Környezetvédelem. Ökológiai lábnyom.
Ezen mantrák nélkül az élet halálhörgés, siralom. Nemde?
Minden év augusztusában a családdal el szoktunk menni egyfajta családépítő- és erősítő tréningre. Nevezzük velneszezésnek...
Nem azért, hogy feltöltögessük a fotókat a közösségi hálóra másokat irigységre és rosszindulatra hergelni. Nem akarunk semmit sem bizonygatni. Nincs értelme, felesleges.
Magyarország főbb városaiba szoktunk ellátogatni pár nap erejéig.
Sok helyen a városközpontok nagyon szépen fel vannak újítva. Bár azt sosem fogom megérteni, hogy miért a legforgalmasabb nyári hónapokban kell komplett épület- és útfelújításokat végezni. Biztos ennek is van valami oka.
Viszont, ami miatt igazából elkezdtem ezt a posztot az a környezettel és annak védelmével kapcsolatos:
Megannyi helyen vannak drágábbnál drágább facsemeték ültetve, ott lefeg a törzsükön a napszítta cetli: nevükkel, árukkal, illetve cakkumpakk az egész EU támogatási pénz összegével...
Váraknál, épületeknél, múzeumoknál, emlékhelyeknél gyönyörűen van kialakítva a környezet, pompás és ízléses zöldterületekkel, különböző kis és közepes méretű cserjékkel, filigrán, aprócska virágágyásokkal...
Gyönyörű színek, gyönyörű kompozíciók, melyek abszolút patentosak a modernt, felújított térkövezett képpel. Semmi giccs.
Megdöbbentő számomra, hogy egy-két év elteltével micsoda kietlen és sivár környezet fogadja az embert, ugyanott. Szemét és gaztenger. Az esetek elenyésző részében találkozhatunk csupán csepegtető öntözőrendszerrel, ahol meg van, az ugyancsak sérült, eltömődött, eltörött ... belepi a mocsok, a sár, eszi a rozsda.
EGY-KÉT ÉV!!! Minden településen ugyanaz a helyzet!
Egyszerűen a nemtörődömség és az igénytelenség köszön vissza a Marssá váló földi tájon.
Elképesztő pazarlás. Akármennyire szívós egy növény, legyen az cserje vagy fa, az első néhány évben mindenképpen odafigyelést és gondozást igényelnek. Ugyanúgy, ahogy a csecsemőkre is vigyázni és figyelni kell.
Én értem, hogy kevés az ember, de annyira, hogy ne legyen valaki, aki mondjuk ki tud lépni egy múzeumból a pult mögül, hogy hetente egyszer meglocsolja azokat a nyomorult növényeket?
A környezetemben is van, ahol 100 darab kislevelű hárs facsemetét telepítettek. Direkt megszámoltam: egy év elteltével 33 darab pusztult el!
Hihetetlen mértékű pazarlása ez az életnek és a pénznek egyaránt...
Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy lehet ez. Mondom ezt úgy, hogy én nem vagyok nagy környezetvédő, ugyanakkor nem esik nehezemre lehajolni, ha mondjuk azt látom, hogy egy random áruházlánc reklámújságát fújja a szél keresztbe előttem, hogy megfogjam és kidobjam a közelben lévő kukába ...
Beszélünk a környezet fontosságáról, a földi javak megbecsülésének feltétel nélküli szükségességéről, a karbonlábnyomunk csökkentéséről ...
Hát, basszus, pont az ellenkezőjét csináljuk; és valahol valaki(k) nagyon, de nagyon jókat pityeregnek mindezen lúdtollal és pénzzel kitömött selyempárnácskájukon.
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése