Középiskolai éveim alatt rendszeresen utaztam tömegközlekedéssel (iskolába járás-ha lehet az iskola mellé járást annak nevezni), annak többféle fajtájával, de történetünk szempontjából most a Győr-Sopron távolsági buszjárat az érdekes.
Kétezres évek közepe, nagy hó (5cm), amitől az egész ország -szokásához híven- megbénult. A távolsági járatok egy része vagy egyszerűen csak nem jött vagy nem tudott elindulni a hó miatt (kitolatni a garázsból) vagy egyszerűen nem volt műszakilag megfelelő állapotban ... Mindig ugyanaz volt a nóta.
Szokásomhoz híven, ennek a bevezetőnek vajmi köze van ahhoz, amiről mindjárt anekdotázni fogok, de azért leírom. Valami mentesítő járatra szálltam fel, ment a könyökharc, ki fér fel hamarabb, kinek jut hely és kinek nem. Igazi élmény volt, féllábon, fuldokolva feltolakodni egy erősen leharcolt buszra, amin még állni sem lehetett rendesen, mert sem a plafonról nem lógott kapaszkodó, sem az ülések támláján nem volt kialakítva megfelelő fogantyú.
Nagyon sokáig amúgy azt hittem ez a természetes. Ez az élet. Ez jutott. Ezt kell elfogadni. Sosem lesz jobb ... és ne is merjek vagy vágyjak többet és szebbet remélni. Az nagyon önző gondolat lett volna egy tapasztalatlan proletárgyerektől.
Ezekben a pillanatokban szokott eszembe jutni az Akelának az egyik száma:
Döntsd el...!
Ásítozva várom a buszjáratot
Úgy terelnek össze mint az állatot.
Gyűlölöm az arcokat, ahogy néznek rám
Gyűlölöm a hangokat, ne szóljatok hozzám!
Micsoda cinikus, sértődött dallamok, ugye? De legalább sajátomnak érezhettem ezeket, ha mást nem is.
Egyszer aztán felszálltam egy emeletes buszra, ez Budapest és Sopron között járt, valamint volt egy nagyon modern Mercedes busz is, habár az nem volt emeletes, de pazar utazási élményt nyújtott. Akkor döbbentem rá, hogy lehet így is utazni. Kényelemben, minőségben, csendben. Ahol az ajtó valóban bezáródik, ha megnyomják a gombot, sőt, csendben, finoman. Ahol nincs több centi rés a padló és az ajtó között, ahol sem a hideg nem jön be, sem az eső, a sár, a latyak ... Ahol nem kell egyfolytában szívni a kipuffogófüstöt a kőkemény üléseken, melyekből az első bukkanó után kiestél... Ahol nem az van, hogy nem merem elhúzni az ablakot, mert biztosan ki fog esni és velem akarják majd kifizettetni. Ahol el tudod rakni úgy a táskád, hogy nem ázik át az alja, nem lesz retkes sem a cipőd, sem a farmerod alsó szára és így tovább és így tovább.
Egy időben ezekkel a távolsági járatokkal utaztam egyébként az egyik német autógyárhoz is, amikor bejött a négy műszak, aztán két dolog miatt hagytam fel ezzel:
-az egyik az volt, hogy hazaesni reggel 8 órára, majd visszamenni szombaton este 6 órára a gyárba úgy, hogy alszok négy órát, gyorsan megfürdök, eszek valamit, aztán már trappolok is a 2:40-es távolsági járatra, hogy 3:30-kor leszállva a buszvégállomásról besétáljak az Audiba 1 óra 5 perc alatt ... és utána lenyomjak állva egy 12 órás műszakot ... a végén már teljesen tönkrement a térdem. De hát, ez az én testi fogyatékosságom, nem igaz?! Másnak sokkal rosszabb. Aztán az egyik munkatársam megsajnált és 1000 forintért cserébe bevitt a munkahelyre, már amikor nem volt pihenős.
-a másik ok az volt, hogy megszüntették ezeket a járatokat, mondván nem volt eléggé kihasználva ...
Nah, hogy végre rátérjek a lényegre, egy leharcolt Győr-Sopron (mentesítő) távolsági járatra szálltam fel egyszer télvíz idején, és a busz közepén ült egy hajléktalan manus. Iszonyatos szagot árasztott magából. Elviselhetetlen volt, ahogy a bűz keveredett a diákok izzadt tornazsákjának szagával, ahogy elegyet alkotott a kisgyerekek által majszolt Pom-Bär-rel, valamint az utazó emberek ablakra lecsapódó szájszagával ...
De, ami a lényeg! Maga mellett szabadon hagyta az ülést!
Vajon mi késztette erre? Tényleg jó fej akart lenni vagy szánalmasan érezte magát, szégyellte a dolgot, de szeretett volna mégis emberként viselkedni, tisztelettudóan, szeretett volna egy kis kedvességet visszakapni a gesztusa okán vagy egyszerűen csak szándékosan, kibaszásból, provokatív céllal tette mindezt?
Ki tudja ... Sosem jöttem rá a megfejtésre ...
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése