Elkezdtem nézni ezt a sorozatot. Nagy nehezen, többszöri nekifutásra eljutottam az első évad végéig és bár a hátralévő két évadot is kivettem a torrentkölcsönzőből, egy gyors huszárvágással kattintással töröltem a gépről.
Pedig nekem nagyon bejönnek az ilyen elvont, misztikus, transzcendentális alkotások ...
Viszont ez ...
Még egy ilyen értelmetlen szenvedéssel és érthetetlen vergődéssel teli sorozatot nemigen láttam mostanság. Hasonló belső nyomorúságot akkor éreztem egy képernyőre készült alkotással kapcsolatban, amikor a nataliportmenes Black Swant néztem. Az egy igazi nyomasztó, fojtogató, értelmetlen-érthetetlen francia művészfilm-vergődés vagy mondjuk úgy, hogy egy kellően aberrált és mártírkodó, komoly komplexusokat, mentális problémákat magában hordozó tinipicsa eszement lázálma volt és körülbelül ugyanannyira érintett meg, mint ez a zagyvaság.
Hasonló negatív magasságokba emelkedett Liv Tyler ebben a fennkölt, művészi alkotásban. Csupán attól, hogy meglátom ezt a nőt, tudom, hogy valamilyen nagyon-nagyon-nagy szenvedéssel átitatott, túlerőltetett érzelmi feketelyukba fogok sodródni, akaratom -valamint az erősen túlértékelt IMDB pontozás- ellenére ... Nataliportmen legalább jól néz ki, ez a külsőleg és színészileg erősen túltolt és túlértékelt málészájú ... ez nem.
Nem tudnék konkrét epizódot sem kiemelni, ami őszintén megérintett volna, maximum csak apró, rövidke jeleneteket, snitteket, amik egy pillanatra, halványan, narancssárgásan felizzították az órák óta kihűlőben lévő tüzet, mint pl.:
→ hősünk gyógyszerhasználó, piáló, idő és emlékkieső delíriuma (amiben azért éreztem némi Gépész meg Memento hatást-ami szintén nem segíti a pozitív értékelést, hiszen utálom mind a két filmet);
→ az erdőben szénnékövezett cigisbagázsszekta egyik nyuggere;
→ a fogvatartott, elvert, később öngyuszit elkövető cigisbagázsszekta picsa;
→ a besorolhatatlan hovatartozású kutyaölő ?vadász?;
És itt elhal a pozitív halmaz bugyrának felöltése.
A másik, hogy naivan arra gondoltam, kibontják ezt a 'hirtelen eltűnt mindenki' szálat, a kámfor-hatást; ehelyett azonban kapunk egy igazi balfasz, piás-drogos, de jóképű, jótestű helyi hétköznapi katonát, az idióta, sértődött, ronda és fiús, lapos szűzkurva is vagyok meg nemis lányát, az elképesztően irritáló és rusnya, Willem Dafoe imitátor feleségét (nem csodálom, hogy megcsalta), egy kétes szexuális irányultságú, a Földre kárhozott és emiatt szuperképességeit elveszített vagy részben elveszített feka-Istent és még lehetne sorolni a sok irritáló elmeroggyantat ... és akkor ezen egyedeket belekeverik egy erősen hagymaszagú misztikummal megsózott, lyukacsos thriller-sci-fi-dráma palacsintába ... a végtermék meg egy fenségesen nevetséges hashajtó. Egy irritáló bohózat.
Ez a sorozat már az első évad felénél tökéletesen kiégett.
Semmi ötlet, semmi kreativitás, semmi mélyreható, magvas gondolat ...
Egy sorozat a semmiről.
Vagyis nem.
Egy sorozat a vergődésről.
És amit már számtalanszor leírtam:
Attól, hogy valamit nem értek, az még nem biztos, hogy művészet!
Én is hátrahagyottnak éreztem magam. De csak azért, mert még nem vitt el a guta.
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése