Maga! Ön?

 

Ne küzdj magaddal, győzd le magad!

Ne harcolj tovább, állj ki magad ellen!

--------

Körülbelül ehhez tudom hasonlítani ma, a mai pszichomókus-világ munkásságát, mondanivalóját; kvintesszenciáját, ha már úton-útfélen klinikai szakpszichológusok garmadájába botlok ... Kicsit már unalmas.

Mindegyik ugyanazt a fentebb említett, elcsépelt, önmenedzselős mantrát mondja fel, amelyet bármelyik pár ezer forintos személyiségfejlesztő könyvben elolvashatok ... és így még olcsóbban kijövök, mintha személyesen „konzultálnék” velük egy előre egyeztetett időpontban.

Ezek a hatásvadász, semmitérő, ellentmondássokkal teli szánalmas adomák ...

Győzd le magad!
Akkor vagy a legbátrabb, ha ki mertél állni magad ELLEN!
Stb.

Hát nem az a lényeg, hogy egyensúlyt találjak? Valami harmóniát? Vagy ez egy idealista, naiv elgondolás manapság? Önző gondolat? Egoista?

Hiszen ha legyőzöm magam, megsemmisítem magam.

Ez így jó? Így helyes? (Mint a színésziparban?! Ahol a földig lerombolnak, hogy utána aztán újból felépítsenek ... De már sosem leszel ugyanaz, aki előtte voltál.)

Nemhogy az átlagembernek, a mai átlag pszichomókusnak sincs semmilyen fogalma a szavak és mondatok jelentéséről, jelentőségéről, tartalmáról és össze-vissza, ellentmondásokkal teli használja azokat. És nem is értik, miért nem jó ez így. Orvos-beteg kapcsolat? Heh. Vak vezet világtalant ...

Szerintem most pszichológus dömping van amúgy és (mint ahogy tapasztaltam a rendőröknél, a vendéglátásban dolgozóknál), ezen szakterületen is jelentősen felhígult a szakma. Sokan okosnak hiszik magukat, megmondóemberek, sokan szélsőséges módon liberális beállítottságúak ... s prezentálnak ... Csak az a baj, hogy sok a giccs és kevés a racionális tartalom. (Ezt láthatjuk egyébként a TED-es előadások alkalmával 2010 óta folyamatosan.)

Fontosnak tartják azt, hogy minden páciens a NEKI TETSZŐ! orvost válassza. Ez olyan modern, sikk, felvilágosult, liberós, liberális, egyenlőek vagyunk, illetve, huh, ja mégsem. Hogy mindenki megtalálja, megtalálhassa a hozzá passzolót. Milyen szofisztikált így, mi? Very deep! Rusztikusan: ez konkrétan azt jelenti, hogy olyan „orvoshoz” megyek, aki azt mondja, ami én hallani akarok ...

Ennyi. Adtunk a szarnak egy pofont. Vagyis, mindenki jól jár. Az orvos elteszi a több tízezer forintot, az egoista, csak magával foglalkozó meg megerősítést kap, hogy mindenki szar, fos alak, csak ő a helikopter. A világ és benne a csúnya, önző emberek mind ellene vannak, de neki folytatni kell a harcot ezek ellen, meg persze önmaga ellen is, mert enélkül nincs pszichoszomatikus szózat, meg gyógyszeres kezelés.

Remek hasonlat a pszichorothadás képletes leírására a mai kiropraktőrködés, manuálterapeutáskodás vagy a gyógytorna ... szépen felhígult a minőség. 80-90%-nak fogalma sincsen arról, hogy mit csinál, de azt nagyon látványos, hatásvadász módon teszi. A többség egyszerűen csak simogatja az embert vagy maximum egy lájtos nyomorgatásnak (persze, tudom, nem az, hiszen ezt a falon lógó 50 oklevél bizonyítja) nevezhetnénk tevékenységét, amivel megint semmi baj sem lenne, ha úgy reklámoznák magukat, hogy: simogatók vagy nyomkodók vagy kellemes simizésre vágyók vagy heppi finis ... ja, nem, hupsz. ASMR fétisiszták...

Ugyanez történt egyébként a személyi edző kategóriában tíz évvel ezelőtt ... Kifizeted az x összeget egy órára és rajtad kívül még foglalkozik öt emberrel ... „Bemelegítésként” -ha történik ilyen egyáltalán- még jól ki is lehet beszélni a férfiakat meg a nőket ... Az egyórás fizetségért kapsz tíz percet ... a futópadon, mert az nagyon fontos. A túlsúlyos, aki lefordul a szalagról és mentőt kell hozzá hívni, nem érti, hogy történhetett vele ez, de a szakember sem érti mi történt, hogy mi ezzel az egésszel a baj. És közben, ha nem vagy teljesen síkhülye, rájössz a saját testi és anyagi károdon, hogy hiába végzett a Fitneszakadémián vagy hol, hiába járt testnevelő szakra az Apáczaira (Szombathelyen albérletben volt olyan szobatársam, aki testnevelő tanárnak tanult, de még mindig az volt az ige, hogy a hasizomerősítés legjobb módja a felülés, de közben nem érted, miért megy gallyra a gerinced alsó szakasza; vagy hogy a hanyagtartást hátúszással lehet korrigálni), hiába végzett testnevelőként a Semmelweis Egyetemen vagy gyógytornászként (a tricepsz szerinte egyfejű izom!!!) Pécsett: a 80-90% sík hülye, inkompetens, fogalma sincs a dolgokról. Ami viszont tényleg megdöbbentő a számomra, hogy még tanulni sem tudnak az idő folyamán a gyakorlati tapasztalataikból.)

(Hadd szúrjam be ide az egyik autógyárban megtapasztaltakat, amikor szalag mellett dolgoztam először csak három, majd négy műszakban. Én, aki abszolút nem vagyok egy műszaki beállítottságú ember, az autók s a bennük lévő motorok sem izgattak különösebben, három hónap után észrevettem, hogy az 5111 számú motor kábelezése rossz. Nem egy nagy szám ez a motor egyébként. Nekem köszönhetően 500 motor helyett csupán 25 ment át hibásan, mert addig, sem számítógép, sem ember nem szúrta ki. Azok sem a soron, akik már vagy 10 éve ott voltak! Ebből csak annyit akarok kihozni. hogy: nem értek az autókhoz, azok motorjaihoz, nem vagyok műszaki ember alapvetően, nem érdekelt az egész, egy idő után már bele is szartam, mert csak így lehetett kibírni a napot, de még így is észrevettem a hibákat, három hónap után, hibákat, amiket az ott dolgozó, ezt tanult szakemberek sem! Valami, annak ellenére, hogy ez az egész abszolút nem érdekelt, így is ragadt rám! És ez a megdöbbentő, hogy amiről írtam fentebb, azoknál még ennyi sem történik. Semmi. Az ég világon semmi.)

Szóval, visszakanyarodva a csontkovácsos, manuálterapeutás, gyógytornász dologhoz: a döntő többségnek fogalma sincsen a test anatómiájáról, a jelentős részük elmondja, hogy minden rendben van az izmaiddal, ésatöbbi, de ugyanolyan kényelmetlenül érzed magad a testedben, nem adnak megnyugvást, felszabadulást a kezelések, mert egy olyasvalaki csinálja, aki a saját testét sem ismeri, aki bebiflázta az elméletet és ennyi. Az idő telik, a pénzed fogy, a tested meg ugyanolyan nyomorék marad ...

Ez ma a nagy helyzet. Dilettánsok gyülekezete. Ugyanez tapasztalható a lélektannal foglalkozó kutatók területén ... És ez nagyon ijesztő.

A másik a rátermettség ...

Hiteles, valóban erős pszichológusnak kell lenni, nemcsak látszódni. Akik odamennek, akik a segítségét kérik, azok előtt egy erős, határozott, a megfelelő tudás birtokában lévő szakembernek kell mutatkozni. Erőt kell sugározni, dominanciát, felsőbbrendűséget. Ez nem egy haveri, baráti kapcsolatról szól. Ez nem az. Még ha sokan így gondolják, még a szakmán beül lévők is, nem csak a betegek. Hitelesnek kell tartsák, mind emberként, mind orvosként; hogy a szakember tudását látva, tapasztalva, hitelt adjon a beteg annak szavainak, érezze a beteg: rábízhatja magát, a gondolatait, a félelmeit, a titkait az orvosra, hogy az aztán megfelelő tanácsokkal láthassa el a jövőre nézve. Nagyon nehéz feladat ez.

Végtelenül leegyszerűsítve mondhatnám: KARIZMATIKUSNAK KELL LENNIE EGY VALÓBAN JÓ PSZICHOMÓKUSNAK. De hol látunk ilyet? Hol találkozhatunk ilyennel?
Vannak előadás közben pityergők (férfi-nő egyaránt), vannak ezek a kanapén mezítláb fetrengők (férfi-nő egyaránt), tiktokon, instagramon a melleit és vörösre festett lábujjkörmeit kirakó, bájosan mosolygó doktornők ... lehetne sorolni. Ez mind nagyon jó marketing az RTL Klub vagy a TV2 valamelyik elkövetkező agyturkász műsorába, de a való életben mintsemér.

Kata

Így hívták azt a lányt, akivel egyszer beszélgettem még valamikor 20 éves korom tájékán. Szemészetre mentem; ő már ott volt a váróteremben, kiderült, ugyanaz volt az orvosunk.

Egy karakteres arcú, kicsit fiús testű, vékony, de izmos lány volt, jól nézett ki és intelligens is volt. Évfolyamtársam volt az általános iskolában. Hosszú, szőke haja volt, szépek voltak a fogai. Szépen beszélt, egy kicsit mély, búgós-rekedtes hangja volt. De egyáltalán nem bántó. Egy kedves, karakteres, szerethető női arc. Mindig egy határozott személyiségű embernek gondoltam, de -mint kiderült-, nem volt az.

Elmondta nekem, hogy pszichológusnak tanul, Pécsen. És hogy direkt, szándékosan egy heves vérmérsékletű MENTORT választott magának, mert akkor volt ilyen, nem tudom, hogy most van -e ilyen. És hogy szánt szándékkal tett így, hogy rugdossa, hajtsa előre, mert különben ő maga, magától, önmagától nem menne előre.
Számomra megdöbbentő volt ezt hallani.
Egyrészt megerősítette bennem azt a megközelítést: mennyire félrevezető és hibás elgondolás csak a külső alapján ítélni, következtetéseket levonni, mennyire más valakinek a jelleme, ha csak pár óráig vagy több napig, hétig kell vele egy fedél alatt tartózkodni...
Valamint azt, hogy ő, aki elvileg orvos lesz, akinek embereket kell majd megzaboláznia, azokkal konfrontálódnia és irányítania, helyes útra terelnie, verbális harcot vívnia a meggyőzés és meggyőződés vérmezején ... hogyan fog tudni mindezekkel megbírkózni ... És ezt el is mondja, pont nekem. Miért? Nem tudom.

Vannak bajok sajnos ...

Mint mindenhol az életben, csupán pár ember cipeli a hátán emberfeletti erővel magát a szakmát, ők azok, akik még Atlasz módjára kiállják a világ megpróbáltatásait ... ha viszont ezek az emberek, ezek a VALÓDI SZAKEMBEREK kimúlnak, mi (ki) következik helyettük, mi lesz az erkölcs ideológiájával, az emberiesség eszméjével? Mert a 'KI' kérdésre már fent, ott a válasz ...