Minden piros (vagy kék)!

Egy banális-szánalmas példával ecsetelném a konzekvencia teljes hiányát, ami az ún. öntudatos férgeknél nagyon gyakori ..., de egyébként bárkinél előfordulhat.

Szóval ők azok, akik mondjuk két héten keresztül szajkózzák: piros farmer kell nekem. És ezért a piros farmerért (látszólag) tűzön-vízen átmennek, valójában persze más emberek segítségével, más emberek lelki/fiskális feláldozásával. Hiszen ők a kisujjukat sem mozdítják, mivel patologikus nárcisztikus hormonjaikban fürödve fixa ideaként hiszik: nekem ez jár. Nekem minden jár! De most legfőképpen a piros farmer.

Mindent a piros farmer szellemének rendelnek alá. Aki nem a piros farmert isteníti az egy szar alak, akit le kell nézni és el kell taposni. Megdöbbentő, és egyben félrevezető is az a (hamis) elán, az a (fals) lelkesedés, az a (látszólagos) akarat, amivel (a felszínen) minden követ megmozgatva akarják megszerezni azt a bizonyos piros farmert; de valahogy sosem sikerül nekik. Valahogy sosem elégedettek. Valahogy sosem elég jó az a piros farmer. 

(A kudarcért természetesen mindig te vagy a felelős.)

Aztán hirtelen váltanak, a harmadik hét első napján már új (hamis) céljuk van: a kék farmer. És ugyanúgy kezdődik elölről az egész. Ugyanaz a beteges lázongás, ágálás a kék farmer iránt, mindent és mindenkit lenézve, eltaposva ...

---

Hogyha meg mered fogalmazni (teljesen mindegy, hogy jó, békés szándékkal, avagy fricskaként): hiszen az elmúlt két hétben még piros farmert szerettél volna, robban a bomba. 

Nem is akárhogyan!

Elvörösödik a feje, elkezd támadni, vádaskodni, személyeskedni.
A legigénytelenebb, divatot nemismerő, putri alaknak elmond, sok más jelzővel karöltve.

(A szitokszavak, a negatív jelzők, amiket előszeretettel dobálnak másra ezek az egyedek, valójában saját lényük tökéletes leképezése. Saját magukat, saját jellemüket, saját személyiségüket, saját, a világról és embertársaikról alkotott perspektívájukat, percepciójukat írják le, természetesen nem tudatosan, nem szándékosan. Sőt, éppen ellenkezőleg. Ezek azok a tulajdonságaik, melyek felszínre kerülésétől betegesen rettegnek, amit mindennél jobban el akarnak rejteni, de az sosem sikerül.)

Aztán, mint egy amnéziás, tagad vehemensen, hogy ő ilyet sosem mondott, hogy merészeled meghazudtolni, ő sosem akart piros farmert, mindig is kék farmert akart ...

És amikor pedig eljutsz arra a szintre, hogy képtelen vagy szó nélkül eltűrni a dehonesztáló kirohanásait (mert, bár nem emlékszik semmire, pláne arra, hogy ő piros farmert akart, de azért folyamatosan korhol miatta), és szembesíted a tetteivel, korábbi céljának lényével, mondjuk egy blokkal, ami bizonyítja a piros farmer megvételét (amit persze te, illetve a többi áldozat vásárolt neki), akkor elmebeteg tajtékzásba kezd, majd tovább tagad, hazudozik, majd végső (szerinte teljesen jogosan járó) mentsvárához fordul: a 'hátat fordítok és otthagylak' gerinces, felelősségteljes technikához.

(Később majd, mivel egy idő után mindenki kiközösíti, mert rájönnek hitvány valós  jellemére, újból megkeres téged, a semmire nem jó, lenézett, megvetett lelki prosztót, és persze ezt az egész 'megkereslek' históriát úgy adja majd elő egoista delikvensünk, mintha ő tenne neked szívességet, amiért megtisztel hitvány valós jellemével.)

Na, ilyen emberekkel próbálj te meg kollaborálni.
Lehetetlen.

Sosem lehetsz elég jó.
Hiába teszel meg mindent, az sosem lesz elég jó.
Mindig talál valamit, ami miatt beléd köthet, csak azért, hogy saját maga beteges nárcisztikusságát, követelőző mentalitását, gyűlölettel és irigységgel és hitványsággal teli, komplexusos jellemét elfedhesse/megideologizálja/átháríthassa (hacsak ideig-óráig is).