Standstill

Ironikus, amikor megvádolnak azzal, hogy te otthonülős vagy. Egyrészt kinek mi köze van ahhoz, hogy mikor mit csinálsz. Te különben is mit tudhatsz az életről, hiszen sosem mozdulsz ki otthon a négy fal közül; nem vagy emberek között. Mondják ezt látatlanban. Csak azért, mert a hétvégéimet nem a lerészegedés, az amfetaminozás, és valamelyik minőségi, magyarországi fesztiválmocsokban átdelíriumozott élmények töltik ki.

Számtalanszor hallottam anno ilyen-olyan partizás alkalmával a tagoktól: 

„Jajj, miért nem jöttél el? Marha nagy buli volt!”

„Húúú, nem tudod mit hagytál ki!”

„Durva volt a hangulat!”

Satöbbi, satöbbi.

És akkor egyszer megelégeled ezt az egészet, elmész.

Valóban fergeteges a hangulat. A társaság egyik fele részeg és/vagy be van drogozva, az sem tudja mi van, és vicces dolgokat csinál, amiről csak ő gondolja, hogy vicces; miközben senkivel nem beszél (igaz nagyon nem is tudna) és később sem emlékszik semmire.

A társaság másik fele meg ül az asztalnál, s vagy az egyik tag sír a másiknak az életéről vagy egyszerűen csak nyomogatják kínjukban a telefonjaikat.

De persze a közösségi hálón, meg a haveroknak, a társaságban hatalmas nagy buli címen szerepel mindez, kiegészítve néhány meg nem történt dologgal, illetve nagy „bepasizásokkal” és „becsajozásokkal” karöltve.

Én, aki néha olyan szánalmas és buzis dolgokat csinálok, mint mondjuk a kertészkedés vagy az, hogy természetbe járok; az otthonülés (az olvasásról már nem is beszélve). Én, aki hetente legalább két-három alkalommal 12 kilométert teker le; nem mozdulok ki. Én, aki hetente több alkalommal 12 kilométert tekerek le, és mellé, mondjuk hétvégén még pluszba átlag 30-40-50 kilométeres távokat iktatok be; nem mozdulok ki.

Szerintem EZ a kimozdulás. MOZGÁSBAN vagy.

Ráadásul nem olyan helyen vagy, ahol a cigarettafüstöt vagy a kábítószert szívod, hanem a tiszta levegőt egy erdő szélén, egy szántóföld mellett, a semmi közepén. Egy adott távolság, egy adott céllal, amit kitűzöl és véghezviszel. Télen, nyáron. Szélben, fagyban. Néha még bizony esőben is. Pici célok, másoknak szánalmas célok.

Ez nem mozgás. Ez nem kimozdulás.

Az, hogy bevisznek kocsival, vagy bemész tömegközlekedéssel egy szórakozóhelyre avagy fesztiválra, és ott delíriumban elvered a pénzed és az időd olyasmire, amire nem emlékszel és tulajdonképpen nem is akarsz; az kimozdulás.

Az, hogy végigunatkozol több órát egy asztalnál ülve, telefont nyomkodva, az unalom és az elalvás között libikókázva; az kimozdulás.