Már hónapokkal ezelőtt eljutottam az utolsó, nem befejező részhez, hanem befejező filmrészhez a Miami Vice-ban, de azt még nem néztem meg. Nem is tudom pontosan miért. Talán nem akarom, hogy a nyolcvanas évek -a maga lenyűgöző, színpompás, önfeledt életérzésével és az olykor-olykor fojtogató, bárgyú, csöpögős giccsességével- véget érjen. Nem akarom, hogy a Miami Vice rózsaszín drogos mámora véget érjen, pedig legyünk őszinték: a második évad végével hosszú, megalázó szenvedésekkel teli elmúlásra ítéltetett...
Csak pár észrevétel, ami feltűnt nekem:
-ezt az északír szálat simán lehetett volna még taglalni;
-Frank Mosca karaktere sokkal többet érdemelt volna; és az olasz maffia kegyetlenségének migránsáradata pofátlanul mosdathatta volna Miami unalomba fulladó partjait;
-ezt az énekes-romantikus csaj, csöpögős-szappanopera szálat a negyedik évadban nagyon nem kellett volna erőltetni, minden valamirevaló méltóságát elvette a sorozatnak, én itt frankón át- és/vagy beletekertem a részekbe; ez csak a harmadik évad második felében fordult elő velem; szóval a negyedik évad nagy része komplett szemét lett;
-a sorozat utolsó fellángolása a negyedik évad végén és az ötödik évad elején adott pár napkitöréshez hasonló, mindent elvakító érzést, egy kis libabőrt, mert tudatosította bennünk: milyennek is kellett volna VALÓJÁBAN lennie a Miami Vice nevű sorozatnak: rideg, kegyetlen, nyers, amit a nyolcvanas évek neonvilága és fantasztikusan erotikus női bőven kompenzáltak volna, lett volna egy igazi akcióhős, nem pedig egy ripacs, később aztán megfáradt Don Johnson...;
(-itt kitérnék Don Johnson fizimiskájára meg a gyújtogatós, tüzes effektekre: hol a Halálos fegyver 2 hol a Halálos fegyver 3 köszönt vissza, és nem tudtam eldönteni melyik koppintott a másikról. Mindenesetre nekem nagyon tetszett, igaz én eleve nagy Halálos fegyver rajongó vagyok, szóval lehet ezért.)
Kusza, összecsapott (pont mint a sorozat) mondandóm végére nem tudok elmenni a csöpögős, súlytalan párbeszédek gagyisága, a nevetséges tűzharcok és az ismétlődő, ugyanazt újrajátszó történetek amatőrsége mellett...
Hogy is hangzik az Utolsó cserkészben?
"James Alexander Dix. Quarterback for the L.A. Stallions, '89-'90. Banned from the league on gambling charges, allegations of drug abuse. Another tragic tale of wasted youth."
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése