Teszkós önkiszolgáló pénztár, mert már annyira modernek vagyunk baszd meg, hogy ez kell, meg az embereket inkább a termékek szavatossági idejét átcímkézni alkalmazzák, szóval mindenképpen innovatív fejlesztés. A néni 30 méterről ordibál nekem, menjek oda. Fogalmam sincs hogyan szúrt ki az Arieles patyolattisztítós mosóporok bunkeréből. Mondom a multis-kortesnek üveges szemmel, itt még nem jártam. Aszongya semmi baj, majd megmutatja. Közben babrál valamit a kulccsal, mer' mérisne le van zárva a gép. Csak akkor nem tudom minek áll ott és kurjongat a népnek, hogy használják, egy pillanat az egész! Nyomkod vadul az érintőképernyős zsírfoltos foson, amin a kosznak hála talán még a Betmenfilmből Dzsóker grimasza is felderül, én meg persze továbbra sem tudom, milyen funkciókat kellett volna kiválasztani Mr. Termékmenedzsment öntudatra ébresztéséhez. Aztán mutogat egy epilátorral keresztezett vibrátort, ami, mint később kiderült vonalkódolvasó, ami segítségemre lesz szerény kis termékeim azonosításában. Csakhogy, mint kiderül, nem minden terméket lehet ám lehúzni, és van, aminek az árát külön kell bepötyögni, és ezért az sem árt, ha fejből tudod az értékét, hiszen előfordulhat, hogy legközelebb egyedül leszel és senki sem lesz majd a segítségedre. Végül be kell nyeletni a papírpénzt a monstrummal, de kötelességtudóan megjegyzi alkalmazottam, hogy a kipakolt termékeket csak akkor szabad a kosárba visszaraknom (nézve 20×20 centis ideiglenes hely tárolókapacitását, erős kételyeim támadnak ennek betarthatóságát illetően), amikor a nyugtát a visszajáróval együtt megkaptam; és, ha elég szerencsés vagy olyan mennyiségű aprót ad ki olyan hanggal, mintha megütötted volna a dzsekpotot egy szláv kurvákkal teli maffiakaszinóban. És igen, a következő vásárló seggembe feltolt bevásárlókocsija jelzi, hogy talán távoznom kellene a kifizetett nyereménnyel.
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése