Alternatív femnazi

Olvastam anno egy, a feminizmust nagyon határozottan elutasító nő tumblr oldalát. Egyenesen ördögtől valónak nevezte, és minden lehetséges módon a férfi felsőbbrendűségét és a nő alárendeltségét hangsúlyozta. Egy idő után azonban a lelke dolgok mélyére láthatott az ember.

Valójában ő nagyon furfangos módon volt feminista.

Mégpedig úgy, hogy minden lehetséges eszközzel azt szajkózta, hogy a kenyérkereső az valóban a férfi, akit éppen ezért alaposan meg kell fizetni, a nőnek pedig háztartásbeliként kell az életét elképzelni, a konyhában sütni, főzni, gyereket neveli ésatöbbi.

Mindezt ő azért mondta, mindezek mellett ő azért ágált, mert kibaszott lusta volt, és a munkát még csak távolról sem ismerte, és nem is akarta megismerni ...

Az ő feminizmusa a nemtörődömségben, a kényelemben, a semmittevésben teljesült ki, nemcsak elméletben, hanem gyakorlatban is. Szofisztikáltabban úgy is fogalmazhatnék, hogy a kvietizmus aktív követője.

Ezek azok a nők, akik mindenbe beleszarnak. Se munka, se autó, se főzés, se takarítás, se gyereknevelés. Csak tessék-lássék módon, a többit meg majd megoldja az élet, és ha esetleg szembe kellene nézni a valósággal, az elhanyagolt családi élettel, a szintén tróger/erőszakos/elhidegült férjjel, később az idegbeteg, kezelhetetlen, függő gyerekekkel, akkor csak meghúzza a vállát, és röhög az egészen. Sőt, még élvezi is, hiszen van valami az amúgy tök unalmas és érdektelen életében, ami kicsit felrázza, ami miatt úgy érezheti, hogy izgalmas az élete.
Hiszen, ha egy rendes, problémamentes élete lenne, egy problémamentes férfival, és problémamentes gyerekekkel, akkor végtelenül unatkozna ...