Catwalk? Rhinoceroswalk!

Nézem a Szerencsekereket a tévékettőn. Ott van a bájos Sydney ...

Egy finom, filigrán, törékeny nő. Szép az arca, jó az alakja. Szép a hangja, szépek a fogai, szép a szája, kedves a nevetése.
Ő egy nőies nő.

Viszont az nem tudom, hogy mi történt a jóízléssel, de valami nagyon elromlott. Milyen elvetemült ízlésficammal kell rendelkeznie valakinek ahhoz, hogy olyan eszement ruhadarabokat aggassanak arra a szerencse szerencsétlen lányra.
Egy kezemen meg tudom számolni hányszor öltöztették fel normálisan, nőiesen; nőnek.

Mondom ezt úgy, hogy nekem semmilyen közöm sincs a divat világához, a ruhatervezéshez; viszont legalább rendelkezem megfelelő szépérzékkel, ízléssel és lelkiismeret-furdalás nélkül merem mindezt kijelenteni.

Azt is el tudom fogadni, hogy a sztájlisztok, hát, homoszexuálisok (legalábbis  a többség.) ... De régen is főként közülük kerültek ki a legjobb divattervezők és érdekes módon tíz, tizenöt évvel ezelőtt még rendesen fel tudták öltöztetni a nőket. Még a kifutókon, a divatbemutatókon -melyek azért valljuk be: a tervezők elrugaszkodott, már-már profán gondolatainak a szöveti manifesztációjáról szólt- is számtalan frappánsabbnál frappánsabb, ötletesebb, szerethetőbb ruhadarabokat mutattak be, melyekből aztán kialakultak a hétköznapi viseletben is bátran vállalható stílusok. Volt stílus, volt elegancia; ma meg valami groteszk, drabális, hányingerig eltúlzott förmedvénységnek nevezhető mindez.

A másik kedvencem a hihetetlenül vastagtalpú, magassarkú cipők.

Emlékszem a kilencvenes évek végén, a kétezres évek elején divatosnak titulált vastagtalpú cipőket az általános iskolában 'ribancrollernek' vagy 'csótánytaposónak' csúfoltuk és mindenki egyetértett ebben; az ilyen alkalmatosságot viselő lányok ki lettek közösítve. És hát azért mondjuk ki azt is, hogy ezt nem éppen a Nobel-díjra hajtó lányok viselték...

Ma meg ez a természetes, az elfogadottnak erőltetett:

a természetellenes.

A Szerencselány karcsú lábán, a finom bokáján és a kis lábfején ott lóg az az ormótlanul vastag talppal rendelkező cipő, amiben nemhogy járni lehet borzalmas, de simán csak viselni is.

Nekem mindig a párosujjú patásokat juttatják eszembe ezek a lábbelik. Majd ha ilyen állatokat akarok látni, akkor elmegyek egy állatkertbe vagy valami rencsre bámészkodni.

Ezeknek a ruhadaraboknak és lábbeliknek tényleg csak kiegészítőként kellene funkcionálniuk a nők testén: a nőiességüket kellene megfelelően, ízlésesen kihangsúlyozni, nem pedig azt eltorzítani.

Az egyik módszer nővé tesz, a másik prostituálttá ... 

Nem attól lesz egy nő jó nő, hogy gusztustalanra van töltve a szája, hogy méretes szilikoncsöcsei vannak vagy hogy nagy, zsíros segge; nem attól lesz egy nő jó nő, hogy elnagyolt, durva, drabális ruházatot visel meg rúdtáncos cipőt hord ...