Értelmes értetlenkedők

Számos embertípus létezik, akiket hol könnyebben, hol nehezebben, hol hamarabb, hol időigényesebben, de fel lehet ismerni. Meg lehet látni a maszk mögötti valódi arcot. Persze ehhez az is kell, hogy jó emberismerő legyél. Ez egy tehetség, egy morális tehetség, tehát megfoghatatlan; ezáltal a közvélemény felé nem létező s így el nem ismert képességről van szó.

Számos embertípustól tartok, félek. De van egy nagyon érdekes fajta, amit egyszerűen nem tudok hova tenni, és amitől szó szerint kiráz a hideg, és amitől tényleg, valódi félelmet érzek. Fogalmam sincs, hogyan lehetne őket elnevezni, megnevezni. Az biztos: léteznek.

Van az embereknek egy olyan csoportja, akikkel abszolút jól, értelmesen, humorosan el lehet beszélgetni. Rengeteg téma, közös érdeklődési pont. Értelmes gondolatok, értelmes viták, értelmes érvek. Jól esik az ott tartózkodás, jól esik a kommunikáció.

Olyan emberek, akikre bármikor számíthatsz. Akik bármikor segítenek. Akik önzetlenek. Akik támogatnak. Akik jó barátok. Akik kedvesek, szerethetők. Akik még a környezetet is óvják. Akik barátságosak. Akikre soha egy rossz szót nem hallasz. Akik abszolút tökéletesen látják a deviánst és tudják azt, mi az erkölcsös. És mégis, mindezek a tulajdonságok egyik pillanatról a másikra szertefoszlanak, még ha csak számodra is. Jön a pofon, a felismerés, a döbbenet.

Nagyon egyszerű, hétköznapi példák:

- aki elővesz az íróasztala fiókjából egy zacskó füvet vagy a Kati névre keresztelt kábítószert és közli, hogy most elmegy a szomszédos utcákba teríteni;

- aki amfetaminozik, hogy jobban bírja a munkát;

- akinek van egy bölcsődés korú gyereke, meg egy férje, de más férfiakat mustrál és flörtöl velük, máskor meg megkérdezi tőled, hogy mikor szívja fel a kokaint;

- aki együtt él egy börtönviselt férfival;

- aki fél éven belül három alkalommal is több, mint fél éve lejárt szavatosságú kontaktlencsetisztító folyadékot ad, hiába figyelmeztetted már a legelső alkalommal is az érvényességi problémára;

- az anyuka, akit megkérsz másfél hónap után, hogy szóljon rá a gyerekeire, mert nagyon zavaró, hogy két percenként átrugdossák a labdát, és erre azt mondja: 'jó, jó elnézést kérek' majd kisvártatva újra jön a labda, és legközelebb már simán hátat fordít neked.

Sokszor jellemző rájuk az a viselkedés egyébként, hogy hosszasan, rendkívül meggyőzően, sőt, nagyon nagy tudással, hozzáértéssel beszélnek egy adott témáról. Például egy üzletvezető, aki mondjuk fagylaltot árul. Elképesztő vehemenciával, lelkesedéssel, már-már lázas átszellemüléssel értekezik a vállalkozásáról, küzdelmeiről, tetteiről. Arról, mit hogyan valósított meg. Arról, hogy hogyan készül el egy fagylalt. Minden egyes apró-cseprő dologról tökéletes precizitással és tudással ágál. Nem csak belecseppent az egészbe. Ő maga építette azt fel. Ő maga az üzlet(e). Ha akarnál se tudnál belekötni, mert mindenre van válasza. És nem azért, mert olyan fantasztikus retorikai képességei volnának, hanem mert őszinte, egyenes és az üzlete mögött tudás, tapasztalat. hozzáértés, és kemény munka van. Méghozzá az övé.

És akkor kérsz tőle két gombóc fagyit, egy vaníliásat meg egy citromosat, és erre ő ad egy csokisat, meg egy mogyorósat. Pedig háromszor is visszakérdez, hogy mit kértél, te pedig háromszor mondod neki a vanília és citrom szavakat.

Nem tudja, nem akarja megjegyezni azt, hogy mit kértél? Ennyire semmibe vesz? Ennyire jobban tud, ennyire jobban akar tudni nálad mindent? Miért van ez?

Ők nem buta emberek, éppen ellenkezőleg. Nagyon okosak. Meglehetősen objektívan látják a világot. Felfogják a valóságot. Nem megvezetett, egyszerű emberek, akik mindent elhisznek, és minden elfogadnak, aztán meg vádaskodnak, köpködnek. Van hiteles véleményük. Vannak határozott céljaik. Vannak képességeik, hogy azokat elérjék. Ravaszak, agilisak. Műveltek, akár több diplomával is rendelkeznek.

Itt nem arról van szó (vagy legalábbis nagyon kis részben), hogy az intelligencia meg a moralitás. Hogy ez a két dolog különböző, és attól, hogy valaki kiváló sebész és életeket ment nap mint nap, attól még lehet kisgyerekeket molesztáló beteg ember. Nem.

Ezek az emberek az élet morális oldalát is kiválóan látják, felismerik. Látják a színészkedő, álarcot viselő embereket, akik minden egyes életpillanatukat félelemben élik le a játékuk miatt, amiatt, hogy a hamis presztízsük -amiről a színészkedők egyébként tudva vagy tudatlanul azt hiszik valódi, igaz és hiteles- lelepleződik. Ők látják ezeket a maszkot viselő embereket is! Látják a világ és az emberek hibáit, a devianitást, a kétszínűséget, az álnokságot, a rosszindulatot és megannyi más ocsmány dolgot.

Jó emberismerők, tudják mi kell az embereknek, tudják, hogy azok mit akarnak, tudják mindezt hogyan kell nekik tálalni. 

De mintha a nagy emberfelismerésben a maguk emberségéről egy pillanatra elfeledkeznének. És ez a pillanatnyi kihagyás még csak fel sem tűnik nekik. 

Vajon ezeket a dolgokat szándékosan csinálják? Tudják, hogy teljesen ellentmondás az, amit tesznek, azzal, ahogyan azelőtt viselkedtek? Vagy simán csak nem veszik ezt észre? Vagy észreveszik, de túl nagy fáradtság lenne beismerni tévedésüket?

Kik ők? Miért vannak itt? Miért teszik ezt?