénekelni a magas hangokat, mégpedig azért, mert szuflával nem bírja egyszerűen.

Azt viszont sehogysem tudom eldönteni, hogy a hangosítás szándékosan volt értékelhetetlen, élvezhetetlen vagy ennyire balfaszok voltak a szakemberek?! Feltételezem nem ötforintos hangosítóbrigáddal járják az országokat. Vagy így akarták elrejteni Rózsabimbónk vokális kihívásait? Nem tudom. Mindenesetre ez egy nagyon rezsicsökkentett hangélmény volt.

Ha nekem kellett volna kifizetnem a jegy árát, visszaköveteltem volna a pénzem. Sajnos nem ért annyit a performansz, amennyit elkértek érte...

2025

... a suttyóság éve?

 

Már 2010 óta rendelek rendszeresen! a netről (egyszer talán majd elmesélem miért döntöttem így) szinte mindent, de ebben az évben ezalatt a három hónap alatt annyiszor kaptam sérült/megbontott csomagot és/vagy annyiszor kaptam hiányos/rossz/teljesen más terméket, mint idestova tizenöt évig sohasem!

A forgalmazók honlapján egyre több helyen látom azt vastag betűkkel, hogy mindenképpen ellenőrizzem a csomag sértetlenségét és bármilyen gyanús esetben kérjek azonnali jegyzőkönyvet a futártól. (Korábban is volt ilyen, persze, de most egyfolytában figyelmeztetnek erre!) Ez kicsit olyan, mint amikor a stázimutti aszongya, hogy mostantól hozzá kell szoknunk a terrorcselekményekhez Európában! vírsaffendasz mutti, já?

Elképesztő módon próbálják meglopni, hülyének nézni az embert; miközben a termékárak az egekben, a futárszolgálatok meg egyre nagyobb mértékben emelik meg a kiszállítási díjakat...

 

A rossz/hibás termékek visszaküldése sokszor a vásárlót terheli, Magyar Posta esetén a legolcsóbb visszaküldés is 2605 forint volt legutóbb, ami azt jelenti, hogy körülbelül egy hét kell míg megérkezik a csomag a megfelelő helyre, ha és amennyiben megérkezik. (Érdemes ráírni a papírlapra, hogy: GARANCIÁLIS VISSZÁRU. Akkor nem nyúlnak bele.)

Sokszor tapasztalom azt is, hogy hiába olvasom el figyelmesen a visszaküldés mikéntjét:

- letöltöm a visszaküldési űrlapot (vakon megszerkesztett Word dokumentum);

- csatolom a számlát;

- csatolom a garancialevelet;

- megfelelő csomagolást/dobozolást eszközölök;

- megfelelő címzést alkalmazok;

- stb.

... teljesen más metódusok alapján kerül elbírálásra a panaszom. (Lényegtelen, hogy nagy cég vagy valamilyen családi vállalkozás.)

Van úgy, hogy cserét kérek, ugyanis az adott termék -mondjuk egy autós kamera- nagyon jó áron van a nagyon jó tudásához képest ... szeretném a cserét, ez egy nagyon korrekt ár (lenne) az adott termékért. Az űrlapon ki is választom a megfelelő rublikát: csere.

 

Eltelik egy hét, két hét, semmi. Már-már el is felejtkezem róla; már-már lemondok az árról...

Aztán két hónap után egyszer csak az adott üzlet ügyfélszolgálata, nem is a szerviz vagy bármi technikusi részleg meghatalmazottja, levélben tudatja velem, hogy milyen számlaszámra utalhatja vissza az eszköz árát. Más opció nincs. Örüljünk, nemde? Legalább a pénz egy része visszajött. A visszaküldés árát meg lenyelhetem keserű pirulaként.

 

De arról is beszélhetnék, amikor a megrendelt termék két hónap után sem hajlandó megérkezni; a fizetés banki átutalás. Nézem a profilomban a rendelés menüt, ahol azt írja: 'összekészítés alatt'. De már 60 napja! Írok az ügyfélszolgálatnak, jön a visszaigazoló levél, hogy erre ne válaszoljak és hogy legyek türelemmel, legrosszabb esetben is pár nap múlva felveszik velem a kapcsolatot. Eltelik tíz nap. Semmi nem történik, azt leszámítva, hogy a profilomban az 'összekészítés alatt' kifejezés a levél elküldése után pár órával eltűnik és helyette a 'kiszállított csomag' jelenik meg!

HE???

Megint írok, már ingerültebben, de nem fenyegetően, s megint tíz nap telik el. Az ügyfélszolgálat írja, hogy a kompetens személyeknek továbbítani fogják a levelem. Megint napok telnek el, jön a levél: „elnézést, technikai probléma történt és bennragadt a levele a rendszerben!” Azonnal intézkednek és küldik, amit kell. Megint napokat várok miközben nem tudom szándékos provokáció -e vagy csupán a véletlen műve, de több levelet is kapok, hogy értékeljem a megvásárolt terméket...

De olyan is van, hogy cserét kér az ember egy szobai dekortárgyra és ugyanolyan sérültet kap második alkalommal és az ember látja, hogy nem a csomagban sérült meg, hanem eleve selejtesként rakták bele a dobozba! Egyszerűen fel nem tudom fogni hogy történhet ilyen.

Mindenki rezsicsökkentett!

 

Környezetvédelem? NEM! Katasztrófavédelem!

Környezetvédelem. Ökológiai lábnyom.

Ezen mantrák nélkül az élet halálhörgés, siralom. Nemde?

 

Minden év augusztusában a családdal el szoktunk menni egyfajta családépítő- és erősítő tréningre. Nevezzük velneszezésnek...

Nem azért, hogy feltöltögessük a fotókat a közösségi hálóra másokat irigységre és rosszindulatra hergelni. Nem akarunk semmit sem bizonygatni. Nincs értelme, felesleges.

 

Magyarország főbb városaiba szoktunk ellátogatni pár nap erejéig.

Sok helyen a városközpontok nagyon szépen fel vannak újítva. Bár azt sosem fogom megérteni, hogy miért a legforgalmasabb nyári hónapokban kell komplett épület- és útfelújításokat végezni. Biztos ennek is van valami oka.

 

Viszont, ami miatt igazából elkezdtem ezt a posztot az a környezettel és annak védelmével kapcsolatos:

 

Megannyi helyen vannak drágábbnál drágább facsemeték ültetve, ott lefeg a törzsükön a napszítta cetli: nevükkel, árukkal, illetve cakkumpakk az egész EU támogatási pénz összegével...

Váraknál, épületeknél, múzeumoknál, emlékhelyeknél gyönyörűen van kialakítva a környezet, pompás és ízléses zöldterületekkel, különböző kis és közepes méretű cserjékkel, filigrán, aprócska virágágyásokkal...

 

Gyönyörű színek, gyönyörű kompozíciók, melyek abszolút patentosak a modernt, felújított térkövezett képpel. Semmi giccs.

 

Megdöbbentő számomra, hogy egy-két év elteltével micsoda kietlen és sivár környezet fogadja az embert, ugyanott. Szemét és gaztenger. Az esetek elenyésző részében találkozhatunk csupán csepegtető öntözőrendszerrel, ahol meg van, az ugyancsak sérült, eltömődött, eltörött ... belepi a mocsok, a sár, eszi a rozsda.

EGY-KÉT ÉV!!! Minden településen ugyanaz a helyzet!

 

Egyszerűen a nemtörődömség és az igénytelenség köszön vissza a Marssá váló földi tájon.

 

Elképesztő pazarlás. Akármennyire szívós egy növény, legyen az cserje vagy fa, az első néhány évben mindenképpen odafigyelést és gondozást igényelnek. Ugyanúgy, ahogy a csecsemőkre is vigyázni és figyelni kell.

Én értem, hogy kevés az ember, de annyira, hogy ne legyen valaki, aki mondjuk ki tud lépni egy múzeumból a pult mögül, hogy hetente egyszer meglocsolja azokat a nyomorult növényeket?

 

A környezetemben is van, ahol 100 darab kislevelű hárs facsemetét telepítettek. Direkt megszámoltam: egy év elteltével 33 darab pusztult el!

 

Hihetetlen mértékű pazarlása ez az életnek és a pénznek egyaránt...

Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy lehet ez. Mondom ezt úgy, hogy én nem vagyok nagy környezetvédő, ugyanakkor nem esik nehezemre lehajolni, ha mondjuk azt látom, hogy egy random áruházlánc reklámújságát fújja a szél keresztbe előttem, hogy megfogjam és kidobjam a közelben lévő kukába ...

Beszélünk a környezet fontosságáról, a földi javak megbecsülésének feltétel nélküli szükségességéről, a karbonlábnyomunk csökkentéséről ...

 

Hát, basszus, pont az ellenkezőjét csináljuk; és valahol valaki(k) nagyon, de nagyon jókat pityeregnek mindezen lúdtollal és pénzzel kitömött selyempárnácskájukon.

Lófasz

Az mennyire szeretetteljesen természetközeli (vagy inkább gyarlón emberi?), hogy lovaglás közben -teljesen lényegtelen, hogy az aszfalton, szervizúton, murván vagy éppen a lovasiskola karámjában- megállás nélkül nyomogatja a telefonját mindegyik sztárzsoké. Eleve nem értem, hogy az ügetés közben hogyan lehet bármit is rendesen leolvasni a kijelzőről: hiszen rángatózik minden. Ezek szerint ez kiküszöbölhető ... És a lovat ki fogja megzabolázni? Aki a csokos-segélyes kölköket. SENKI! Mert mint minden mást, ezt is leszarja már mindenki nagy ívben ... Majd az iskola megoldja?!

 

De most akkor melyik iskolába jelentkezzünk? Emberi? Állati? Hol képeznek ki kevesebb bégető báránykát?

Hol marad az 'ember-állat' meghitt kapcsolat? Hol van az 'ember-természet' kapcsolat?

 

A végtelen, képmutató és álszent, egoista webkettes felületen.

 

Röviden: ahol a lájk! Igen,  de az igazság? Hát...

 

Az odaát... 

A bádogos

Panaszkodik az öreg, nyugdíjból kellett visszajönnie újból a munka világába. Panaszkodik, nincsenek szakemberek. A fia is mellette tanulta ki a szakmát, de elvágyódik belőle. Nincs, aki vigye a mesterséget. Csalódottság és düh visszhangzik szavaiból. Nem tudom eldönteni az öregről: valójában a pénz miatt tért -e vissza vagy egyszerűen csak arról van szó, hogy muszáj valamit csinálnia -és ebben tényleg jó, valljuk be!-, mert különben pár nap eltelte után értelmetlenné válna az élete és azon nyomban elpusztulna.

 

A siránkozó aurájának másik felét a gyors testi hanyatlására vonatkozó állandó nyavalygás és az önsajnálat unikumos-kávés-pálinkás leheletű monológja tölti meg. Mutatja a köszvényes kezeit. Valóban borzasztóan néznek ki, fogalmam sincs hogyan tud azokkal egyáltalán bármit is megfogni. A térde hasonló állapotú, csikorogja. Azt nem mutatja meg. 

 

Egész életét a magasban töltötte, mondja, de ma már csak akkor mászik fel a létrán bárhová, ha nagyon muszáj, illetve, ha egy adott magasságnál feljebb már nem kell. Kérdem, segítsek -e valamit cipelni. Nem kell. Lassan, bicegve, körülményesen cammog; vele egykorú kocsijának csomagtartójáról levett szürke, kopott létrájával a vállán. Minden egyéb feladatot daruskocsival végez. (Jó pénzügyi munka-kapcsolatot ápol Martinnal, tudom meg, ő megbízható...)

 

December, kint 0 fok, az északnyugati szél meglehetősen élénk. Az északi oldalon dolgozik, ezen az oldalon a szél sokkal jobban csíp. Martin -kezében a darut irányító kis dobozzal- teljesen kivan. Látszik, hogy a mai napját nem így képzelte el. Rosszkor, amúgy is rossz passzban érte az ukáz. Az innivalót és az ingyenes mellékhelyiség használatát dacosan elutasítja. Az öreg szintúgy, három kávét már elfogyasztott, nem kell neki több, másféle meg mégúgyse. Majd pajkosan elmosolyodik és közli, hogy bár nagyon sok helyre kellene mennie még ma (hétköznap délután 3 óra 30 van épp), de ma már biztosan nem fog eljutni sehova. Ez a lemezelés teljesen kivett az erejéből (és a kedvéből is), viszont a hazaérkezés utáni több pohár pálinka elfogyasztásának közelgő eseménye bűntudat nélküli melegséggel tölti el ráncos arcát... (Martin orcájára hasonló derű költözik, amikor megtudja, hogy nem az öreg intézi a daru használati idejének fiskális tranzakcióját, hanem szabad kezet kap, hogy ő szabja meg két és fél óra árát 32 000 forint értékében...)

 

Szakibácsi bézs félcipőt, bő, szürkésfehér nyári nadrágot visel, továbbá egy fehér trikót és egy szürke tavaszi kabátot, ami félig van csak begombolva. Ősz mellszőrzete aranynyaklánca társaságában kéjes megjelenést kölcsönöz neki, pofátlanul borzolja a hideg, fagyos decemberi szél. Csupasz, durva, bőrkeményedéses kezét semmi sem védi, görcsös ujjai között a vörös lemez és a kopott akkus csavarhúzó magabiztosan dolgoznak...

 

Ezek a lemezek az örökkévalóságig tartanak, ezekkel nem lesz baj sosem!, kurjantja, miközben a magasból, a hó gyanánt hulló pár centis kis vágott lemezdarabokat szedegetem ...

Hó are you?

Mondják az ítéletidőnek köszönhetően instant születő hóemberek, és az út szélére dobált szemeteszacskókból kitépett, megunt domestic stuff/fal varázsolnak gúnyos grimaszt arcukra, miközben bámulják magatehetetlen hús-vér, egyre inkább didergő társaikat. Az arcuk percről percre csak hízik.

Az ember kiben bízik? Az általa megannyiszor profánul, vulgárisan orcázott rezsimjében meg a láncos-rolexet, bolhairtó nélkül viselő kutyáiban. Micsoda ambivalencia. Micsoda konzekvencia.

Fagyos a hangulat. A bölcs, doktrinikus SMS-ek cerberusként őrzik az emberek idegbajos kétségbeesését és gyilkolási vágyát.

A csalitos buta dolog. Felesleges. Zavarja a tájképet. Minek fut az párhuzamosan, néhány méterre az aszfalt mellett. El vele. Így a szél kedvére járhat. Meg különben is. A kilométeres szántóföldi táj! Ezt látni kell. Ahol a legdrágább és legsilányabb magyar termékek cseperednek. Fantasztikus erózió.

Hókotrók, amik nincsenek. Ha meg vannak, kevesen vannak. Ha mozognak, nem tudnak. Kamionstopp.

Traktoros segítség. Hiába. A szántóföld királya!

Az embernek, ha eszébe jutna, időjárást-jelentést mormolna. Bár, felesleges, hiszen mindegyik kompetitív; a Blikk hatásvadász írói maszekolnak, s minden egyes nap Nostradamus-i csillagképet aggatnak a sátánvörös égboltra.

Mit csinálj, te megtévedt homunkulusz? Nézz ki az ablakon baszd meg! Lám, viharos szél, nagy hó. Talán sejtet valamit. Cselekedj. Mondjuk közért, bolt vagy egy csúnya zsidó multi, ami csak azért van nyitva reggeltől-estig hogy a sahter a húsospult mögött leviatánná változva beszipkázza szittya voltod! Termosz, tea, teoretikus mantrád cetli nélkül feledhető. Légy empirikus. Már amennyire a felsőoktatási papírod hagyja. Nehéz, mi? Nincs rózsa tövis nélkül. Gyorsan, valami tartósítószeres, szénhidrátdús külföldi importot. Jó szolgálatot tesz majd. Ne aggódj. Lehet nem is halsz bele. Egyszer ki lehet bírni, ugye? Otthonról pléd, kötött pulcsi. Julcsi!? Még mindig nem mostad ki, baszki? Szóval valamit, retrót. Ha a kényszer nagy úr, tök mindegy mi a divat.

Te leszel a szibériai sztyeppe Bruce Gryllsov-ja? Nem. De elmondhatod, hogy mindent megtettél annak érdekében, hogy csökkentsd testi-lelki nyomorod. A lelkiismereted tiszta. Szofisztikált sztoicizmus és joviális delírium aurája a mélyhűtött négykerekű szarkofágodban. Buliwood!

Kenyérszállító. Stop. „De hát miért?” „Mert főtisztelendő, törzsmörzsförzs kápó alezredes aszonta, hogy semminemféle címen, itt kibegyünni senkinek nem lehet.” Önérzetes újonc vagy már reumás süni, talán a családját félti, hiszen a parancsszegés munkakerülés, neki meg hopp, etetni kell a szájakat. Vagy csak egyszerűen laikus a feladatához és a helyzet felismeréséhez ... Tökmindegy.

Segítség! Nem koma, itt a mindenható nem segít! De mások; altruista protagonisták. A véreid. Mélyszegénység, Magyarisztán. De adni mindenki tud, ha baj van. Étel, ital, ruha, takaró, egy jó szó! Eddig mindez hol volt? Lehet mindenki lejárt szavatosságú bonbonos meggyet kínált, ami múlt húsvétról maradt, amit mástól kapott, amikor már ugyanúgy le volt járva. Ruha? Nocsak, meguntuk, és így akarunk megszabadulni tőle? Takaró, nem kell már a sezlonra? Öreganyánk elkaparva! Ejj, koma, ha lenne vonóhorgod, azt is hozzácsapnánk, biza. Ez a felebaráti szeretet, az önkéntes caritas! Muchas Gracias!

ArchívAdomák-2014

Facepalm helyett Laptiming!

Bírom ezeket a nagyon drága, nagyon márkás, nagyon prémium és/vagy tuning autókat tesztelő? csatornákat (autotopnl és társai), amik nem szólnak másról, minthogy a nolimited german autópályán elrúgják a kocsiknak és kurjongatnak benne, hogy 'tejóégmilyenfaszánmegy'. 'Best car, amazing, omg, best car i have ever driven.' Stb. De még arra sem veszik a fáradtságot, hogy megtanuljanak valami más mondatot. Mindig ugyanaz. És itt ne fogja senki arra, hogy nem ez az anyanyelvük.

Szóval ...

Ez teszt? Ez újságírás? Vagy ezt minek kell nevezni? Csak egy hobbicsatorna szórakoztatás céljából? Az, hogy 280 felett az új Lamborghini elkezd szitálni az egyenesben és el kell vennie a lábát a gázpedálról, hogy ne haljon meg, az rendben van? Arról nem kellene beszélni?

Érthetetlen.

Ilyenkor döbben rá az ember, hogy mennyire jó a magyar Laptiming, ahol mindenféle autóval mennek, két kört, két valóban hozzáértő és tapasztalt szakértővel, akik még hasznos információkat is megosztanak a nézőkkel a „futam” után az autó viselkedésével kapcsolatosan. Nyilván ennek a műsortípusnak is megvannak a maga korlátjai, de amit csak lehet, azt kihoznak belőle.

Ég és Föld a különbség a külföldi és magyar autós szórakoztatás között.

A rendszerMEGVÁLTÓ

Magyar Péter, a rendszerMEGVÁLTÓ és az őt körüllengő hájp.

A műsorokban, interjúkon -ahol a közös párbeszéden és az emberek szemének felnyitásán lenne a kiemelt hangsúly, amit ő oly' fontosnak tart- klisékkel dobálózik (amelyek, még ha igazak is), nem tud bizonyítani, így csak szánalmas és üres vádaskodás marad az egész. Ha végleg szorul a hurok, egyszerűen odébbáll, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Szánalmas.
Pont, mint a liberálnáci mentalitás. Pont olyan, mint egy narcisztikus elmeháborodottal együttélni. Elfordítom a fejem, ez a legegyszerűbb problémamegoldás. Nem vagy velem, akkor ellenem. Neked az ő szabályai szerint kell játszanod, de neki betartani semmit sem kell, mert neki ez jár és amúgy is, mert CSAK. Ipi-apacs! Megvagy! Mindig te vagy az agresszor!

Fölényeskedő, fenyegető, agresszív; nem tudom ez mennyire a valódi énje vagy egy részben felvett szerep: mindenesetre úgy viselkedik, mint egy tahó, mindent jobban tudó tizenéves, serdülő kamasz, akit még senki nem vert szájba, aki pusztán a spontán erekciójával és azzal a betonbiztos hittel, hogy a saját szarjából is tud várat építeni, úgy gondolja: a világot is meg tudja vált(oztat)ani. Sajnos ez nem így van.

Lepaktál az amerikai demokrata érdekeket kiszolgáló eu-s rezsimmel ... mennyire marad hiteles a megváltó szerepében? Értem, hogy ez politika és valahova állni kell, de ... Ez nem zavarja a híveit? Az sem zavarja az átlag proletár (és itt a mentalitásra utalok) magyart, hogy márkás holmikban flangál? Neki lehet? Bocsánatos bűn? Milyen fejet fognak vágni a hűséges szavazói, amikor majd odaállnak elé piszkos lábbal és arra kérik őfőméltóságát, hogy oldja meg szakadt sarujukon a rojtos fűzőt? De SzentPéter még csak le sem néz, észre sem veszi őket. Hajtja a felsőbbrendű hübrisz... Az is a gonosz narancsrendszer hibája lesz? 

Pont azokat szólítja meg ezzel a mentalitással, akik ugyanolyanok mint ő. Gyűlölettel teli, gondolkozni nem tudó és nem akaró, a közösségért még a kisujjukat megmozdítani sem hajlandó, csak nekem legyen jó, büdösszájú emberek.

És ebben az az igazán szomorú, hogy semmi sem változott. Ugyanaz a gyűlölettel és félelemmel agymosott brigád fogja hatalomra juttatni, akik az elődeit is. A különbség innentől kezdve csak az lesz, hogy egy másik szőrös dákót cupákolhatunk ... Valamint onnantól kezdve már a háború és a migránsok is kopogtatni fognak a gatya nélküli, őszülő szőrszálakkal borított, aranyeres seggünkön...

Fosberry

Az egyik legnagyobb melléfogásom ez a fostos Rasperry. Minden egyes telepítés után mindig valami változik a tetves rendszerben, amire vagy csak félnapos fórumos kutakodás után találja meg az ember a választ vagy egyszerűen nincs rá válasz, nincs rá megoldás. Aztán vagy vársz fél/egy évet, hátha megoldja valaki vagy ugyanúgy marad és te meg baszódj meg. Az egyik legundorítóbb rendszer, ami valami létezhet. A kis kernelkódbuziknak biztos nagyon áll most a többites, terminálos, parancssoros cerkája, engem meg egyfolytában a hányás-hasmenés kerget, ha csak meghallom azt, hogy linux, terminál, sudo, faszom. Teljesen kikattanok ettől a trágyahalomtól ...

Presztízsfelelős?

Priceless momentum, amikor a Lidl-s -nemtudommilyenbeosztású-, elhízott picsa kiszáll a céges, elöl és hátul is megtört BMW-ből, majd rágyújt egy rendes cigarettára, amit gyorsan elszív, a csikket meg odadobja a bejárati ajtó elé ... Végül is a szanaszét hagyott bevásárlókocsik, a kiürítetlen szemeteskuka és a szél által görgetett zacskók és blokkszalagok között igazából már fel sem tűnik mindez.

 

Nem is meglepő, hogy minden reggel áll a putri az üzleten belül is: retkes járólapok, mocskos plexik, polcra hányt termékek, rothadó krumplik, penészesedő mandarinok, ésígytovább. Egyszőval orrfacsaró bűzáradat.

És akkor felsejlik elgyötört elmémben a hangszóró pár perccel korábbi mondata: mostantól frissesség felelős is dolgozik nálunk, hogy Ön mindenből a legjobbat kaphassa ...

Nem előre megyek, hanem hátra. Én kocsival, te meg agyilag.

Azon gondolkodtam, hogy mit érezhet az a harmincas apuka, aki látja, hogy rajtam kívülálló okok miatt kényszerülök tolatni (hogy kiengedjek egy nőt, aki az iskola előtti parkolóból akar kifordulni az úttestre a gépjárművével inkább kevesebb, mint több sikerrel), és beáll egy mozgó kocsi mögé. Szóval szépen, lassan, csúsztatott kuplunggal az úttesten gurulok a rám merőlegesen parkoló autók sokasága mellett, és milyen jó, hogy így tettem, mert a három általános iskolás, alsós kislányával ez az agytröszt faszán beáll a kocsim mögé.

Már jóval korábban megkezdem a manővert, az araszolást és mindezek ellenére ő úgy érzi valamiért, hogy a járdáról neki az úttestre kell lépnie a három kis Lottival és lehetőleg pont egy mozgó gépjármű mögé. A semmiből bukkannak fel és mire a csipogó megszólal már én is látom őket és azonnal a fékre tudok lépni.

Bent hagyom rükvercben a váltót, hogy lássa (ha eddig nem látta volna) mit akarok, mi az elképzelésem, ugyanakkor a féken is ott van a lábam, hogy lássa, látom őket, és addig nem folytatom a manővert, amíg el nem lépnek a kocsi fara mögül ...

És mit csinál az agytröszt?

A három kis Lottival beáll az autó mögé ... és áll ... és csak áll az idiótája.

Váltó hátramenetben, lábam a féken ... direkt hagyom így ... várok ...

Hátha kapcsol az idiótája. És nem. Csak áll a három kis Lottival, meg nem mozdulna ez a nyomorék ...

És csak áll és áll és áll ...

Nem mozdul.

Nem mozdulok.

Direkt nem csinálok semmit, hátha valami szikra gyúl fenséges elméjében, valami az agy helyzetfelismerő részében aktiválódik ... de nem bazmeg ... az ott neki egy tiltott övezet, korlátozott sebességű zóna, behajtani tilos tábla, a logikus gondolkozástól elzárt terület ...

Áll és áll és áll.

Már vagy egy perce küzdök a nyomorulttal.

Nem tudom eldönteni: simán csak ki akar velem baszni és férgeskedik vagy tényleg ennyire hülye.

És ameddig nem engedtem le az ablakot és integettem a debiljének, hogy menjen már, mert nekem tolatnom kell, hogy az a másik szerencsétlen, az a nő, aki előbb rakta be a kölykeit a kocsijába, nem tud kitolatni a szaros autójával, mert valamiért a három autónyi távolság közte meg közöttem nem elegendő, akkor meg sem mozdul ...

Aztán meg néz a féreg, jelentőségteljesen benéz az ablakon és csóválja a fejét, mintha az én hibám lenne mindez.

Hihetetlen.

Régivágású

Azon gondolkoztam, hogy az, aki telerakja a háztetőt napelemmel miért cseréli le abban a szent pillanatban a tíz éve használt elektromos fűnyíróját benzinesre?

Madárijesztő? Madáretető!

Szóval, én kis naiv.

Felújítottam a mi kis madáretetőnket.

Teljesen kitisztítottam, kimostam, kiszárítottam, aztán lecsiszoltam, újrafestettem, kicseréltem az apró kis csavarokat, amelyek cserét igényeltek, stb. Még arra is figyeltem, hogy olyan festéket használjak, aminek nincs szaga, legalábbis miután megszárad teljesen elillan. Sőt, vízlepergetős verziót használtam. Megtöltöttem mindenféle földi jóval (gabonafélék, olajos magvak) a kis madárkák számára, aztán felakasztottam a szokásos helyre a gerendára, kis alakítás és már szintbe is hoztam, hogy minden tökéletes legyen.

Általában a széncinegék dominálnak, ők minden náluk kisebb madarat elzavarnak. Csak a szotyit hajlandóak megenni, semmi mást, ezért, ami nem az, azt azonnal ki is szórják a földre, (amely tevékenységbe valamiért folyton hiba csúszik) így jelentős mennyiségű szotyival egyetemben teszik ezt, ahonnan egyáltalán nem hajlandóak elfogyasztani azt, csak az etetőből. 

Ha éppen nem tartózkodnak a közelben, a verebek veszik át a helyüket. Csak a kemény héj nélküli magvakat hajlandóak elfogyasztani, minden mást kiszórnak az etetőből, jelentős mennyiségű nekik tetsző táplálékkal egyetemben, persze a földről már semmit nem hajlandóak megenni ők sem, csak az etetőből.

Ami még mind a két madárra jellemző, hogy pofátlanul beleülnek az etetőbe, szó szerint fetrengenek a magok között iszonyatos rumlit hagyva maguk alatt és ami a slusszpoén, hogy még simán bele is szarnak, de olyan isteneset és innentől kezdve egyetlen egy darab kis kajaszemet sem hajlandóak betermelni. Ha még eső is van, amit belever a szél, akkor szépen bele is rohad az egész ... Áll a tálban a szaros, rohadó-penészesedő magvak sokasága napokig, hetekig, hónapokig, egészen addig, ameddig én oda nem megyek, mosom ki és töltöm meg újból mindenféle földi jóval ... a következő incidensig.

A madarak elképesztően igénytelen állatok, a környezetükre és még magukra nézve is. Értem azt is, hogy állat meg ösztön ésatöbbi, de hogy annyi öntudatot ne kapjon az evolúciótól, hogy ne szarjon bele a saját életébe és lehetetlenítse el azt ... nem tudom felfogni hogy történhetett ...