Ugyanaz az a hét, csak két nappal korábban.
Váróterem.
Az ablak mellett foglalok helyet. Azért ott, mert azon a területen nem ül egy ember sem.
Gyengéd szellő mozgatja a finom szövetet, mely játékosan fodrozódik, közbe-közbe megcirógatja arcom bal oldalát. Az áramlat nedves talaj szagát hozza.
Szemben egy 50 év körüli német nő. Egyfolytában engem néz.
Fejét kicsit oldalra billenti, megszeppent-bánatos szempárral, puhán kérlelve bámul. Szőke göndör haja kissé slampos. Sajnos markánsan kirajzolódnak arcán a germán faj jellegzetes vonásai. Kezét zsebkendővel összefonva ölében pihenteti.
Néha odapillantok. A szempár nem tágít. Egyre kényelmetlenebbül érzem magam.
Impertinens szatoriként belém hatol egy NDK pornófilm részlete, majd letűnt fiatalságának homályos árnyai, melyekből felszarvazva felsejlenek promiszkuitásának puzzle darabkái, amik valaha volt szeretőjét, Otto-t manifesztálják.
A germán gilf kiéhezett ruganyos macskaként veti oda magát a szellőtől -és őszintén szólva a látványától is- kihűlt ágyékomnak. Ruháját letépve -az együttlét mozgalmát leképezendő- ritmusosan hintázik, közben pedig a két fonnyadt mellbimbója ad eszkimópuszit tehetetlen megszeppentségtől égő pofázmányomnak. 'Geil, geil!', kiabálja torkaszakadtából, amit a nyitott ablakon keresztül az utca is hall.
Vajon a kacagás könnyei szitálnak kint?
Mikor pedig Roswitha arcára a felszabadultság ráncai festettek volna joviális-maszkot; hallom a nevem, de nem tőle, hanem a doktornénitől, aki az ajtóban áll, én pedig keményen átszúrva a patologikus erotika időutazó bárkáját, harsogom:
'Ich komme, Ich komme!'
Váróterem.
Az ablak mellett foglalok helyet. Azért ott, mert azon a területen nem ül egy ember sem.
Gyengéd szellő mozgatja a finom szövetet, mely játékosan fodrozódik, közbe-közbe megcirógatja arcom bal oldalát. Az áramlat nedves talaj szagát hozza.
Szemben egy 50 év körüli német nő. Egyfolytában engem néz.
Fejét kicsit oldalra billenti, megszeppent-bánatos szempárral, puhán kérlelve bámul. Szőke göndör haja kissé slampos. Sajnos markánsan kirajzolódnak arcán a germán faj jellegzetes vonásai. Kezét zsebkendővel összefonva ölében pihenteti.
Néha odapillantok. A szempár nem tágít. Egyre kényelmetlenebbül érzem magam.
Impertinens szatoriként belém hatol egy NDK pornófilm részlete, majd letűnt fiatalságának homályos árnyai, melyekből felszarvazva felsejlenek promiszkuitásának puzzle darabkái, amik valaha volt szeretőjét, Otto-t manifesztálják.
A germán gilf kiéhezett ruganyos macskaként veti oda magát a szellőtől -és őszintén szólva a látványától is- kihűlt ágyékomnak. Ruháját letépve -az együttlét mozgalmát leképezendő- ritmusosan hintázik, közben pedig a két fonnyadt mellbimbója ad eszkimópuszit tehetetlen megszeppentségtől égő pofázmányomnak. 'Geil, geil!', kiabálja torkaszakadtából, amit a nyitott ablakon keresztül az utca is hall.
Vajon a kacagás könnyei szitálnak kint?
Mikor pedig Roswitha arcára a felszabadultság ráncai festettek volna joviális-maszkot; hallom a nevem, de nem tőle, hanem a doktornénitől, aki az ajtóban áll, én pedig keményen átszúrva a patologikus erotika időutazó bárkáját, harsogom:
'Ich komme, Ich komme!'
ArchívAdomák-2010
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése