Ribanckodók

Van a szomszéd szomszédban egy serdülő korú, ifjú leány; bár, ahogy az átlag hazajöveteleim során tapasztaltam, volt egy időszak, amikor minden hónapban más-más hímnemű egyeddel enyelgett, amit az anyja sem nézett túl jó szemmel -ergo nem vihette haza a gyereket-, ezért a -ki tudja milyen meggondolás alapján- random kiválasztott egyedek iránt érzett szerelmetes percek eltöltésére túlfejlett kis csitrink az utcára bevezető, szűk, anno még buja bokrokkal és fákkal szegélyezett, sikátorszerű járdát választotta, és a lamúr fiatalkori, hormonoktól vezérelt, korlátokat nem ismerő ingereit ott vitték véghez. Közben, mintha még kekeckedett volna azzal, hogy látványosan smárolva rám bámul, miközben én lopva rápillantva haladtam el mellettük.

Biztosan tudhat néhány figurát, bő tíz év korkülönbséggel unott eleganciával facsarna ki.

Már értekeztem róla korábban: egy félreértett, naiv szituáció, amikor egy pillanatra a lélekvándorlásaim során levedlett, elfeledett Adoniszi önbizalmam halotti leple alól felsejlett kanos vágyam, de túlfűtött izgalmam szarvát hamar letörte a rapid felismerés fájdalmasan groteszk sokkja.

Idén nyáron bikiniben, több alkalommal is láthattam röplabdázni egy újabb delikvenssel, akit én -titokban- Mr. Vízfejnek címkéztem. Állati magas homloka van, a szemétől kezdve pedig betegesen szélesedik ki a koponyája, amit a paffendorf frizurája csak még jobban kihangsúlyoz. Hiába, ő is egy, a női hormonok logikátlansága által behálózott célpontok közül.

Ez a figura a legkevésbé férfias.

Azt hiszem, ez a könnyűvérű attitűd családi örökség -ahogyan a jellegzetes, markáns áll, kis bevágással rajta-. Bár azt kell mondanom, a három lány közül, ő a legnőiesebb, és a legszebb. A legkisebb lány, aki általános iskolás, úgy guggol le a játékért, hogy felhúzza a szoknyáját, és közben szétterpeszti a lábát. Kurvára felidegesített, amikor ezt láttam. Állítólag anyuka is megtalálható pár, anno, számára alfahímnek tekintett férfi home-made pornókazettáján. És van egy olyan sanda gyanúm, hogy férje nemzetközi kamionos múltja idején nem csak képeken markolászta a sebváltókat.

Egy szó, mint szász, nem tudom kiverni. Mármint a fejemből ezt a léha riherongyot. Vele álmodtam. Valami patologikus, a szarnál is szarabb szappanopera szintű forgatókönyv jelent meg álmom mélységeiben, ahol természetesen én voltam a főszereplő, a producer, a forgatókönyv író, és a bugyimosó egy személyben.

A történet rém egyszerű és sziruposságú volt; abból állt, hogy a lány nem engem szeretett. De valamiért egyfolytában ott voltam mellette, minden nehéz helyzetben, ráadásul lassan, de biztosan kirajzolódott, hogy hamarosan meg fogok halni, azonban a legeslegutolsó nap derült ki, hogy mégsem, és e hír hallatán -a lány, aki persze fokozatosan, titokban belémszeretett- nagyon felvidult, de persze látszat sértettet játszott, nehogy nagyon elbízzam magam a hirtelen megindult punciszaftja láttán.

Sajnos a happiend elkerült, mert amikor már ágyjelenet lett volna, hirtelen felébredtem. Utálom, hogy mindig ez van.

Szóval most ilyen befejezetlen kéjérzettel csámcsogok az álommaradványok lerágott csontján.