Rém fantáziadús, bár meglehetősen egyértelmű (és milyen más hatásvadász elem kellene egy tömeggyártásra szánt termékhez) címet kapott ez az impresszív találmány.
A készítők célja az volt, hogy miután kellően rövidre hegyeztük a cerkánkat a sok markolászásnak köszönhetően, ne dobjuk ki egyszerűen a kukába, hanem álljunk meg, vegyünk egy mély levegőt, lazuljunk el, gondolkozzunk el a természet nagyszerűségén (hiszen például ennek a ceruzának a testét egy nagyon különleges cédrusfa nem éppen önkéntes felajánlásának köszönhetően kapjuk kézhez, ami viszont még fantasztikusabbá teszi a kalligráfia művészetét különleges tapintásának hála) és hagyjuk megérinteni a gaz által alaposan benőtt zöldbarát egónkat.
A ceruza végén nem egy semmire sem használható maszatolós radírgumit találunk (már csak azért sem, mert a készítők váltig állítják, nem hisznek a hibákban), hanem egy kapszulát, amely három kis magot rejt. Ezek lehetnek virág, -fűszer, -zöldségmagok is. Nem árulnak zsákbamacskát, hiszen mindegyik derekára fel van gravírozva milyen parányi életet rejt.
Tehát, hogyha az agyad is körülbelül ugyanolyan rövid, mint a grafitbotod, akkor fejjel lefelé is benyomhatod a földbe; tudni fogod mi fog sarjadni.
Persze nem kell feltétlenül megvárnod, míg a sok kézimunkázástól elcsökevényesedik a rudad, bármikor bedughatod azt a megfelelő nedvességű és tápértékű talajba, hogy az kellően izgalmas és irizáló látvánnyal okozzon neked örömet.
Azok számára viszont, akik előszeretettel rágják a ceruzájuk végét, nem ajánlják, hiszen bármiféle nedvesség hatására megindul a burokrepedés és az élet bekövetkezése elkerülhetetlen.
(Apró észrevétel a részemről, hogy az írószernek maximum 1-2 centiméteres része a termékeny, tehát vagy hagyod belerohadni a földbe a fennmaradó csonkot vagy ugyanúgy kidobod a kukába, mint ahogy máskor is szoktad.
Ennyit a felelősségteljes környezettudatosságról ...)
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése