Ma azt álmodtam, hogy az Xmal Deutschland megáll a ház előtt egy autóval, fogalmam sincs milyennel, amihez egy szürke ponyvás pótkocsi volt kapcsolva.
Izgatott és boldog voltam, noha már előre tudtam, hogy jönnek, mégis meg voltam lepődve, amikor megláttam őket. Már csak arra eszméltem fel, hogy rakodnak be a szürke járólapokkal lerakott garázsba.
A zenekar tagjait, egyikük kivételével nem ismertem fel, nem láttam az arcukat, de ott voltak, testek formájában és tudtam, hogy ők azok.
Anja Huwe a garázs hátsó részébe ment, ahol leguggolt, és a jutubén keringő, 1985-ös, élőfelvételes, Augenblick-es videóban látott kacér mégis fricskákkal teli mosolyával méregette a padlót, közben a mutatóujjával meg is nyomkodta azt. Tetőtől talpig feketében volt; haja szőke, hosszú, hátul copfban összefogva, és bizonytalan meggyőződéssel állítom, hogy a hajában még voltak a kéknek különböző, világosabb árnyalatai, nyakában pedig egy sötétkék kendőt viselt. (Nekem a kék a kedvenc színem.)
Kelletlenséget, szórakozottságot és erőt sugárzott magából.
Még egyszer visszanéztem a pótkocsis autóra, amiről megintcsak tudtam, hogy jönni fog, de mégis meglepődtem, hogy megjött, amiből még semmilyen zenekari eszközt nem pakoltak ki, de azok mégis ott voltak a garázsban, a falnak támasztva ...
... aztán a valóság.
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése