John Diehl karakterét, Larry Zitot a Miami Vice harmadik évadjának közepén (Down for The Count) csinálják ki (szánalmasan együgyű módon).
Úgy gondolom nagy vesztesége (és veszte) volt a sorozatnak.
Sajnos nagyon ritkán szerepelt és akkor sem valami bőbeszédű és akciódús snittekben jelent meg, pedig ezekben a rövid jelenetekben is kijött az egyedisége és egyénisége. Sokkal többre volt hivatott ő és a karaktere a bárgyú és egy idő után idegesítő és gagyi csótányírtós-furgonos megfigyelőnél. Simán fel lehetett volna hozni szerepét, jelentőségét a hanyatló évadok során. Ez sokkal inkább előbbre vihette volna a sorozatot, semmint a kokainba unalomig belefulladó, hatásvadász tragédiaként nem elég jól megjelenített és eladott emberi történések.
(Egyébként én pont abban látom a sorozat gyengeségét (egy idő után már-már fásult fulladozását) amiben az erejét, különlegességét: a videoklipszerű vágásokban. Nagyon látványos, viszonylag pergős, de aztán valahogy a receptorok túlterhelődnek és elkezdi idegesíteni az embert ez a túlcsorduló neon-csupor. Pont emiatt nem jönnek át egyes részek emberi tragédiái... Túlságosan giccsesek bizonyos jelenetek, túljátszottak (szerintem Don Johnson sokszor kifejezetten ripacs), és a vágások feldarabolják az eseményeket; kizökkentik az embert nem jó értelemben. Nincs ideje megérni, kifutni egy-egy történetszálnak és éppen ezért kevésbé érintik meg az embert.
Amikor komolyabb sztorikat akartak volna a készítők tálalni a tévénézőknek, azokban a részekben vissza kellett volna venni a 'Tiszta románc'- féle fétisből (tudom, hogy az későbbi film és nekem nem is tetszett egyébként) és mélyebben elmerülni a cselekményekben.
Mindenesetre tudjuk, hogy ez nem volt lehetetlen feladat, hiszen sikerült a készítőknek:
a második évad két első része: Prodigal Son. Itt látszik a munka és a következetesen végiggondolt párbeszédek és a cselekmény ... az egyensúly.
Itt volt a sorozat a csúcsán.
A könnyedebb, egyszerűbb, viccesebb (már-már töltelékként használt) epizódokra kellett volna hagyni ezt a negédes színkavalkádos klipcunamit.
Persze utólag okos az ember.
Szóval visszatérve JD-re: én sokkal megnyerőbbnek és könnyedebbnek és természetesebbnek éreztem a játékát (még szinkronosan nézve is), mint bárki másét a sorozatban. Talán Tubbsot játszó Philip Michael Thomas közelítette meg mindezt.
(A Castillot játszó Edward James Olmos számomra a súlytalan "nem-csinálok-semmit-a-sorozatban csak szigorúan belemerülök transzcendentális gondolataimba"-féle marcona pali és a titokzatos alak, akiről igazából soha nem fogok megtudni semmit, de ott van, mert bölcs, tapasztalt, kétes múltú, de alapjában véve határozott és racionális, aki sallangmentes, men-in-black öltözetével sikeresen ellensúlyozza Crockették Armanis selyemfiús fétisét figura között mozgott. Ez most nem cinizmus. Kedveltem azokat a részeket egyébként (Golden Triangle, Bushido, Duty and Honor), amikben szerepelt. Tele voltak izgalommal, feszültséggel és titkokkal. Ezek az epizódok mindig le tudtak kötni.)
Diehl megjelenéséről és játékáról a sorozatban a T-baget játszó Robert Knepper jut mindig eszembe. Bár inkább mellékszereplő volt, az a rövid idő, amikor megjelent, mindig lehengerlő volt. Mégpedig azért, mert egy egyéniség játszott. Nem egy mindenféle szerepet eljátszani képes színészek ők, hanem egyedi stílussal rendelkezők. Őket nem lerombolták és újra felépítették a színésziskolában. Ők saját maguk és a magánéletben is ugyanilyenek. Ezek a típusú színészek nem tudnak változatos szerepekbe bújni. Itt a szereplők ők; saját maguk. Személy szerint nekem ez sokkal jobban tetszik, mint egy akármilyen szerepbe beleugrani képes nagy színész.
Nekem ezek a különc színészek a nagy színészek. Mégpedig azért, mert egy ilyen karakterre emlékszik az ember. Egy ilyen karakter nyomot hagy maga után ... KARAKTERES. Mint egy különleges arcú, szép nő, aki szembe jön velünk az utcán, ránézünk, zsigerből, ösztönösen észrevesszük, mert annyira különleges, és az arcát még hetekkel, hónapokkal később sem felejtjük el, bármikor újra és újra fel tudjuk idézni, mert annyira eltérő, egyedülálló az átlaghoz képest.
És pont ez kellett volna a sorozatba egy kis fűszerként. De kidobták.
A Google kereső persze megemlít pár szofisztikáltabb lehetőséget a kiírása távozása okán:
"The reason behind John Diehl leaving the series varies. One report stated Universal and NBC cut costs because ratings were down, another said that Diehl was tired of the underwritten role, and a third stated that Diehl enjoyed the role but wanted to go into theater and expand his creativity."
Ki tudja mi volt az igazság?! Sosem tudjuk már meg. Talán valahol a kettő három között lehet...
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése