Shakespeare - III. Richárd

De én, aki nem játszani születtem,

Sem tetszelgő tükröknek udvarolni,

Kit durván véstek és szerelem fénye nélkül

S riszáló nimfák előtt nem feszíthet,

Kit megfosztottak minden szép aránytól

S a természet becsapott termetemmel,

Ki torzult, félig-kész, s idő előtt

Küldettem el e lélegző világba,

Bénán s idétlenül, hogy a kutyák

Megugatnak, ha bicegek előttük -

Én ilyen fuvolázó békekorban

Nem is tudok egyébbel szórakozni,

Mint hogy a napon nézem árnyamat

És csúfságomat magam magyarázom:

Én, mivel nem játszhatom a szerelmest,

Hogy eltöltsem e csevegő időt -

Úgy döntöttem, hogy gazember leszek

S utálom e kor hiu gyönyörét.

Álommal, váddal, részeg jóslatokkal

Cselt szőttem és veszélyes logikát, [...]

Shakespeare - Ahogy tetszik

„Nem biztosabbak

Ezek az erdők, mint az írigy udvar?

Itt nem érzem, csak Ádám büntetését,

A változó időt: a fagy fogát,

A téli szél csúf csikorgásait;

De bárhogy harap és mar, borzadozva

Mosolygok s azt mondom: ez nem hizelgés;

Ezek becsületes tanácsadók,

Éreztetik velem, hogy mi vagyok!

Édes hasznokkal is szolgál a balsors,

Mely, mint a mérges és undok varangy,

Gyönyörü ékszert visel a fejében;

S életünknek, melybe közügy be nem tör,

Nyelve a fák, könyve a gyors patak,

Szónoklata a kő, és szíve minden:

Nekem tetszik itt.”

Shakespeare - Szentivánéji álom /passzus/

Helén, te nimfa, istennő, remek!

Ó, mert mihez hasonlók e szemek!

Kristály ehhez sár. Ó, és hogy dagad

E csókoló cseresznye: ajakad!

Taurus hegyormán a fehér fagyott hó,

Mit a fölszél tisztára söpre, holló

A te kezedhez.