*Egy csomó ilyen videót ajánl manapság a jutube, igazából fogalmam sincs miért. Sosem néztem egy gólyás videót sem. (Lehet a ludas videó miatt?) Mindegy. Valahogy az algoritmus most ezt bányászta ki a számomra ...
Valamelyik ehhez hasonló gólyagyilkos videó alatt a kommentben volt egy nagyon érdekes válasz egy olyan embertől, aki sok-sok év óta nyomonköveti a gólyák életét; ő reflektálta ezt az egyik kommentelő megjegyzésére: „tévedés azt állítani, hogy ilyen a természet, valamint azt, hogy táplálékhiány van és/vagy beteg és/vagy kisebb az állat, illetve selejtes és ezért végeznek velük.
Nem erről van szó.”
A megfigyelései során számtalanszor tapasztalta, hogy a gólyaszülő az esetek többségében az amúgy egészséges, csak a fészekben a többi testvér erőszakossága miatt (vagy a fészek szűkössége, a fészekben lévő akadályozó tényezők: pl. ki nem kelt tojás miatt) kevesebb táplálékhoz hozzáférő és emiatt a többiekhez képest kisebb fiókát vagy fiókákat szórja ki. De ok lehet az is akár, hogy egyszerűen csak később kelt ki a tojásból vagy eleve egy későbbi költés eredménye a poronty. Ezek a kisgólyák egyáltalán nem selejtesek, nincs semmi genetikai hibájuk; egész egyszerűen csak kisebbek a fentebb említett okok miatt.
(Van olyan egyébként, hogy maga a szülő lép rá a tojásra idejekorán, amit megrepeszt és így, mivel a tojáshéjban még van fel nem szívódott ér, a kis fióka egész egyszerűen elvérzik. Ha pedig mindezek ellenére képes kitörni a tojásból, sokszor valóban sérülten kell(ene) boldogulnia, de értelemszerűen ez lehetetlen és gyorsan elpusztul.)
Viszont itt jön a csavar:
A beteg pl. az esős időjárás miatt átázott, meghűlt és/vagy nagyon sovány fiókák sorsát sokszor külön figyelemmel kíséri a gólyaszülő; sőt, a többi gyerektől elszeparálva -már amennyire egy ennyire szűk fészekben ez lehetséges- próbálja külön megetetni a gyenge, erőtlen és amúgy -ezek hiányában- a biztos halálra ítélt utódot.
Viszont abban a pillanatban, hogy a kismadár elkezd cseperedni, erősödni, hízni, azonnal nekiesik és hosszas kegyetlenkedést követően vagy kiszórja a fészekből vagy csak simán odadobja a perifériára hosszas kimúlásra ítélve, de akár ott helyben el is fogyasztja és -hogy fokozzuk az élvezeteket- néha még vissza is öklendezi a fészekbe a kistesók számára elemózsiaként. Előfordul olyan is, hogy kidobja a fészekből, de ezzel nem elégszik meg a szülő, utánarepül és az oszlop tövében végez a kicsinyével vagy több tíz métert repülve vele valahol útközben kiejti csőréből a jószágot ...
Az esetek kisebb hányadában simán előfordul az is, hogy akár az egy, másfél hónapos megtermett, de még repülni nem tudó fiókát vagy fiókákat dobják ki a fészekből a szülők; sőt, akár az egész almot, ha úgy tartja kedvük.
(Sajnos nem ritka az sem, hogy annyira késői a költés, hogy augusztus közepén járva a madárkának még mindig szüksége lenne egy, másfél hónapra ahhoz, hogy kirepülhessen. A szülőknek azonban el kell indulniuk, nem tudják etetni tovább a fiókát, ezért nemes egyszerűséggel egyszerűen csak sorsára hagyják a fészekben. Ezt azzal szokták magyarázni a szakértők, hogy fiatal gólyapárokról van szó, akiknek az ösztönei még nem fejlődtek ki igazán. Ezt majd az évek sora hozza...)
Mindenesetre a fentebb taglalt dolgokat a gólyacsaládok 85-90%-nál figyelte meg és szerinte borzalmas szülői ösztönökkel rendelkeznek.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés