Van az Ossiánnak ez a hát, mondjuk úgy, alkotása, amit a rock vagy metál (nem tudom melyik műfajban kellene elhelyeznem az együttest) szcéna egyik legelpocsékoltabb számának tartok.
Ez az eltékozolt szerzemény az egyik legjobb és legdrámaibb hangzásvilágú mű lehetett volna, ha egy megfelelően érzékeny lírai szöveget indukál hozzá Endre; de ezzel a másnapos butáskodással nagyon belehányt a művészetbe. A szöveg méltatlan a szívbemarkoló dallamvilághoz.
De, gondolom én vagyok az egyetlen, aki ezt így gondolja.
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése