Állok a parasztelosztóban, beáll a soproni busz. Elindulok felé tucatmagammal, lökdösnek jobbról, tolnak balról; siet az átlag nyomorék, fél, hogy nem lesz helye. Értem is a dolgot. Nagyon is. Vagyunk vagy 25-en az 50 fős buszra ... Necces, necces. Egyszer csak megjelenik két roma a semmiből és pont engem talál meg. Az egyik patkányképű, rohadó fogú odaszól nekem kajabálva, annak ellenére, hogy kb. 10 centi van közöttünk:
„Ez megy Szilba?”
„Nem, ez Sopronba megy.”
„De hát, Csornán keresztülmegy, nem?”
„Igen, keresztül megy.”
„Na, akkor ez jó, mert Csornán keresztül megy! Hát ezt mondom má, na!”
„Csornán keresztül megy, de nem Szil felé megy, hanem Sopron irányába.”
„Hát, de ez Szilba megy akkor.”
„Nem, Sopronba megy.”
„Hát nekem azt mondták, hogy ez az, ami Szilba megy.”
Odamutatok a busz elejére, hogy ha nekem nem hisz, olvassa el a feliratot:
Győr-Enese-Csorna-Fertőszentmiklós-Sopron
néznek értetlenül üveges szemekkel: nem tudtak olvasni...
Megpróbáltam meteorológiai ektivitit játszani: Aigner Szilárd bácsi barkáját (mint egy ökológiai pálcát) manifesztálva a tenyerembe ellátni világmegváltó karmesteri feladatom:
„Igen, Csornán áthalad, de ott nem fordul el délnek, déli irányba, lefelé, Szil irányába, hanem tovább megy nyugat felé, nyugati irányba, Sopron felé ...”
Hadonászok tovább, mint a kokós irányítók a repülőgép-hordozókon.
Csak néztek agresszívan üres, homályos tekintettel ...
Fogalmuk sem volt miről beszélek. Nem értették mik azok az égtájak.
Szó nélkül továbbállt a két tájékozatlan én pedig visszafordultam az ajtó irányába és ironikus érzés volt, hogy körülöttem pár méteres körzetben kitisztult a tér. No nem azért, mert már mindenki felszállt, hanem mert félrehúzódtak, odábbálltak, elfordították a fejüket, egyesek halkan sugdolóztak.
Hirtelen nem akart senki sem fellökni, odébbtaszítani, esernyőt a seggembe feldugva előre ösztökélni, lökdösni, passzírozni ...
Egyszercsak mellém toppan egy hatvanhoz közelebbi hétköznapi fószer és már-már parolázva, viccesen oldalba bökve, vigyorgó ábrázattal, viccesen megkérdezi:
„Mit akartak a cigányok?”
Mintha nem tudnád, gondoltam magamban. Felvázoltam neki a helyzetet, azt, amit ő pontosan tudott, látott és hallott, mint ahogy mindenki körülöttem.
Ebből csak annyit akartam kihozni, hogy gondolom otthon a négy fal között azért már mindenki hobbi-náci, no.
Archívadomák-2014 júliusa
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése