... ami csüggedt-beletörődéssel abszolválja az emberi jóságba vetett naiv reményt az együttélés groteszk mezején.
... avagy a jó szomszédi (v)iszony #5.
- a ház előtt, a szomszéd telkének egynegyedéről legereblyézed az ősszel a mogyoróbokrodról lehullott leveleket, mert úgy gondolod, ez így helyes, így illik, és neked ez természetes, és úgy hiszed, hogy a jó tett elnyeri méltó jutalmát büntetését és mindezt te visszakapod, érted is megteszik; de a rendes, tiszta telek iránti igényedet és lelkesedésedet hamar letöri a tudat, hogy az utcádban a büdös prosztók egyszerűen vagy hagyják elrohadni a leveleket a házuk előtt vagy a nyugati szélre -ami természetesen a te ház elé sodorja mindazt és ezáltal rád, balekra- bízzák a szakszerű eltávolítást; az igazán tróger olyankor jön ki látszat takarítani, amikor már nincs mit, de a többség egyszerűen csak telibeszarja;
- aki olyan kedves, hogy az öntözőfejet a kerítésed lábához teszi, precízen beállítja a fejet, hogy az ő házának falát semmiképpen se érje, de az, hogy a te fából készült kerítésedet telibeveri, az természetes, hadd rohadjon a fa;
-ugyanezt megcsinálja a gyökér akkor is, amikor nem öntözőfejjel öntöz, hanem kézben fogja a slagot, mert valamilyen oknál fogva problémát okoz neki az, hogy három méterről ne a földre célozzon, így a kerítéslécekre vereti a vizet, ráadásul úgy, hogy még két-három méterre minden eláztat a te telkeden. Alapvetően ez még jól is jöhetne, csak sajnos ez a kocsibejáró, ahol az autód, és biciklidet parkoltatod (igen, a te kurva anyádat, amiért nem tudsz bejárni a garázsba);
(Ők Tróger Tottiék.)
- látod, hogy esik az eső és a másik szomszéd postaládájából lóg ki a műsorújság, néhány levél (az szintén érdekes téma lehetne, hogy a tahó postás, amikor látja, hogy esik az eső, mégis miért nem tudja belelökni a nyomorult leveleket, újságokat a postaládába; de ez ugyanúgy igaz a szórólapozókra), szóval kiveszed a leveleket meg a műsorújságot, és odateszed a bejárati ajtó elé, ahol védve van az esőtől, széltől, mert tető alatt van;
- ugyanígy cselekszel, amikor a szél felborítja a kukáját, és ott görgeti össze-vissza (már csak azért is megteszed, mert a kuka tartalmát rendszerint hozzád fújja a szél);
- aztán azt látod, hogy hátul a teraszon kisgatyában sörrel a kezében terpeszkedik a nyugágyban és arra nem képes, hogy egyetlen egyszer legalább kinézzen az ablakon reggel 8 és este 8 óra között, hogy mi a helyzet, és ha egyáltalán ki is nézett, leszarja az egészet; de ugyanúgy leszarja a rokona, aki jön hozzá, inkább átlépi a kukát, és elmegy a postaláda mellett;
- újabb értetlen kérdőjel, amikor az intelligens paraszt télen, vagy fél méter magasan rátolja, rálapátolja a havat a fakerítésedre, mert négy métert megtenni az árokig, már problémás (szintén érdekes helyzet, hogy természetesen a te árkodba tolja a havat, ugyanis ő, a sajátját betemette, mert kellett a hely a család második kocsijának);
(Ő Mr. Piss.)
- olyan apróságokon már csak a szemed kifordulása jelzi a tehetetlen undort, amikor a prosztó olyan benzines fűnyíróval nyírja a füvet, ami konkrétan dobhártyát szakít, és még túráztatja is, csutakra amit bír, mert különben állandóan lefulladna;
- hétvégente röplabdázik a lányaival, meg azok fiúival a 15x15 méteres kertben, mert azt kell, persze ugyanúgy átütik a labdát a szomszédos kertek valamelyikébe, de ő nem rest, fogja a létrát és átmászik a kertbe, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga (néha előfordul, hogy a sok sör megteszi hatását és miközben igyekszik átemelni a létrát a kerítés felett az kiesik a kezéből, és reggel csak arra ébredsz, hogy egy ismeretlen tárgy díszíti a kertet).
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése