Ipari mennyiségben szoktam kerékpározni, és legtöbbször a reggeli ébredésemet megelőző, de már az alvásból kilépő, átmeneti, borult tudatállapotban szoktam meghatározni azt, milyen útvonalon indulok majd el és hány kilométert fogok közben megtenni. Előfordul, hogy útközben módosítok a tervemen; néha pedig céltalanul kószálok és azon kapom magam, hogy 6 nap alatt megtettem 154 kilométert vagy 3 nap alatt 122-t.
Néha az is megtörténik, hogy semmit sem viszek magammal az útra vagy úgy döntök, hogy a 80 kilométeres útra egy sport szelet és egy narancs elég lesz. Sosem az.
Nem arról van szó, hogy vonz a survivor életmód, egyszerűen idegesít, hogyha lóg rajtam vagy a biciklimen bármiféle oda nem illő kiegészítő (rajtam kívül). Mondanom sem kell, hogy a szerszámkészlet ugyanezen okból nem szerepel a repertoárban.
Bár, hogyha valamiért lerohadnék a semmi közepén, az sokkal valószínűbb, hogy -az elmebeteg és profán túrdefransz mímelésemnek hála-, vagy a térdem vagy a láthatósági mellény iránt érzett akut averzióm hatására bekövetkező megsemmisítő erejű gázolás miatt lenne.
A fiziológia helyett viszont foglalkozzunk most a fizikával, vagyis inkább a materiális dolgokkal, amelyek sokkal kézzelfoghatóbbak; szó szerint.
Ezzel a praktikus eszközkészlettel minden, egy, a túrázás során bekövetkező és józan ésszel kezelhető problémára megoldást kínál. Legalábbis a készítők azt állítják, hogy kormányt, váltót, féket, kereket, küllőt, láncot szerelhetünk vele; sőt mi több, ha netán elvonási tüneteink beinvitálnak minket egy önmeghívásos árokba alkoholfogyasztás céljából, remek sörnyitót is kapunk extraként.
A cuccot egy dizájnos, minőségi bőrtokba rejthetjük, ami remek kiegészítője lehet a nyeregnek vagy akár a váznak, egyszóval egy stílusos dróthuszárként mutogathatjuk a pórnépnek, hogy nekünk baszki még ilyen fiskális villantásra is telik, hamár borostyánszínű prizmára a küllők közé nem.
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése