Előfordul, hogy a szokásos, bejáratott, oda 6 vissza 6 kilométeres távon nem csak a környezet által felállított nehézségekkel kell megküzdenem, hanem mondjuk az elkerülő építése során felmerülő egyéb nemkívánatos anomáliákkal: a sóderszállító, ami leszorít, a sóderszállító, ami kivág eléd; a lánctalpas markoló, ami, miközben egy helyben áll, elmebeteg körhintába kezd hatalmas vasmarkával, és kis híján megskalpol.
Vannak öntudatos földművesek traktorjaikkal, utánfutóikkal, amikről a szélrózsa minden irányában szállingóznak az aktuális rakományuk dirib-darabkái; személygépkocsik és azok vezetőik, akik inkább padlógázzal, tíz centire a kormányrudadtól húznak el, semminthogy besoroljanak mögéd arra az öt másodpercre, míg a szembejövő autóst elengedik; a különböző, négy -illetve többkerekű járművek által feltört aszfalt, tele bitumen-aszteroidamaradványokkal, amik a gumikerekek alá szorulva lövedékként kistartolva akarnak visszajutni az űrbe és a szemgolyódat kiközösítve a koponyádba; vannak olyan teherautósok, akik éppen melletted adnak jó nagy gázfröccsöt, hogy a fekete szmogködben pislákolhass zavartan; na és persze a szél, és gépjárművek által felvert hatalmas porfelhők, amik viszont az éjjeleidet keserítik meg, amikor az álmodból levegőt kapkodva, felriadva konstatálod, hogy az asztmás vastüdőt nem csak úgy képzelted.
Persze azért vannak rendes tagok is, de nem ezek dominálnak. A Trabantosok és a Suzukisok mindig kihúzódnak a szemközti sávba, ha előznek például, sőt, még indexet is használnak, még akkor is, ha senki sincs kilométeres közelben. Általában a szemetesautót vezetők, illetve a Pannon Víz munkatársai is kellő távolságot tartva hagynak le.
Bár utóbbi kettő talán azért is teszi meg ezt a gesztus, mert én rendszeresen lehúzódok, mikor jönnek dömperjeikkel, és látom, hogy a szembesávban, az államalapítás több, mint ezer éves szittya lendületét hozó autós 'baszok rá, elférek' üzemmódban veret kormánya megett.
Így mindenki jól jár: a kocsik elférnek, nekem meg megmarad az életem.
Viszont van egy különös alfaj. A motorosok. Akik sufnituning szarjaikkal csutakgázon, üveghanggal visítva húznak el melletted, jelentőségteljesen érzékeltetve nemkívánatos lényed, miközben olyan kékes-szürkés füsttel telítik el a levegőt -és a tüdőd-, ami még Hong Kong légszennyező képességével is vetekszik.
Ugyanakkor bizsergető kárörvendéssel tölt el az a szituáció, amikor lerohadnak az út szélén, és kétségbeesetten próbálják berúgni az időközben csalitosba bújtatott belső égésű drótszamaraikat. Mert ilyenkor valahogy annyira nem büszkék tákolmányukra. Miközben az izzadt homlokukról lecsurgó izzadságcseppekkel ritmusosan szuszognak vasemlősük mellett, én egy elfojtott mosolygással, léha eleganciával tekerek el mellettük.
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése