Kilépve a nagyvilágba számtalan olyan behatás ér, melyek fénysebességgel emelik patologikus fokozatra a mindig is benned lappangó mizantrópságot.
Egy ilyen közeg a tömegközlekedés; mondjuk a buszozás.
Annak idején sosem értettem, miért hívják a buszpályaudvart parasztelosztónak.
Aztán az utazási együttélés sokkja hamar rádöbbentett, valamint annak a felismerése: hogy az emberek többsége egyszerűen igénytelen proli. Mind külsőleg, mind mentalitásban; és ezeknek a lelki nyomorult prosztóknak valahogy mindig olyankor jön meg az önbizalmuk, amikor nem otthon vannak, és amikor nem a saját kertjükbe kell beleszarni. Hanem mondjuk a tiédbe, s teszik azt abszolút jogos meggyőződéssel, beképzeltséggel, öntudatossággal.
1. Azok a nők, akik lábujjtangás papucsban flangálnak olyan ujjakkal és körmökkel, hogyha belelépnének egy kutyaszarba, az excrementum már-már paradicsomi vacsorának tűnne, de még a hajuk is ápolatlan, amiről lenőtt a festék és iszonyatosan kellemetlen a szaga. (Ironikus, hogy a kézfejük és az azon lévő körmök nagyon is ápoltak.) Nyilván a Police napszemcsi meg a Dolce&Gabbana ribancretikül tetemes összege mellé már csak leértékelt önkritika fért bele.
2. Azok a párok, akik úgy érzik helyesnek, hogy a domesztikáció csínját-bínját behozzák a buszra és az előttem lévő ülésen nyomogatnak pattanásokat egymás képéről.
3. Persze mindez semmi ahhoz a látványhoz képest, amikor egy nyugdíjas házaspár kezd el pettingelni előtted, úgy, hogy a nyelves csókok cunamiját a papi orr- és fülszőre, valamint mami bajuszszőre egészíti ki -szó szerint- ínycsiklandozó bujasággal. A slusszpoén, hogy két csőrözés között hol Pom-Bär-t, hol füstölt szalonnát (amit egyébként bicskával az ölükben, vágódeszkán darabolnak) tuszkolnak egymás szájába, valszeg. energiafeltöltést gyanánt. El lehet képzelni milyen, amikor a Pom-Bär-es, szalonnás, fogatlan szájszag keveredik a kirobbanhatatlan otthonkaszaggal.
4. A felhangon telefonáló, a zenét full hangerőn, fülhallgató nélkül, magáról a telefonról bömböltető, a tabletjén este full fényerővel filmet néző köcsögökről már ne is beszéljünk.
5. Az öntudatos picsák, akik ülőhellyel rendelkeznek, és a teletömött buszról elsőként akarnak leszállni egy olyan megállóhelyen egyébként, ahol amúgy is mindenki leszáll, hiszen az a végállomás; és simán félrelöki a kezed, amivel az előtte lévő ülésbe kapaszkodsz ...
6. Az újdonsült kismama, aki frissen ellett, ezért mindenkinek össze kell szarnia magát, mert ő aztán most valaki a világban. A kölke üvölt, tajtékzik mert egy elkényeztetett kis szar, és ha megunta az üvöltözést téged kezd el rugdosni ...
7. És van az a verzió, amikor a fentebb felsorolt nyomorultak valamelyike ül le melléd. Sajnos még az sem tölt el jó érzéssel, amikor elalszanak melletted; ez az állapot egy újabb rémálomba illő cunamit indít el feléd, mert mondjuk telibeverik a vesédet, mert félálomban hol felriadnak és kapálóznak; amikor pedig lemennek alfába, akkor elfolynak a székben, mint valami teleszart búvárruha, és forró, izzadt testük lefejtése a combodról és az oldaladról mérhetetlen undorral tölt el ...
8. Végezetül a tömegközlekedési eszközre való felszállás: Egyrészt a büdös parasztok akkor is tolakodnak, ha harmincan vannak az ötven fős buszra, és akkor is tolakodnak, ha már felesleges és nincs ülőhely. Az igazi tróger balkáni mentalitás, ami kötelez.
Akár azt látom, van még hely, akár azt látom nincs, mindig utolsónak szállok fel. Megvárom, amíg mindenki felszáll, és utolsónak állok oda. Azt hinné az ember, hogy ez egy nagyon jó taktika, mármint abban a tekintetben, hogy nem rúgnak fel, nem nyomnak össze, nem köthetnek beléd.
Na, ez az, ami naiv elgondolás.
Mindig van néhány köcsög, amelyik úgy gondolja, hogy a nyomulás ilyenkor is kötelező. Ők azok, akik megjelennek a semmiből, de mindképpen előtted akarnak felszállni, amikor már amúgy is mindegy. Félrelök, présel, nyom előre, beledugja a seggedbe a kibaszott táskáját, esernyőjét és tol előre. Jobbról, balról, hátulról ... Persze, amikor kiteszem a könyököm, nem azért, hogy a veséjébe verjek (bár nagyon jól esne), hanem azért, hogy egyáltalán kapjak levegőt, akkor mindig van egy keményfiú, aki elkezd feszengeni, meg testi fenyítést kilátásba helyezni ...
8. Végezetül a tömegközlekedési eszközre való felszállás: Egyrészt a büdös parasztok akkor is tolakodnak, ha harmincan vannak az ötven fős buszra, és akkor is tolakodnak, ha már felesleges és nincs ülőhely. Az igazi tróger balkáni mentalitás, ami kötelez.
Akár azt látom, van még hely, akár azt látom nincs, mindig utolsónak szállok fel. Megvárom, amíg mindenki felszáll, és utolsónak állok oda. Azt hinné az ember, hogy ez egy nagyon jó taktika, mármint abban a tekintetben, hogy nem rúgnak fel, nem nyomnak össze, nem köthetnek beléd.
Na, ez az, ami naiv elgondolás.
Mindig van néhány köcsög, amelyik úgy gondolja, hogy a nyomulás ilyenkor is kötelező. Ők azok, akik megjelennek a semmiből, de mindképpen előtted akarnak felszállni, amikor már amúgy is mindegy. Félrelök, présel, nyom előre, beledugja a seggedbe a kibaszott táskáját, esernyőjét és tol előre. Jobbról, balról, hátulról ... Persze, amikor kiteszem a könyököm, nem azért, hogy a veséjébe verjek (bár nagyon jól esne), hanem azért, hogy egyáltalán kapjak levegőt, akkor mindig van egy keményfiú, aki elkezd feszengeni, meg testi fenyítést kilátásba helyezni ...
Azon gondolkozom, mennyire lenne hatásos, hogyha egy magamra erősített, öngyilkos robbanó szerkezettel venném igénybe a tömegközlekedést, 'allah akbar' felkiáltások közepette ... azt hiszem egyből szétrebbenne az összes öntudatos kisázsiai ... pontosan úgy, ahogy tették azt, amikor két cigány lépett oda hozzám anno ...
Kurvára hiányzik a privát szféra:
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése