„Tehát itt mutatkozik meg a teljes csődje az eddigi európai politizálásnak: most rohanunk Pekingbe vagy a kanadaiak rohannak Pekingbe. Hát, akármilyen tumultus is lehet Kínában, most a kínaiak szerintem halálra röhögik magukat rajtunk, meg az oroszok is a maguk módján. Bár nekik ez annyira nem vicces, mert ők is érzik a kínaiaknak a sárkánylehelletét.
Hát, ez a sorsa annak, aki mondjuk 30x éven át nem tesz azért, hogy megvédje magát, meg aki tudatilag is leírtja a túlélési ösztönöket, ami Európában az elmúlt 30 évre jellemző volt: nem kell hadsereg, nem kell semmi igazából, mert a világ szép és jó. Már elértünk a liberális demokráciák győzelmének korába, csak meg kell mindenkit győzni, hogy nekünk van igazunk szép szóval, ha nem, akkor gazdasági zsarolással, de semmiképpen se kell fegyver. Na, most itt, az európaiak a hatalmas nagy pofonba szaladtak bele gazdaságilag, politikailag, minden téren. És akkor most itt a sokkban ... akkor hova menjünk?
Asszem Meloni meg Macron mondta Putyint, hogy akkor beszélni kell, akkor most lehet; hogy Kínával is megint lehet barátkozni európai szinten, már a bizottság se fog morogni, hogy Kínával barátkozunk; már Kaja Kallas se fogja kioktatni a kínaiakat, amin nyilván megint csak kórusban nevettek Kínában. És itt jön, itt jön a valóság! És a szembe jött valóság fájdalmas!
Mondom, az európai elit egy olyan krízisben van -szellemileg-, mert minden, amiben hittek, az omlik össze körülöttük.
És gondoljuk ezt el, ha valaki ebben nő fel, ebben a burokban ... Az, hogy mi vagyunk az okosak, a jók, mi messzebbre látunk, az amerikaiakkal örökké együtt fogunk masírozni. És most és most nem ez van. Egyébként, én egy 90%-ban azt mondom, hogy ezek az emberek hisznek. Tehát a nagy része abszolút elhiszi azt, hogy mi vagyunk a jók, mi mindent jól csináltunk, csak mások rontották el. Gonosz Putyin, gonosz Trump, és magukba nem néznek egyáltalán, hogy az elmúlt 30 évben merre vitték Európát.
Ugye Merznél vannak néha ilyen szikrái annak, hogy hoppá, hát atomerőmű ... meg olyat talált mondani: talán mégsem lehet Ukrajnát nagyon gyorsan bevenni.
Ezek az emberek elhiszik. Valaki azt gondolja, hogy itt iszonyat összeesküvések vannak a háttérben, miközben egy ilyen 'csoportgondol' van, ami egymást erősíti. És a hit, tehát ez szinte egy fanatikus hit abban, hogy mi egy csodás társadalmat és egy csodás világot építünk, csak a világ nem akar olyan lenni ... Én nem látom a rosszindulatot. Én a realitásérzéknek a nagyon nagy hiányát látom.”
