A család egy átok.
Ha van egy családod, kötelességgel tartozol irántuk, plusz érzelmi, erkölcsi és anyagi terhet ró rád -a saját életed mellett. Béklyóba köt pozitív és negatív értelemben. Lelkiismeretes felelősséggel kell viseltetned irántuk; mind morálisan, mind fiskálisan. Vagy sikerül, vagy nem.
Ha van egy családod folyton aggódhatsz értük; sosem tudhatod éppen mi történik velük, vagy éppenséggel mikor történhet velük valami. Folyton csak félsz, rettegsz, aztán egy váratlan pillanatban, amikor éppen nem számítasz rá, amikor egy pillanatra kihagysz, megtörténik a baj. Hatalmasat zuhansz az érzelmi hullámvasúttal.
Ha van egy családod sosem tudod őket megvédeni. Sem a világtól, sem a politikai rendszertől, sem a többi embertől. Kiszolgáltatottak, függő bábok; hatalom, pénz és érdek nélkül csupán feláldozható gyalogok. És te semmit sem tehetsz ellene.
Egy jó, harmonikus család pedig maga a drog. Sosem tudsz tőle elszabadulni, sosem tudsz tőle megszabadulni. Újból és újból visszaránt; újból és újból megbabonáz negédes, meghitt melegségével. Minél kellemesebb, minél őszintébb, minél önzetlenebb, annál jobban megbabonáz. Esélyed sincs az önálló éltre. A bűntudatodon, a lelkiismereteden, az emberségeden keresztül mérgez meg és örökké a rabjává tesz, végérvényesen magához láncol; amikor pedig már mindenki elmegy a tagok közül, egyedül maradsz, semmivel a hátad mögött, semmivel a szemed előtt ... üresen, tétován ... kétségbeesve ... magányosan.
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése