A következő téma: a nyelvtanulás, amit megint a saját kínomon, káromon, csalódásaimon és kiábrándultságomon keresztül tapasztaltam meg.
Én úgy gondolom, hogy kétféle típusú ember létezik a nyelvtanulás területén:
- az egyik az, aki kiváló nyelvérzékkel rendelkezik, és ennek köszönhetően bármilyen körülmények között képes megtanulni egy vagy több nyelvet;
- a másik az, aki nyelvtanárhoz és nyelviskolába kell, hogy járjon, és sok-sok sírás-rívás, feladom-nemfeladom, és kínszenvedés után sajátítja el a tudást.
(Ezekből van nagyon-nagyon sok. Én is ilyen vagyok.)
Ha nyelvet akarsz tanulni rengeteg lehetőség közül választhatsz:
egyhetes, kéthetes, haladó, intenzív, nyelvvizsga felkészítő, 60 órás, 45 órás, 30 órás, satöbbi. (Azon mindig szoktam röhögni, amikor konkrétan egymásra licitálnak a különböző nyelviskolák, hogy ki tanítja meg az adott nyelvet a lehető legrövidebb idő alatt; vicc.)
(Csak a nyelviskoláról akarok beszélni, mert az általános iskolás, középiskolás nyelvoktatás semmit nem ér, ezekre kár is karaktert pazarolni. Én is jártam nulladik órára középiskolában többedmagammal (mert annyira top volt az általánosból hozott tudásunk); volt két német tanárom, az egyik ráadásul német anyanyelvű nő volt (aki enyhén feminista és -ha nem ivott reggel elegendő mennyiségű kávét- durván idegbeteg volt, és akin általában nevettünk, mert az 'r' betűs magyar szavakat nem tudta kiejteni: 'te kis maaaaahhha!' -mondta, mert azok voltunk, amiért nem értettük mit akart elmondani tört magyarsággal); a másik egy magyar férfi volt (aki a bohóc fejét, a férfiként alkalmatlan életét előszeretettel vezette le a diákokon, illetve azon okfejtésével, hogyan döntené rá a nagykaput az iskolaigazgatóra egy lopott Kamazzal).
A nyelviskolák nyelvtanfolyamaiban lenne ráció:
Kis csoportokban, egyénre szabottan, megfelelő könyvből (érdekfeszítő, kreatív, provokáló tartalommal) megfelelő „tanterv” szerint haladva (és nem ROHANVA), nem utolsó sorban egy normális, nem lelakott, nem fülledt, nem büdös tanteremben.
-kis csoportok: na igen; ez olyan valami, ami nincs. Sokszor sokan vagyunk egy-egy csoportban, hogy ennek mi a valódi oka, fogalmam sincs. Többféle tanfolyamon jártam, ahol más-más metódus létezik arra, hogyan basszák el a kedved. Például néhány napig vagytok harmincan, egymás hegyén hátán, aztán valamilyen oknál fogva hirtelen megfelezik a csoportot. De hogy ehhez mért kell eltelnie majdnem egy hétnek, az talány. Szerintem az is probléma, hogy nincs elég nyelvtantanár. Aki meg van, az frusztrált, leterhelt, egyik iskolából rohangál át a másikba, miközben már több hónapja csúszik a fizetése. De mint az élet megannyi területén, a személyiség nagyon áthatja az oktatás minőségét (ego, beképzeltség, narcisztikus követelőzés, stb.).
-egyénre szabottan: mondjuk úgy, hogy vannak ilyen jellegű 'kezdeményezések'. Én így nevezném. Én is töltöttem ki „tesztet”, aminek az volt a célja, hogy felmérje a képességeimet és annak megfelelő csoportba helyezzenek (kezdő, haladó 1, haladó 2 ... és így tovább; mondjuk a mai napig nem tudom mi az a haladó 1 és haladó 2 -mindegyik csoportban voltam, és nem vettem észre semmilyen különbséget sem, azt leszámítva, hogy mindig kaptam egy munkakeresők kiskönyvéhez hasonló szart, amibe beírták mondjuk a kéthetes nyelvtanfolyam után az osztályzatomat!!!).
Szóval a teszt, ami az alapján mérte a tudásomat, hogy a 40 darab hiányzó szó közül hányat tudok hibátlanul behelyettesíteni az egyes mondatokba. Már ott kezdődött a probléma, hogy a mondatok 90%-át nem is értettem az ismeretlen idegen szavak és nyelvtani kapcsolatok garmadája miatt.
Voltam szóbeli elbeszélgetésen is, ahol a kedves nyelvtanárnő kiakadt rám, mert nem beszéltem neki részletesen a magánéletemről, és onnantól kezdve persze észre sem vett, ha esetleg elment mellettem a folyosón?!?!
- megfelelő tankönyv: eh. Egyrészt általában A4-es méretű, de mindenképpen olyan alakút vetetnek meg veled, hogy ne tudd kézbe venni rendesen. Pillanatok alatt szakad, gyűrött lesz, ha pedig beleírsz ceruzával nem tudod kiradírozni, mert vagy eltűnik a nyomtatott karakter is!, vagy szakad a lap, vagy gyűrődik. 200 oldal általában, amiből 100 oldalt sosem látunk, mivel vagy nincs rá idő, vagy egyszerűen olyan feladatokat tartalmaz, amire nekünk pont nincs szükségünk. EU-s mintára készült, tehát a harmadik világról van szó benne, általában. És nem értem miért jó nekem az, ha arról olvashatok, tanulhatok, hogy Abdul a 14. feleségének milyen márványpalotát emeltetett szerelme jeléül. Szar az egész.
-tanterem: hát, ez azt hiszem egy örök probléma lesz, amíg világ a világ. Gondolom itt is nyelviskolája válogatja melyik milyen. Nyilván nem mindegy, hogy önálló komplexum avagy egy iskola egyes tantermei szolgáltatják az okítás helyszínét. Nekem általános probléma a szellőzés hiánya és ezáltal a groteszk, penetráns bűz, mely patologikus vehemenciával baszkurálja szaglóbimbóidat ezáltal leterelve a figyelmet az amúgy is roppant érdektelen és unalmas nyelvtanóráról, mert vagy nem lehet ablakot nyitni, mert szar a zár, vagy mert ömlik be a zaj és a szmog, vagy mert kiesik az ablak ... Probléma, hogy sokszor tetőtéri, leélt tantermeket találunk, amit állandóan tűz a nap. Az valami borzalmas. (Volt olyan, hogy keresni kellett a tantermet, vagy olyan, hogy egy héten más-más tanteremben voltunk, vagy olyan, hogy 1 órát egy adott tanteremben tartott a tanár, a másik egy órát pedig egy másik tanteremben, amit szintén keresni kellett, mert nem volt rendelkezésre álló, üres.) És még annyi minden volt, amire jobb is, hogy nem emlékszem, mert csak felbaszná az agyam.
(Ez az az érzés, amit akkor érzel, amikor ráveted tekinteted a buszbérletedre, és látod rajta az árat, ott virít rajta a szám: 30 000 forint. És vagy nem jön a busz, vagy lerohad, vagy olyat küldenek, aminek az ajtaja alatt ki tudsz köpni (télen azért nem kellemes)).
-tanterem: hát, ez azt hiszem egy örök probléma lesz, amíg világ a világ. Gondolom itt is nyelviskolája válogatja melyik milyen. Nyilván nem mindegy, hogy önálló komplexum avagy egy iskola egyes tantermei szolgáltatják az okítás helyszínét. Nekem általános probléma a szellőzés hiánya és ezáltal a groteszk, penetráns bűz, mely patologikus vehemenciával baszkurálja szaglóbimbóidat ezáltal leterelve a figyelmet az amúgy is roppant érdektelen és unalmas nyelvtanóráról, mert vagy nem lehet ablakot nyitni, mert szar a zár, vagy mert ömlik be a zaj és a szmog, vagy mert kiesik az ablak ... Probléma, hogy sokszor tetőtéri, leélt tantermeket találunk, amit állandóan tűz a nap. Az valami borzalmas. (Volt olyan, hogy keresni kellett a tantermet, vagy olyan, hogy egy héten más-más tanteremben voltunk, vagy olyan, hogy 1 órát egy adott tanteremben tartott a tanár, a másik egy órát pedig egy másik tanteremben, amit szintén keresni kellett, mert nem volt rendelkezésre álló, üres.) És még annyi minden volt, amire jobb is, hogy nem emlékszem, mert csak felbaszná az agyam.
(Ez az az érzés, amit akkor érzel, amikor ráveted tekinteted a buszbérletedre, és látod rajta az árat, ott virít rajta a szám: 30 000 forint. És vagy nem jön a busz, vagy lerohad, vagy olyat küldenek, aminek az ajtaja alatt ki tudsz köpni (télen azért nem kellemes)).
Itt is ugyanaz megy, mint az általános/középiskolai/egyetemi oktatásnál. Haszontalan információk garmadája. Nesze, van több oldalnyi anyag, jegyezd meg, magold be, memorizáld, aztán így jó lesz. Megtanulod a nyelvet. Ha meg nem sikerül, te vagy a tróger, semmirekellő.
Semmi hasznos információval nem leszel gazdagabb, a lelki nyomoron, a frusztráltságon, a csalódottságon és a motiválatlanságon kívül.
Véletlenül sem azt tanítják meg neked, mit mondj, ha éppen eltévedsz, ha éppen szükséged van valamire, ha útbaigazítást kérsz, ha jegyet kell vásárolnod. Á, minek az.
Sőt, még tovább megyek. Hogyha mindezek rendben lennének, még akkor sem tudnál egy nyelvet használni! Mindezek csak egy alapot szolgáltatnának! A nyelvtudás ott folytatódik, amikor lehetőséged lesz egy évet egy adott országban tartózkodnod, ahol egyfolytában az adott nyelven beszélnek hozzád. És ennek az évnek a végén fejeződik be a nyelvtanulásod.
De ezek már utópisztikus gondolatok.
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése