Fogalmam sincs mi a magyar neve ezeknek a tengerparti homokművészeknek, akik az ösztönös-kényszeres cselekvésükkel számukra tudattalanul, számunkra tudatosan tünékeny művészi kompozíciókat produkálnak.
Ezek a kis rákocskák jó ha az egy centimétert elérik, mégis tetemes mennyiségű homoklabdácskákat hagynak aprólékos, gyors és rutinszerű táplálkozási manővereik nyomán.
A metódus tulajdonképpen egyszerű. Nyugodtan várakoznak part menti homokrezidenciájukban, amit dagálykor értelemszerűen ellep a víz. Aztán amikor az visszahúzódik privát lyukacskájukból kikandikálva eszement elánnal állnak neki a kajálásnak. A szájukba lapátolják a homokot, amiből aztán kiszűrik a számukra életbevágóan fontos mikroszkopikus állatkákat, a felesleget pedig, mint egy jó gyárban a szalag mellett, golyó formájában továbbítják ...
Voálá.
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése