Linuxos kalandok

Elég patologikus a kapcsolatom a Linux rendszereket illetően.

Eddig akárhányszor próbálkoztam valamelyik disztribúcióval, mindig elkapott a heveny agyérgörcs, és néhány óra után már gyalultam is le a vincseszterről.

Kis híján ezt ugyanúgy elsöpörte a „format c:”

1. USB-s, vezeték nélküli adapter

Probléma adódott a Netgear WNA3100 típusú USB csatlakozós, vezeték nélküli eszközömmel.

Konkrétan az, hogy egyáltalán nem ismerte fel a rendszer.

Irány a gogli, beírtam a keresőbe a megfelelő kifejezéseket és pillanatok alatt dobálta ki a nyugtalanítóbbnál nyugtalanítóbb találatokat.

Talán fél napig is elszöszmötöltem a különböző fórumokon, hogy profi és kevésbé profi szakértők tanácsait tanulmányozzam azzal a konklúzióval gazdagodva, hogy vagy szarul vagy egyáltalán nem fogom majd tudni működésre bírni ezt a fajta adaptert, ha egyáltalán hajlandó vagyok ilyen meg olyan oldalakról letöltögetni drivereket és futtatni különböző parancsokat.

A sokkhatás után elhatároztam, hogy semmiképpen sem kísérelem meg a sudos aptget installos ndiswrapperes ökörséget a parancssoros terminálablakban.

Miközben próbáltam nem tudomást venni a vér-agy gátamon átszivárgó linuxmérgen, mély lélegzetet véve, pár napos tanakodást követően (ami inkább ilyen „már eldöntöttem, de még játszadozom a gondolattal, hogy mégsem” disszonáns állapot volt) megvásároltam a WN822N típusú készüléket a TP-Link berkeiből. Ezt a WiFi adaptert az általam olvasott Linux fórumok mindegyikén elismeréssel illették, szóval gondoltam mi baj lehet.

Persze elolvastam a gyártó oldalán a készülékkel kapcsolatos információkat és próbáltam kisilabizálni a marketingesen csűrt-csavart reklámszlogenek közül a számomra hasznosakat, illetve azon funkciókat, melyek hobbi linuxozásomhoz elegendőek és szükségesek az önmagam számára felállított ár/érték arány keretein belül.

Ami mindenképpen fontos volt:

-a másfél méteres kábel (anno a Netgear eszközét is ezért választottam);

-a két Wifi antenna a jobb és stabilabb kapcsolatért (hiszen a lakás egy eldugott szegletén van az asztali számítógép és a Netgear sajnos nem teljesített jól ezen a téren);

-Linux támogatás (ami alatt én naivan azt hittem, hogy majd a mellékelt cédéről fel tudom telepíteni a drivereket).

Sajnos az N szabvány nyújtotta lehetőségeket nem tudom kiaknázni (emiatt elgondolkodtam, vajon ilyen esetben működik -e a stabil kapcsolat a két antennának köszönhetően), mivel a lassan 15 éves Linksys WRT54GL routerem őskövület voltánál fogva nem rendelkezik ezzel a fícsörrel. Jó borsos áron vásároltam anno, a kétezres évek közepén; ennek ellenére életem egyik legjobb beruházása volt ez az útválasztó és a mai napig a Tomatos firmware közbenjárásával teljesen jól teszi a dolgát. Néha besokall, de ez szerintem a sok rácsatlakoztatott eszköz miatt van már.

Az első sokk akkor ért, amikor behelyeztem az optikai meghajtóba a lemezt, és a Linux mappában egy magányosan árválkodó txt fájl várt, tartalmában egy rövid utasítással: látogassak el a tp-link oldalára, és töltsem le a megfelelő drivert ...

Hadd ne részletezzem milyen kirobbanó őrültségek vártak ott rám. Eleve az oldalon mellékelt PDF-es Linux telepítési segédlet nem egyezett azzal a PDF fájllal, amit a letöltött zip fájlban találtam a linuxos driver mellett.

Azt is hangsúlyozták, hogy a rendszer és a driver kernel verziójának egyeznie kell; legalábbis így értelmeztem. Hát, nekem teljesen más kernelszámot írt a rendszer.

Próbálgattam én mindent, fél nap megint elment a szerencsétlenkedéssel, de hathatós eredményt sajnos nem sikerült felmutatni. Érdemes azt is megemlíteni, hogy nem vagyok egy Linux zseni, elfog a vékonyfosás, ha meg kell nyitnom azt a nyomorult terminálablakot. Azt sem értem, ilyenkor miért jut eszembe Stanislaw Lem egyik írása, amiben a Terminusz nevű robot rozsdás, végtelen ciklusba került haláltusáját vívja a múlt emlékeivel karöltve.
Nyomasztó mindegyikre gondolni.

Már úgy voltam az egésszel, hogy hagyom a picsába, nem érdekel.

De még egy utolsó esélyt adtam magamnak, illetve a rendszernek és a Linux Mint Magyar Közösség oldalán található blogbejegyzés lett végül a mentsváram. Viszont ehhez a művelethez mindenképpen internetkapcsolat szükségeltetett. Ugye nekem ez volt az alapvető problémám, hogy nem volt internetem, és szerettem volna mindenféle buherálás nélkül megoldani, ott helyben, az adott szobában a problémát. Sajnos nem sikerült; így szét kellett szednem a gépet, kipakolni a szobából, elvinni egy rúter-modem pároshoz, és egy lan kábel segítségével internetet csiholni a gépre.

Utána már, a bejegyzésekben leírtaknak engedelmeskedve néhány perc alatt működőképes hálózati vezeték nélküli adapterrel rendelkeztem. Hurrá.

Viszont ez elég kellemetlen: úgy néz ki mindenképpen kell legyen internetcsatlakozás a gépen, jelen esetben vezetékes kapcsolat, anélkül ugyanis vajmi esélyünk van arra, hogy egy minden tekintetben működőképes Linux rendszert állítsunk fel. Külön pikantériája volt a dolognak az én esetemben az, hogy internet kellett, úgy, hogy pont az nem állt rendelkezésemre, mégpedig azért, mert a már meglévő (Netgear) vezeték nélküli USB-mhez egyáltalán nem volt megfelelő driver, az újhoz meg egy internetes csatlakozást igénylő linuxus platformról lehetett csak letölteni egy működőképest, mert a gyártó eredeti oldalán meg pont olyan nem volt.
Faramuci helyzet. Fatális véletlenek összetalálkozása.

2. Hangkártya

A második, akusztikus problémám akkor merült fel, amikor zenét szerettem volna hallgatni a Genius 2.1-es fenomenális hangrendszeremmel.

Egyfajta teszt is lett volna ez, ellenőrizve, minden működik -e. Sajnos nem működött. Csak a bal oldali hangfal szólalt meg.

Már dugdostam mindent mindenhova, vadul kábeleztem, minden opciót egyesével kipróbáltam a hangkártya beállításoknál az operációs rendszeren belül.

Egy körülbelül félórás keresgélés és fórumozás után megint jött a hidegzuhany.

„Ilyen szerencsés csak én lehetek.”

„Ez is csak velem történhet meg.”

Azt hiszem hasonló helyzetekben ezek a malíciadús adomák hangzanak el legtöbbször.

A probléma eddig csak a Creative Sound Blaster Audigy SE hangkártyák (pont, amilyennel én is rendelkezem) esetén tapasztalható; írja a fórum linux expertje. Időt kér, még új a dolog számára, megpróbál megoldást találni rá, ami szerencsére rövid idő alatt megfejtésre kerül egy alsamixer nevű alkalmazás? személyében.

Itt kell beírni a jelszót -már amennyiben állítottunk be valamit a profilunkhoz. Nem kell megijedni, ha gépelés közben nem jeleníti meg a karaktereket, akarom mondani csillagokat, mert ez ilyen. Gondolom ezáltal is segít a rendszer minél alacsonyabban tartani a nemzetbiztonsági kockázatot.

Nálam az Analog F jelű oszlop oldotta meg a problémát. Az F a front rövidítése. Addig nyomkodtam a felfelé mutató nyilat, mígnem a két sáv azonos magasságúra váltott. (Itt nem látszik, de az egy adott oszlopban lévő zöld kis csík, az valójában kettő. Csak itt már a beállított, végső érték látható.)

Érdemes az F6 billentyűvel kiválasztani a megfelelő hangkártyát, már amennyiben több van. Én az Audigy kártyával az alaplapra integrált csatlakozót helyettesítettem, úgyhogy nekem még erre is figyelni kellett.

Hát így ért véget a Linuxus mélyvizes kalandom, amibe jópár év eltelte után vetettem bele magam ismét. Most sem feltétlenül néz ki úgy a dolog, hogy tartósabb kapcsolatot alakítunk ki egymással ...

----
*Update1: Mit is mondhatnék. Szar fos hugy Linux.
De! Nem adom fel. Mazochista vagyok!

Szóval az alsamixer elveszti a beállításokat minden egyes kijelentkezés, újraindítás és kikapcsolás után. Találtam egy parancsot (sudo alsactl store), amivel el lehet menteni a beállításait, akkor viszont két dolog történik:
-csak a jobb oldali hangszóró szól!!!!; hiába lépek be a programba és próbálnám beállítani a kis zöld oszlopocskákkal a balanszot, semmi nem történik;
-a vezeték nélküli adapter eldobálja a jelet, nem csatlakozik a hálózatra.

Egyébként, hogy a kettőnek mégis mi köze van egymáshoz, fogalmam sincs. De ha van bármi, az sem érdekel már.

*Update2: Kivettem az Audigy kártyát, és most az alaplapra integrált HD Audio végzi a dolgát, több, kevesebb sikerrel. Ugyanúgy nincs hang minden egyes kijelentkezés, újraindítás illetve kikapcsolás után; itt viszont nem az a probléma, hogy a jobb vagy a bal oldali hangszóró szól csak, hanem a Kimeneti eszközök fülön a Port szekció folyton Headphonesra vált, nekem viszont a Line Out (unplugged) kell.
Nem tudom egyébként, hogy ez a helyes -e vagy csak a rendszer kétségbeesett választási lehetősége, amit felkínál, mindenesetre nekem ezzel van hang.
A fórumokon csak zavaros utalgatások és számomra értelmezhetetlen parancssorok vannak, amik a PulseAudio nevű alkalmazással? kapcsolatosak. Arra már rájöttem, hogy ez a Hangerőszabályozó a PulseAudio, de itt felismeréseimnek vége is szakad.

A network adapter továbbra is hol talál jelet, hol nem. Ilyenkor ki kell húzni az USB csatlakozóból, aztán megint visszadugni. Akkor minden ok. Már újratelepítettem a drivert, de maradt ez a jelenség.
Ennyi.