„Nem biztosabbak
Ezek az erdők, mint az írigy udvar?
Itt nem érzem, csak Ádám büntetését,
A változó időt: a fagy fogát,
A téli szél csúf csikorgásait;
De bárhogy harap és mar, borzadozva
Mosolygok s azt mondom: ez nem hizelgés;
Ezek becsületes tanácsadók,
Éreztetik velem, hogy mi vagyok!
Édes hasznokkal is szolgál a balsors,
Mely, mint a mérges és undok varangy,
Gyönyörü ékszert visel a fejében;
S életünknek, melybe közügy be nem tör,
Nyelve a fák, könyve a gyors patak,
Szónoklata a kő, és szíve minden:
Nekem tetszik itt.”
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése