A tetovált lány

Előrebocsátom, hogy én szubjektíven, illetve mindent a maga racionális vagy ahhoz közeli formájában igyekszem obszerválni, és ez nem volt másképp ezzel a filmmel kapcsolatban sem. A skandináv változat megtekintését eszközöltem (de csak azért, mert éppen unatkoztam és rám köszöntött a random inszomnia) -az amerikaiba meg csak beletekertem-.

Ezek a gondolatok támadtak bennem:

- az elején úgy éreztem, és tulajdonképpen a végén is (eltekintve attól, hogy itt a keresett személy nem hal meg), hogy a 8mm (ami egy remek kis produkció) kicsit leporolt koppintásáról van szó;

- ezt a csúnya-gonosz náci vonalat tulajdonképpen nem tudom miért kell erőltetni, de manapság ugye utálják a Hitler fattyakat, úgy veszem észre; lehet a globális háttérhatalom tevékenykedett executive producerként?;

- priceless momentum, hogy van egy rakat fénykép, és nem csak hogy fénykép miriád robban az arcunkba, de mindegyik kép a mai HD minőséget megszégyenítő minőségben lelhető fel, annak ellenére, hogy azok az 1900-as évek közepe táján készültek;

- aztán ez a kicsit megtört, kicsit szerencsétlen újságíró férfi -de lehet nem újságíró volt-, aki azon kívül, hogy egy fotót mustrálva fantasztikus, múltba látó képességével rájön arra, hogy az eltűnt lány néz valakit, akitől az nagyon fél (de ez sem teljesen biztos, mert a megannyi 5000x5000 pixeles kép közül ez az egy pont homályos kicsit) magában nem ér semmit, csak a Marilyn Manson imitátorként tevékenykedő programozó guru közreműködésével válik valakivé;

- szóval ez a nőimitátor, annyi szeggel a fejében, hogy kibillenti a Föld mágneses mezejét a helyéből, szőrös hónaljjal, puncival, csoffadt csöcsökkel, és girhes testtel maga a lángész, a géniusz, aki még egy email üzenettel is segíti esetlen kis hősünk, amikor pedig az megjelenik púderarcú lakásán, amaz sértett jelenetet rendez ...
(a filmekben alkalmazott, szokásos, üres, flegmasztikus feszültségkeltés a semmiért);

- vakolat nélkül egyébként egész használható fejjel rendelkezik (ami nem mondható el az amerikai counterpartjáról, akit cserébe viszont remek kis testtel ajándékozott meg a teremtő);

- Ms. Gótikus Sápadtság (fogalmam sincs egyébként mi a filmbéli neve, a neveket ugyanis sosem tudom megjegyezni, semmilyen körülmények között sem), akinek brutális gyermekkori traumája (amiről megint nem tudtam eldönteni mi volt az, hiába voltak a film végén snittek erről, ahogyan arra sem jöttem rá, miért van sárkány a hátán -talán mert tüzet okád, a gonosz apját meg felgyújtotta a kis piromán?) még manapság is kihat életére, s különös szexuális kultúrát mutat be: érdekszopás, némi erőszakkal, aztán durva analizálás, majd 'ollózz meg, Xerxész' légyott egy leszbikával és végül a puhapöcsű hősünkkel egy vad, szenvedélyes együttlétként beállítani próbált néhány másodperces reszelés;
fenomenális, reméljük Rocco e forgatókönyv részletein felbuzdulva megfilmesíti saját jelenetét, Fenomanal címen;

- kifelejtettem egy fontos részt, a popsi-disztroj után átvált némberünk dühös, igazságosztó üzemmódba, és elégtételt vesz a hájas disznón;
váó, minden gyerekkori traumával rendelkező, majd backdoor-erőszakolt nő így tesz, és utána még leszbikázik és apakomplexusozik, hihető;

- olyan apróságokon meg sem kell lepődni, hogy a semmi közepén tökéletes net van a hekkeléshez, bár lehet a skandináv országok ilyen fokú fejlettséggel rendelkeznek és nem Magyarországból kellene kiindulni, ahol egyelőre még az is problémás, hogy esőben időben induljanak a vonatok;

- abszurd, hogy csonkításos képeket mutat egy infarktuson átesett öregnek, aki úgy ül az ágyon és nézegeti a képeket, mintha egy kis náthából ébredt volna;

- és végül a happiend: a hánytatott sorsú, különc, igénytelen feminista, aki igazi nővé válik lopott pénzen;

- plusz: nem is a lányról szól alapvetően a történet.