Te segítenél egy hülyének?

Van néhány kivételes ember, akik nemcsak intelligensek -az egzisztencia területén-, hanem mindemellett magas szintű, morális tudással rendelkeznek. Bennük van egyfajta belső kényszer? vagy csupán a természetes, rátermett, objektív ösztöneik azok, amik arra késztetik őket, hogy az erkölcsös! önmegvalósításul mellett -másokkal is foglalkozzanak-, segítség a gyengéket.

A buta, naiv, de jóindulatú embereket.

Ez ez nagyon kedves és dicséretre méltó gesztusnak tűnhet első blikkre. Szerintem nem az.

Mégpedig azért nem, mert egy buta, naiv ember, hiába jóindulatú, hiába nem gonosz, pontosan a tudatlansága miatt, megvezethető.

Ha mi terelgetjük, segítünk neki, és azt elfogadja, az persze jó. (Saját döntései viszont nincsenek. Olyanok, mint a gyerekek. Fogni kell a kezüket, nem tudják mi a felelősség.) De ha jön egy másik ember, mondjuk egy gonosz ember, mert a gonosz mindig megérzi a gyengéket, az becsapja a naiv, egyszerű, de jóindulatú embert. Pontosan azért teheti meg, mert amaz buta. Mert nem tud különbséget tenni jó és rossz között. Vagyis inkább úgy kellene fogalmazni, hogy nem tud különbséget tenni a racionális, morális konzekvencia és az érdekvezérelt, felelősséget nem vállaló, gyáva féregség között. Hiszékeny. Nincs objektivitása. Sőt, még szubjektivitása sincs. Ő nem az öntudatos féreg. Az öntudatos féreg az, aki megkörnyékezi. Ő csak egy egyszerű, buta ember; az áldozat, aki saját együgyűségét képtelen felfogni.

Illetve van még egy csavar. Amikor a racionálisan és emocionálisan okos ember segít, ő sem teljesen önzetlenül teszi. Nyilván érdeke fűződik ahhoz, hogy a buta, naiv, de jóindulatú embert abba az irányba terelje, ami éppen számukra kedvező. És bár így mindkét fél nyer, erkölcsileg bizony ez is támadható. Nem színtiszta a helyzet. (Pont az okos ember érdeke az, ami a tisztátalanná teszi a tettet. Hiába pozitív az érdek, hiába nyer vele mindenki, a moralitás, az önzetlenség éppen ezzel sérül.)

Az öntudatos féreg ezt megérzi, és ezzel támad, gusztustalanul, és sajnos azt kell mondanunk, nem alaptalanul. Hiszen ha az abszolút igazságot nézzük, akkor a racionális és emocionális valamint az öntudatos féreg szintúgy hunyó, csak más-más mértékben, más-más szinten, más-más mélységben, más-más perspektívában. De a hiba érezhető, a féreg azonnal rámar.

A racionálisan és emocionálisan fejlett ember tettei a buta, naiv, de jóindulatú ember felé, mégha pozitívak is, hordoznak magukban egy ki nem mondott felsőbbrendűséget. Továbbá akármennyire nem akarják maguknak bevallani, örülnének annak, ha az a másik buta, megvezethető ember elismerné az ő segítségüket, az ő figyelmüket, az ő jóindulatukat, az ő áldozatukat. De a buta, naiv, de jóindulatú ember ezt nem ismerheti el. Pontosan azért, ami. Buta. Ha okos lenne, nem lenne ilyen szintű segítségre szüksége.

A minden téren okos ember pedig csalódik. Nem ismerik el tetteit, nem ismerik el áldozatait, nem ismerik el éleslátását, racionalitását, objektivitását az egzisztencia és erkölcs területén.

Az öntudatos féreg viszont, mint a gonosz, a sátán, folyton marja, és ha nem tud hozzáférkőzni önmagától, akkor azáltal, hogy a buta, naiv, de jóindulatú embereket vezeti meg és hangolja az okos emberek ellen, mert a féregnek ez az egyetlen egy támadási felülete marad.
Az okos embereket -még ha van is benne érdek- elsősorban a segítőkészségük, a tudatos tetteik és az emberszeretetük sodorja veszélybe, és teszi kiszolgáltatottá a férgekkel szemben, pont azok a minőségi tulajdonságaik, amikkel nagyságrendekkel kiemelkednek az átlagból, amik már-már természetfelettivé teszik őket.

A természet gusztustalanul groteszk iróniája ...