WestWorld

No, hát; befejeztem az első évadot és megmondom őszintén elég felemás érzéseim vannak a sorozattal kapcsolatban.

Rengeteg megmondóember van, aki a nagy bölcsességgel átitatott sznob szubjektivitását a  'látszat'-objektivitás távcsövén keresztül klaviatúrázza valamelyik okoskodásra kihegyezett  kritika-blogra ... na én pont nem ezt fogom tenni. Mármint nem kritikát fogok írni (azt sem tudom, hogyan kell), hanem észrevételeket. Az én saját, önző észrevételeimet ...

Ezt is csak azért, mert unatkozom és mert évente körülbelül 0,1 sorozatot szoktam megnézni.

Nem sok minden tudja lekötni a figyelmem és nincs türelmem.

Mint már annyiszor leírtam: számomra mindig a legeslegnagyobb probléma a rendszeresség és a következetesség hiánya. Persze tudom, ha minden forgatókönyvíró, minden szereplő konzekvensen, erkölcsösen cselekedne, nem lenne izgalom, akció, nem lenne férgeskedés, nem lenne szeretet, sem gyűlölet, nem lenne állatias szex és nem lenne több évig elhúzódó, ellaposodó, önmaga paródiájává váló huszonötezer évad sem ... OK.

Szóval, ez az egy évadnyi tömény, véres, erőszakos gyilkolászás, meg a Brazzers Emmy-díj várományos, lestrapált és kokótól kiégett íróit is meghazudtoló orrba-szájba kefélés rendkívül szirupos, folytogató. No, semmi álszentség, nem azért mondom; a Maeve robotot vagy androidot játszó 'mature' néni picit lógós, de nagy és parízeres melleit és ízlésesen trimmelt bundáját bármikor fel tudom idézni egy két perc alatt elélvezős maszturbálás erejéig. Na, de azért, ami sok, az sok.

Eleve azt sem tudom, mennyire androidok ezek az androidok. A régi cimbora, akivel Ford beszélget italozás közben: zseniális, róla tényleg elhiszem, hogy robot, már-már empátiát érzek iránta és valami mélyről jövő szomorúságot és sajnálatot, amitől összeszorul az ember torka, ha a mű-szemébe néz.

De ezekről a frissített, ábrándokat kergető, nemtom milyen generációs 'gazdákról' már nem tudom elhinni. Számomra sokkal inkább emberi klónok, semmint nagyon-nagyon fejlett mechanikus gépek. Eleve a 'gazda' szót sem érzem helyesnek (lehet csak magyarra fordították így). Ez inkább arra utal az én felfogásomban, hogy van egy emberi test, amibe aztán beletöltenek valami oda nem valót, ami mégis él és aminek mégis vannak valamiféle céljai, a készen kapott testet pedig használja alantas tervei meg- és kiélésére ...

Vicces és tanulságos egyébként, amit a feketeruhás ember mond ... nem tudom hogy szólt pontosan, de a lényege az volt, hogy a 3D nyomtatókkal, meg a sejtelmes folyadékot tartalmazó kádakban létrehozott változataikat pont a költséghatékonység indukálta és ironikus módon pont ettől lettek még élethűbbek ... még ösztönösebbek, még emberibbek ...

És itt jön képbe az, hogy ilyen hipermodern humanoid izéket le tudnak gyártani, egymást ellenőrző titkos csoportosulások a szervezeten belül, mindenki mindenkit lehallgat, ellenőriz, titkos jeleket sugároz valami kígyókakitól piszkos hatalmas szikláról, a 'Tudás Fája' borítójának nagyságával vetekedő okos biszbaszok, fantasztikusan gyors és miniatűr szuperszámítógépek, melyekkel pillanatok alatt minden dolgozót le lehet ellenőrizni meg lehet találni, minden androidot át lehet programozni, emlékeiket törölni, újakat hozzáadni, satöbbi, satöbbi ...

De az valahogy az összes biztonsági ellenőrzés során észrevétlen marad, hogy a két balfasz munkatárs teljesen át tud programozni és ki tud szöktetni egy milf-robotot, hogy aztán végig gyilkolászva kezdhessen bele elveszett 'gyermekének' megtalálásába, aki egyébként nincs elveszve, csak egy beléprogramozott emlék, amire a személyisége épül, amit persze már nem lehet átprogramozni, mert akkor teljesen összeomlana a 'lelkivilága' ... Eh. (Jó-jó, gondolom a következő részekben az írók már gondoskodni fognak arról, hogy valódi legyen a kölök, vagyis még emberibb ...)

A halott robotokkal kefélő retardált és perverz kollégáról ne is ejtsünk szót, ugye? Na, ő például, hogy a faszba jutott át a személyiségteszten?

Jah, igen; majdnem elfelejtettem: ez Ford utolsó, igazán földrengető története. Ezzel fel is oldottuk ezt a sok-sok ellentmondást ...

Ennek ellenére nem jön át az öntudatra ébredt gépek lázadása … az már megvolt a Terminátorban ...

A szexmunkás érett-robot-nő, mint önálló entitás sem hat meg különösebben. Hasonlót már olvastam William Gibson 84-es regényében, a Neurománcban. Igaz, ott Molly Millions ember volt, bár genetikailag módosított ... vagyis azt hiszem, implantátumokkal szerelt gyilkos nő, aki két öntudatlan kefélés közepette, valami számítógépes hibát vagy programozói rést kihasználva jön rá arra, hogy tulajdonképpen csak egy prosti, akinek kéjes évezetekre használják az ipari méretekben lestrapált testét ...

Apropó, feltűnt az bárkinek, hogy a kisfaszú, komplexusos fehér férfiak azok, akik kefélgetik az elektronikus álmaik után vágyakozó android nőket, akik ezt kikérik maguknak? Nincs benne semmi férfigyűlölet, ugye? Az feltűnt bárkinek, hogy fehérek az agresszorok, a gyilkosok, legyen szó valódi emberről vagy gépről? A femináci vonalat már nem hozom fel ...

De biztosan én képzelem bele ezt a sok illiberális rosszat ...

Ez az időben való ugrálás számomra idegörlő volt; rendkívül idegesített már a végére. Az utolsó, majdnem másfél órás résznek csak több nap után feküdtem neki. Megmondom őszintén, nem nagyon tudtam már követni, ki mikor hol van, mit csinál avagy mit csinált, ki álmodik, ki nem, ki van a mostban, ki van a múltban; ki ember, ki gép, kinek a szerepében látjuk a mit, a mait; na meg az a szőke konzervet elejtő picsa, akinek egy merő szenvedés és kín az élete ... Hát, már-már kezdtem azt hinni, hogy valamilyen brazil szappanoperát nézek.

Már a Mementóban meg a Gépészben is egy jó nagy faszságnak találtam ezt az időugrálós dolgot, persze ez teremtette meg ezen alkotások művésziességét és rendezői meg írói furfangosságát, meg kultikussá válását ... vagy nem.

Én amondó vagyok: csak azért, mert nem értek valamit, az még nem biztos, hogy fennkölt művészet.

Tudom, nagyban más a két film meg ez a sorozat ... de ez jutott most hirtelen eszembe. 

Istenem, mennyire utáltam mind a két filmet.

Én szeretem, hogyha valami egyértelmű. Oké, rendben van: egy kis misztika és furfang kell bele. De ez az ide-oda kapkodás, ízléstelen csapongás, főleg, ahogy egyre inkább közeledtünk az első évad végére ... Nekem megfeküdte a gyomromat.

Lehet ezektől a megoldásoktól azt gondolták az alkotók, hogy nagyon hardcore lesz a tartalom ...

Szerintem meg szimplán egy idegesítő módon megvalósított időhúzás volt, amíg kiötölnek valami nagyon trú dolgot az évad végére ...

Amúgy vannak még sötét foltjaim a sorozatot illetően.

Egyszerűen nem tudom eldönteni, hogy valóban a Monument Valley-ben játszanak, kint a szabad ég alatt vagy a több tucat föld alatti szinten berendezett minimalista üvegszobákban futnak az egyes történések, történetek és snittek. Nem értem.

Azt sem vágom, hogyhogy a robotokat le lehet lőni, de az embereket nem. Most akkor vannak éles töltények avagy nincsenek. Hasonlóan nem értem, hogyan lehet eldönteni azt, ki ember és ki nem. Hogyan nem lövik le egymást, ha egyszerre vannak jelen egy adott történetben? Vagy minden hús-vér ember külön-külön történetben van? Akkor az androidok hogyan lehetnek egyszerre jelen más történetekben? Nem értem.

Mert itt úgy mutatják, hogy az illető belép egy ajtón és ebben a mesterséges világban találja magát. Nem arról van szó, hogy felcsatol a fejére egy különös számítógépes fejegységet, ami csupán az elméjét viszi át a mátrixba, miközben a teste csak fekszik egy ágyon ...

Vannak kérdéseim ...

Érdekes és ironikus az isteni teremtés szembeállítása az emberrel. Az emberrel, aki saját képére megteremtette saját magát, akivel aztán azt tesz meg, amit beteges vágyai megkívánnak. Egy groteszk, patologikus apartheid, ahol az ember saját maga démonjaival hajtja igába saját magát.

Apropó, befejezés:

A Dexter sorozat jutott eszembe.

Ha jól emlékszem, ott a második évadban jelent meg a testvére, akivel aztán -ha lehet ezt a kifejezést használni- vérre menő küzdelmet vívtak a beteges gyilkolászásokban. Szerintem a sorozat készítői már a legelején ellőtték az egyik legizgalmasabb szálat ... Onnantól kezdve már csak mismákolás volt az egész sorozat. Talán még két évadot, ha megnéztem belőle; aztán jegeltem ...

Azt gondolom itt ugyanez a helyzet. Sokkal több lehetett volna ebben a Ford-Arnold sztoriban, amit az utolsó, befejező évadra kellett volna majd hagyni. Sokkal izgalmasabban lehetett volna tálalni az útvesztőt. Sokkal kreatívabban és kalandosabban lehetett volna felgöngyölíteni a titkokat, amiket ez a monumentális vadnyugati mesterséges világ rejt magában ...