Lina-litikus

Ezt a videót többször meg kellett néznem, mire levontam, ha nem is a végső, de egy ahhoz tendáló konklúziót.

Azt mindenképpen fontos kiemelnem, hogy a véleményem az itt látottak és hallottak alapján történik, tehát ahogyan a készítők láttatni kívánták és ennek megfelelően összevágták a képkockákat; a beszélgetéseket, a fiúk valamint a lány reflektálásait, a randi utáni gyors kibeszéléséket, no és természetesen a kis gondolatfelhőkben megjelenő humoros-flörtölő megjegyzéseket, valamint a gesztusokat (bár ez utóbbi nem hiszem, hogy hamis lenne).

Ugyanakkor 7 perc alatt senkiről nem lehet megtudni semmit.

Összességében engem nagyon megdöbbentett a kommentelők gyűlölete a lány felé. Az már nem, hogy értelem híján a személyeskedést, a vádaskodást alkalmazták a külsőségei által gúny tárgyává téve őt; elsősorban utalva a kihívásokra az obezitás mezején, valamint egy szükséges beavatkozást az augmentáció területén.

A külső: maximum a szeme alatti karikákat róhatnám fel neki, de ezen kívül, már amennyit a kameraszög és a ruha enged, alkatilag teljesen rendben van számomra. Szép a szeme és a mosolya, kedves hangja van, az arca összességében kedves, szerethető. Engem a melle esése sem zavar, persze azt nem tudhatjuk mennyi a gravitáció és mennyi a ruha hatása a dekoltázs tartalmának állagára, de nem gondolnám tragikusnak a helyzetet. Jó, hogy nem egy 45 kilós csontkollekció és hogy nem egy pajzsmirigyhormonnal bediétázott fitnesztálib droid.

A belső: itt már nehezebb a dolgom. Amikor először megnéztem a videót, egyértelműen azt mondtam, hogy a fiúk határozatlanok, esetlenek, ez nem jó szó ide, de: felkészületlenek, mintha mindenféle (cél)tudatosság nélkül érkeztek volna; mintha nem tudnák mit akarnak. Ez pedig egy nőnél rossz pont. Nem véletlen, hogy Lina pont az utolsó embernél érzett valami pozitívat, talán neki voltak egyedül elképzelései a jövőt illetően. (Bár ez a most azonnal költözzünk össze és éljünk együtt elgondolás ugyanúgy taszító és terhes lehet, mint a céltalanság. Mire fel lehetett nála ez a kényszer, jó kérdés ... ezt már sosem tudjuk meg.) Összességében a fiúk flegmán, nemtörődöm módon viselkedtek; hogy ebből mennyi volt az önbizalomhiány; a csalódottság, a kiábrándultság önmagukból, az előző kapcsolatukból; vagy szimplán csak úgy az életből, a jövőből és mennyi Lina mindent elsöprő, (nem éppen jó értelemben) lehengerlő, kasztráló mentalitása az megint más kérdés, amit szintén soha nem tudunk meg.

Egyébként érdekes látni a gondolatfelhős kommenteket, mennyire közvetlen, nyílt, pikáns, provokatív; aztán a való életben, élőben mind a két oldalról valahogy elfogy ez a fajta öntudatos magabiztosság.

Először úgy gondoltam, hogy ez a lány tényleg agilis, erős. Aztán ahogy újra és újra megnéztem a videót már sokkal árnyaltabb lett bennem a kép. Szerintem ő ugyanolyan bizonytalan volt, mint a fiúk. Csak éppen a mindent elsöprő riposzt-cunamija mögé rejtette mindezt. Annyi mindenképpen az előnyére válik, hogy a videó elején elismerte, hogy ő ilyen: „sok vagyok, normál férfiember menekülne”. Azt is érdekes volt tőle hallani, hogy ennyi randija még nem volt. Az szintúgy érdekes volt hallani, hogy minden egyes -számomra- ártatlan megjegyzést a férfiak részéről sokszor a szexualitás mezejére terelt. Ez megint kérdéses, hogy miért tette: szexmániás; vagy régóta nem volt már része egy jó együttlétben; vagy zavarában, elkapkodva, gondolkodás nélkül hozott egy nem feltétlenül rossz, csak a másik fél számára meglepő, nyílt ezáltal váratlan és kezelhetetlen kijelentést; vagy egyszerűen csak arról van szó, hogy ő tényleg ilyen, és szeret pajzán dolgokkal huncutkodni. Ezt sem tudjuk meg.

Az ilyen elánnal felvértezett nőkhöz mindenképpen kell tapasztalat és kell egyfajta határozottság, amivel kezelni lehet őket -már, ha lehet. Ha van olyan férfi, akiben ez nincs meg vagy nem ilyen mértékben, az nehéz ügy, bár én azokat sem írnám le. Egyszerűen mások vagyunk, még a férfiak is. Van aki temperamentumosabb és van, aki visszahúzódóbb, akárcsak a nők. Nem hiszem, hogy emiatt bárki felett pálcát kellene törni. Az, hogy az egyén (saját morális tudatlansága, primitívsége valamint önzősége miatt) meghurcolja, lenézi a másikat mindezért vagy ne adj isten, kihasználja, vicc tárgyává teszi, az már az ő szegénységi bizonyítványa. Nyilván ez nem vigasztalja a megalázott embereket ...

Ami Linát illeti: az „én ilyen kényelmes ember vagyok” megjegyzése, valamint az, hogy neki azt kell mondani, (jóvan, te okos vagy, akkor is ha nem ezt gondolják), jelentősen csorbítja a belé vetett hitem és bizalmam. Sajnos ez megint olyan kijelentés, amiről nem tudhatjuk, hogy mit takar. Csupán elutasítja a mai sportőrületet, illetve a konzervatív női szerepet a társadalomban vagy ő tényleg kényelmes, aki azt várja el a férfiaktól, hogy minden problémáját megoldják, kiszolgálják, csicskázzanak neki, szórakoztassák és a narcisztikus énjét minden lehetséges módon piedesztálra emeljék. A partnereivel történő beszélgetés során mutatott flegma vagy olyannak tűnő megnyilvánulásai számomra nem tűntek egyértelműen fölényeskedésnek. Azt gondolom, hogy ez szintúgy a bizonytalanságából fakadt, de ezt ilyen távolságból megint csak nem vehetjük biztosra.

Mindezek ellenére, még ha ijesztő is ez a fajta jellemtípus, számomra sokkal megnyerőbb, sokkal közvetlenebb, sokkal lazább, sokkal megnyugtatóbb benyomást kelt, mint egy olyan nő, aki ül, nem szól semmit, nem lehet vele beszélgetni semmiről, mert fél szavas válaszokat ad, fintorog, a telefonját nyomkodja, nem néz rád, kuncog magában és akárhogyan erőlködsz, akármennyire igyekszel, akármilyen témát dobsz fel a végén még ő tesz szemrehányást neked, hogy nem vagy talkatív, persze ezt már csak a találkozó után, nagy bátran SMS-ben, emailben vagy a Facebok chat ablakában ...