... avagy a Jó szomszédi (v)iszony #4.
Mr. Praktiker lánya, egy új -szintén lány- játszópajtásával azt az elmés szórakozást találta ki, hogy -most kivételesen nem hátul, hanem a házad előtt- a vérmogyoró és a szivarfa leveleit, illetve a kerítés előtt lévő kardvirágok szirmait tépdesik le.
Nagyon érdekes látni, hogy bár lányok, mégis milyen barbár módon viselkednek, persze itt most nem az üvöltözés szintű, számunkra csupán beszélgetésnek minősülő kommunikációt értem, hanem azt, hogy egy-egy levélért egy egész ágat letépnek; a virágok esetén pedig tőből kitörik azt.
Előfordul, hogy nem tudják letörni az ágat, virágszárat, akkor azt otthagyják félik lógva és egy másikkal próbálkoznak. Sőt, minden egyes alkalommal, amikor újabb és újabb levelekre és szirmokra van szükségük, akkor újabb és újabb ágakat, szárakat tördelnek le. Még véletlenül sem azt, amelyiket már megtörték, meggyötörték korábban. A slusszpoén, hogy mindent otthagynak a járdán, a gyepen, (annyi eszük sincs, hogy eltüntessék a kompromittáló nyomokat), te pedig először nem érted, miért van megtépázva a növényvilágod minden nap, holott semmilyen vihar nem volt.
Ami talán még ironikusabb az az, hogy a leszabdalt levelekkel, szirmokkal nem valami kreatív dolgot készítenek. Nem! Összetépik őket, és egymást dobálják vele; szembe, hajba, ruha alá, satöbbi, és az lesz a győztes, aki előbb megtöri a másik gyereket, aki ordibálva, bőgve, megsértődve hazaszalad.
És akkor két nap múlva azt látod, hogy anyuka jön a két lánnyal, és végigtolja a biciklijét a kardvirágokon; a gyerekek felkiáltanak, ujjal mutogatnak anyukára, aki egész egyszerűen csak meghúzza a vállát; a lányok pedig harsányan felnevetnek.
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése