... hacsak meg nem állítjuk őket!” - szólt az ízes adoma anno Homer Simpson szájából.
Egyre inkább úgy érzem, le vagyok maradva a korral. Mintha velem lenne valami probléma.
Elképesztő, mennyi egoista, követelőző, idegbeteg gyereket látok nap mint nap.
A szülők, nagyszülők pedig nem tesznek semmit. Ahogy látom, egyrészt ugyanolyanok, mint a gyerekek, másrészt, amelyikük kicsit is felfogja az egészet, és próbál valamit tenni a hitvány attitűd kezelésére, az hamar kudarcba fullad (részben a következetlenség hiánya miatt, részben meg amiatt, hogy a gyerek telipofával beleröhög az arcukba (idegenébe is) és ott folytatják az egoista, kisstílű játszmáikat, ahol és ahogy abbahagyták. (Megcsapni a gyereket ugye nem szabad a mai liberális eszme szerint.)
Számomra félelmetes ezt felismeri, még félelmetesebb látni a senkit és semmit nem tisztelő, érdekvezérelte, erőszakos, agresszív, kegyetlen tetteiket, amikkel nemcsak társaik, hanem szüleik, nagyszüleik ellen is fellépnek.
Újra és újra, egyre hevesebben Rand szavai jutnak az eszembe ...
Sokszor nevetek azon, amikor valaki arról beszél, hogy a gyerek egy személyiség. Ez a lehető legnagyobb faszság, amit állíthatnak.
Egy gyereknek nincsen személyisége. Egy gyereknek ösztönei vannak és tanult viselkedésmintái.
Az, ahogyan a gyerek viselkedik, méltó leképezése annak, ahogyan az anyja, apja a négy fal között, otthon megnyilvánul.
Ha meg akarsz ismerni egy embert, nézd meg a gyerekét. Ez még a CIA összes technikájánál is jobb ...
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése