Pszichiátriai enigma

Vajon milyen lélekbúvár játék az, amit a volt általános iskolai lány osztálytársam csinál, akinek egyébként pszichiáter végzettsége van:

Hogyha jön szembe velem a járdán, akkor mereven néz előre, és úgy csinál, mintha nem venne észre. Mint valami droid megy előre. Biztos vagyok egyébként, hogy rám nézett még korábban, csak ahogy egyre közelebb kerülünk egymáshoz, kicsit elfordítja a fejét, mereven, meredten néz előre, mintha nem léteznék, ott sem lennék.

Hétfőn elmegyek mellette, ha nem köszönök, ő nem köszön.

Kedden elmegyek mellette, köszönök, visszaköszön.

Szerdán elmegyek mellette köszönés nélkül, nem köszön.
Csütörtökön elmegyek mellette, köszönök, visszaköszön.
Pénteken elmegyek mellette, köszönés nélkül, nem köszön.

És ezt a végtelenségig lehetne folytatni.

Az a vicces, hogy amikor köszön, akkor is csak meredten néz előre. Mint aki idegsokkot kapott, vagy én nem is értem. Köszönéskor sem fordítja felém az arcát, nem néz rám.

Ez valamilyen bevett pszichiátriai szokás, vagy ennyire betört már a náci feminizmus a lélekbulvárok közé, hogy ilyen szánalmas szinten le kell szarni?

Nem dőlök bele a késembe, de azért érdekes egy helyzet. Ha nem elmebeteg ...