Van egy 13 kilométeres szakasz, amit már vagy tíz éve rendszeresen nyüstölök. Hol lábbal, hol kerékpárral. A lelkesedésem azonban folyamatosan alábbhagy.
Egyrészt a táj már baromira unalmas. Ráadásul az elmúlt két évben jelentős változások történtek, például egy erdőirtás, az út menti fák kivágása (amik szerintem nagyszerű és hangulatos panorámát szolgátattak), a még megmarad, az út szélén a szegélynyíró traktorok által megcsonkított fák groteszk, haldokló csomói, na meg persze a településeket elkerülő autópálya is pont ezt a rövid szakaszt metszi.
Egyre kevesebb a természet, egyre nagyobb a zaj. Ironikus helyzet, amikor az elkerülő pont azért épült, hogy a településeket megszabadítsa a hatalmas forgalomtól, a zajtól, a füsttől, a portól, és mindezt pont az addig tiszta és érintetlen természetbe helyezte át.
Már nincs hely, ahol meghúzhatnád magad. Nem tudsz leülni sehova, hogy hallgasd, hallhasd a csendet, mert nincs.
Persze, ez az élet rendje: a fejlődés, a pusztulás, aztán a halál.
Az út minősége botrányos, futni egyre kellemetlenebb az egyenetlen, kátyús talajon, folyamatos a lábszárfájás, hiába bármilyen alapos bemelegítés, azt pedig, hogy mennyi hátsó tengelyt törtem már el kerékpározás közben, nem tudom megszámlálni.
Lehúzódni az útpadkára a gépjárművek elől lehetetlen, mert vagy nincs vagy benőtte a gaz vagy a mezőgazdasági gépek tették teljesen tönkre. Persze megpróbálhatod, sőt, valamikor kell is, hiszen, ha jön a németből kikukázott prémium szar, vele szemben meg a szippantós kocsi, akkor a leggyengébb láncszem az így is, úgy is te maradsz. Leugrassz a padkára az életed védelme érdekében, és ha sikerült is az akrobatikus kivitelezés a bokád úgyis kifordul az egyenetlen, szétcseszett talajon.
A másik nagy problémám az emberek. Emlékszem, amikor körülbelül 10 éve elkezdtem rendszeresen sportolni ezen a szakaszon, egyáltalán nem voltak emberek, autók is csak elvétve.
Ma már szinte lehetetlen bármiféle akadályozó tényező nélkül megtenni oda-vissza ezt a 6 és fél kilométert.
Bárkivel találkozol, az valahogyan mindig kicseszik veled, kizökkentve a ritmusodból, elrontva a hobbi-edzésed.
Az 50 kilós nő, aki egy hatalmas vadászkutyát sétáltat, ami neked támad. Szerencsétlen alig bírja megfogni, visszarángatni. Csak tudnám miért ő sétáltatja, és miért nincs az eben szájkosár.
A klimaxos, elhízott nők, akik hárman, de minimum párban gyalogolnak, egymás karjait összefonva, úgy, hogy az egész forgalmi sávot elfoglalják és eszük ágában sincs lehúzódni. Mert ők nők, ők már leélték az életük jelentős részét, elváltak a hitvány férfitól vagy ha gyávák voltak hozzá, akkor csak elfásultak és megkeseredtek mellette, kinyomtak a lábuk közül és felneveltek pár gyereket, és ezért joguk van hozzá, ez jár nekik; bármi jár nekik. Amikor meg kell állnom, ha futok, ha kerékpározok, mert ők, a felsőbbrendűek meg nem mozdulnának, hogy elférjünk, még akkor sem, ha látják, nincs hova mennem, mert a szemközti forgalmi sávból meg jön az autó.
Persze ezek azok a nők, akik mindörökre kövérek maradnak, de legalább van mit feltölteni a faszbukra.
A wellnes-futók, akikről fogalmam sincs hogy kicsodák, de egyfolytában köszöngetnek, mintha barátok volnánk.
Az ad-hoc módon felbukkanó kalandor-autósok:
- akik az út menti, még megmaradt erdőbe (ami egyébként a tábla szerint magánterület) jönnének medvehagymát lopni gyűjteni, ezért simán átrántja a kormányt a te sávodba, menet közben, lendületből, kis híján elgázolva, mert ő annyira tudni akarja, biztosan ez az a hely -e, ahol mindehhez hozzájuthat;
- akik egy elveszett macskát/kutyát keresnek, és hasonló metódussal próbálnak megállítani, leszorítani,
Az irigy, komplexusos motorosok, autósok és kamionosok:
- akik belehúzzák a pocsolyába a kereket, hadd terítsen be a mocsok;
- akik akkor adnak egy jóízű gázfröccsöt, amikor odaérnek melléd.
A segédmotoros rokkantkocsis, aki hevesen integet a négykerekűjéről, te pedig kétségbeesetten húzod be a féket a kerékpárodon, odasietve hozzá, mert azt hiszed valami nagy baj van, de csak cigarettát akart tőled kérni a köcsög, és amikor azt mondod nem dohányzol, se szó se beszéd, egyszerűen továbbhalad.
És még szót lehetne ejteni a különböző módon és különböző állapotban felbukkanó autókról és azok vezetőikről, akik vagy szemet és egyéb építési hulladékot dobnak ki az út mellé éppen vagy egy pásztorórát akarnak eltölteni a csipkebogyó takarásában vagy éppen egy goldengate-es home-made minipornót vesznek fel éppen ...
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése