Mai értetlen és érthetetlen kalandom az autómosóban:
Prológus
1000 forintot szoktam mindig vinni, papírpénz formájában; ennyit csúsztatok be a pénzváltó automatába; ebből 800 forint a mosás, a maradék 200 forintból pedig a porszívózást finanszírozom, amennyiben az szükséges. Ha téli hónapok vannak -saras, sós, latyakos mocsok-, akkor a teljes összeget rá kell szánni sajna a mosásra.
Most kivételesen 2000 forintot vittem, és még mondtam is magamnak, hogy szuper, így legalább lesz 1000 forintom apróban. (Tudom, hogy ez nem helyes hozzáállás, hiszen így a rendszerből 1000 forintnak megfelelő fémpénz fog hiányozni. Ez nem szerencsés, hiszen így hamarabb fogy ki a zseton, s könnyen előfordulhat, hogy valaki pórul jár; mármint olyan értelemben, hogy nem tudja felváltatni a papírpénzét száz és kétszáz forintosokra, mert az anorexiás gép visszadobja a papírpénzt. Én is jártam már így. Nem szoktam ilyet csinálni egyébként, ez lett volna a második eset kb. a tíz év alatt. Tudom, felváltathattam volna valamelyik üzletben, de én úgy voltam vele, leszek ilyen botrányosan lusta és bohém és most bűnözök. És azért tegyük hozzá azt is, hogy azért vannak a gondnokok, hogy sok más mellett figyeljenek arra, hogy mindig legyen megfelelő aprópénz a gépben. Igen, ez néha azzal jár, hogy többször kell biciklire vagy autóba ülni és felkeresni a megfelelő pénzváltó irodát.)
---
Szóval trappolok az automatához, látom az iroda ajtaja nyitva van. Ez nem sejtet jót sohasem.
Nem látok senkit, odaállok a pénzváltó elé és már csúsztatnám be a kétezrest, amikor előbukkan a gondnok.
Semmi heló-szia, azonnal kérdez: nem akarja felváltani azt a papírpénzt? -kérdezi.
Én, pillanatnyi hezitálás után: hát, kétezer forintosom van ...
Felváltom, jó -mondja a faszi-, mert már nincs sok apró a gépben és mire pislantanék egyet már nyúl is a jólbarnult Gabikáért.
Jó -válaszolom rezignáltan, majd hozzáteszem: egy ezres legyen benne, az a lényeg. (Ezzel a kijelentéssel utalva arra, hogy ezer forintnak megfelelő összegből szeretném a mosást abszolválni.)
Jó -reagál az öreg és fél perc múlva a kezembe nyom 2 darab 500 forintos papírpénzt és 1 darab 1000 forintos papírpénzt.
Nézek a kezemre, aztán a pénzre bambán és csak ott toporgok értetlenül.
Én naivan azt gondoltam, hogy ad 1000 forintnak megfelelő százasokat vagy kétszázasokat. De nem.
Mi értelme volt ennek az egész procedúrának?
Vagy miért nem azt mondta akkor, hogy: legyen szíves csak ezer forintból próbálja lemosni az autót...
Nyilván nem utasíthatja az embereket erre, de ha engem megkért volna, simán elfogadtam volna a helyzetet.
De ennek mi értelme volt? Teszem fel újból a kérdést.
Vagy egyszerűen csak jóhiszemű volt? Hitelt adott a szavamnak, hogy csak 1000 forintot tolok be a nyílásba és nem többet? A maradék 500 forintosokat nem fogom majd elhasználni?
Nem értem.
A slusszpoén pedig az volt, hogy a mosóautómata az egyik százasomat benyelte. Nem dobta vissza, de nem is számolta el. Szóval 800 forintot dobtam be, de csak 700 forintnak megfelelő időt írt jóvá ...
Csodálatos.
Epilógus
Szóval most, négy nappal később megint autómosóba indultam. A két darab ötszázast kívántam volna behelyezni a pénzváltó automatába, de nem fogadta el egyiket sem. Mind a kettőt visszaköpte...
Lehet ez volt a nagy terv ... Lehet ...
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése