Héééj ...
Miután leugrottam eszembe jutott; az élet tökéletes, az életnél nincs jobb, csupa varázs és szépség, alkalom és televízió, tele van meglepetéssel, igen, rengeteg meglepetést tartogat. Aztán ott az az izé, amire mindenki vágyik, de csak akkor érzi igazán, ha már elmúlt. Mindez hirtelen belém hasított, az ember nincs tisztában vele, amíg, szóval amíg, amíg él ...
Azt hiszem elmondhatom, hogy az én életem úgy igazán csak két hete kezdődött, akkor veszítettem el a legjobb barátomat, Izzy-t, és találtam rá Eloise-ra. Áhhhj, Eloise! Ő az, akiért érdemes élni, ami azt hiszem annyit tesz, érdemes érte meghalni is. Némelyek szerint csak ostoba lotyó volt, de én tudtam, hogy nem ostoba, de bármi is volt Eloise, engem nem érdekelt, ő volt életem nagy szerelme, mégha tulajdonképpen nem is találkoztunk (egyelőre) ...
Igen, mint mondtam, miután leugrottam eszembe jutott; az élet tökéletes, az életnél nincs jobb, csupa varázs, szépség, és tele van meglepetéssel, csak amíg ott vagyunk nem látjuk ilyen tisztán.
Egyetlen vágyam volt, hogy elérjem Eloise-t, semmi más, és elértem, de közben fenekestül felforgattam a világot, hacsak egy pillanatra is ...
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése