Nem hiszek abban, hogy egy ember változni tud.
A világról alkotott nézetünk, az elveink változhatnak.
Az igényeink, az elvárásaink, a stílusunk, az ízlésünk az változhat, bár nem jelentős mértékben. Talán helyesebb azt mondani, hogy formálódik.
De maga a jellem; a viselkedésünk, a személyiségünk az nem.
Érdemes megfigyelni már kisgyerekkorban a leendő felnőtt emberek viselkedését.
A homokozóban kétféle gyerek van.
Az egyik az, aki csendben játszik, sokszor elvan magában is -magát szórakoztatja, ha úgy tetszik-, épít, alkot.
És van a másik változat, aki egyfolytában üvöltözik, követelőzik, tajtékzik, lerombolja a másik által felépített homokvárat, sőt, vannak olyan is, akik homokot szórnak a másik ruhájára, szemébe, sőt lapáttal ütik a kis társaik fejét.
Az ilyen 'ösztön-lények' felnőtt korukra sem növik ezt ki. Ők ilyenek. Ilyenek is maradnak. Különbség csak az, hogy melyik két úton indulnak el.
A tipikus magyar életmintát követik, hogy a másikat a háta mögött köpködi, megalázza, hazugságokat terjeszt róla; gyáva, alantas, cigánymentalitású proli személyiségükkel vádaskodva, a valóságot megkerülve, semmibe véve, az elől elfutva, sunyi módon élik az életüket; avagy olyan ember lesz, akit a törvény sem tud visszatartani bizonyos tettektől, és bűnöző lesz.
Nincs olyan, hogy egy ember változik. A jellem, a személyiség velünk van, az mindig ugyanolyan marad. És aki férgek, az is marad, akárhogyan próbáljuk cicomázni a szart.
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése