Taktikai titoktartás nem titkosszolgálati módszerekkel

Megpróbálok tájékozódni a világ dolgaival kapcsolatban, emeljük ki most ezt az orosz-ukrán háborús dolgot.

És ahogy hallgatom ezeket a biztonságpolitikai szakértőket? elemzőket? ... Hááát ... az az érzésem, hogy ez a szakma is kicsit olyan lett, mint a klinikai szakpszichológus ... erős túltermelés van és minden sarkon a pofámba nyomja a keresőalgoritmus, ha kell ha nem, mert most ez valamiért nagyon trendi.
Az egyik szagértő csoport nem objektívan nézi a dolgokat, hanem vagy jobb vagy baloldali propagandát tol, a másik szagértő csoport meg nem ért hozzá és/vagy csak szerepelni akar.

 

Így elég nehéz képben lenni a dolgokkal.

 

Az sem könnyíti meg a helyzetemet, hogy a kérdezők sokszor felkészületlenek vagy simán csak nem értik a dolgokat, sokukat itt is csak a szereplésvágy hajtja, illetve gyakori probléma, hogy nem tud egy rendes mondatot értelmesen elmondani (nem hebegés-habogásra gondolok, hanem egy egyszerű alany-állítmány-tárgy-határozó-jelzős mondatot nem sikerül megfogalmaznia, rosszul használják a ragozást, stb,), valamint egy sima kérdést három-négy percig tart neki feltenni és annyira csűri-csavarja a tudományos hozzáértés jegyében, hogy a végén már maga sem tudja mit akart kérdezni!

 

A szakik, akik közül sokan bennragadtak a hetvenes és nyolcvanas évek hidegháborús gondolkodásmódjában, ami nem húzható rá napjaink alantas, személyeskedésekkel, vádaskodásokkal teli, a racionalitásokat és az építő jellegű kommunikációkat teljesen mellőző magatartására, akik rébuszokban beszélnek és/vagy nem a feltett kérdésekre válaszolnak ...

 

Tiszta katyvasz az egész.

 

Tulajdonképpen akkor kaphatnánk némi rálátást a dolgokra, ha minden egyes szakértő? egy bizonyos mondatát kiemelnék (csak itt az a kérdés melyik mondatuk hiteles és igaz?) és ebből gyúrnánk egy nagy masszát. Akkor talán lenne rálátásunk a dolgokra kb. úgy harminc százalékban...