A következő; az alternatív büntetésvégrehajtásra önként jelentkező alanyunk nem más, mint az utóbbi időben kis zsírfelesleget magára rántó, vörös hajú, igéző zöld szemű, feltehetően nem oligarcha családból való lyány, akitől -kis hezitálás után- megtudjuk, hogy a Bella nevet viseli.
Nyilván a kaszting előtt rapid felskiccelt párbeszédből gyorsan ki kellett hámoznia emlékeiből a szerephez kiosztott nevét, ezáltal felülírván sajátját; ebből a tényből származtatható a pillanatnyi szünet.
Bár ő azok közé a csajok közé tartozik, akik nagyon természetesen, önmagukat adva jelennek meg a kamera előtt, akiket sem a meztelenkedés, sem Mr. Lomp megalázó verbális, valamint testi fenyítései nem törnek meg különösképpen.
Ő a testi abúzus nevű, másokat szórakoztató piramisjáték olcsó kis darabkája, amit még a jelentkezés előtt megértett, és amit a későbbiekben is tudatosan tudatosított magában -legalábbis igyekezett. Bizony, kár lett volna elrontani ezt az attitűdöt egy erőltetett, az Elite Pain casting szánalmas szerepírói színvonalában alkalmazott könnyfakasztóan átlátszó és debil párbeszédekkel, és hasonló minőségű helyzetkomikumokkal.
Mr. Inkvizítor pedig magára öntötte borzalmasan borzasztó arckifejezését, hogy ezzel is megrovón demonstrálja fenyítésre váró szittya Zsan Darkunk ördögtől való világi vágyát, a forgatásért járó nem kevés pénzt.
Mr. Lomp, saját, ellentmondást nem tűrő, dehonesztáló dogmáit azért a maga huncutságával -hacsak ideiglenesen is-, de felülírja egy-két, a megtört lelkecskét simogatón megnyugtató megjegyzéseivel; jelen esetben a 'gyönyörű a szemed', és a 'nagyon szép mellecskéid vannak' adomákkal.
Innentől kezdve alanyunk metsző, zöld tekintetét többször felvillantja, fontos-pontos hajigazításokkal egybekötve, ami óriás termetű kínzónkat nem gyengíti el.
Bellától megtudjuk, hogy nem kap bókokat, ami meglepő, hiszen nem egy alvilági rémségről van szó; csupán a pénz érdek vezérelte pokol kapujából kicsapó tüzes korbács nyelve az, ami testéhez jelleméhez köthető.
Büntető hősünk aztán kezd belelendülni a kínzás különböző formáiba. Apró lépésekkel halad előre; kezdi ezt egy bukósisakban történő lájtos hátkorbácsolással, ami csupán impertinens mosolygást vált ki áldozatunkból. Következő lépés a jól bevált cickókorbácsolás, majd bimbótekerés, ami tulajdonképpen legtöbb delikvensünk Achilles-sarka. Nem úgy Bellának, akit még bimbótekerés előtt biztatni kell egy határozott sikításra -a kellően patologikus nézők felizgatása érdekében-, amit Mr. Lomp halkan súg oda, nem túl jól leplezett kódfrekvencián.
Mr. Lomp nem szereti az engedetlenséget, azt meg pláne nem, hogyha testi fenyítései csupán -ez minden?- somolygást csalnak rabszolgái arcára; a rémülettől, a félelemtől, a kétségbeeséstől és megalázottságtól eltorzult fájdalom groteszk maszkja helyett.
Újult erővel fog hát bele büntető hadjáratába, és a négykézláb pozitúrában kivitelezett többszöri popsi-punci rásújtást, majd a hátkorbácsolást követően elégedetten konstatálja Bella vörösödő -nemcsak haját, hanem- arcát, testét és jajgatásait, aki még meg is jegyzi, hogy bőrén könnyen meglátszanak a testi sérelmek nyomai.
Mr. Lomp visszanyervén lelki békéjét, fenségességében nem áll le, a mi hős Bellánkra zúdítja kegyetlen kérdéseit: 'szerepeltél már pornófilmben?', 'otthon hamar észreveszik a nyomokat?'.
De szolgánk, a pillanatnyi megingását követően gyorsan visszaszerzi lélekbeli erejét, és válaszadásaiban büntető manusunk számára nyilvánvaló válik, hogy csupán csak megbillenteni lehetett a vörös démont, de semmiképpen sem megtörtni.
Bella különleges kapcsolatára derül fény a családjával azáltal, hogy unott, érdektelen vállrándítással tálalja válaszát: 'dehogy is, nem veszik észre', továbbá egy 'még nem' kifejezés arra vonatkozóan, hogy nem zárkózik el egy másik témájú, 18+ -os felnőtt tartalom forgatásától sem.
Hasonló közönnyel értekezik távkapcsolatáról fiújával, aki valószínűleg nem is ágálhatna redhead amazonunk elhatározása ellen, egyrészt mert céltudatos és úgyis belevág, másrészt ha már benne lesz a pornóbizniszben, akkor úgysem lesz szüksége a szánalmas érdek-kapcsolatára az alfahímmel.
Mr. Lomp azonban belefárad a fokozatosság elvébe és bosszantani kezdi ez a szemérmetlen magabiztosság és az érzelemmentes nyitottság a valódi testi örömök iránt, ezért nyomban a lecsóba nyúl; vagyis inkább az amper nyújtotta lehetőségekhez.
A cicibe vezetett sokkoló hatású áram segítségével már valódi, őszinte fájdalmat tud kicsikarni Bellából, kinek apró hibáját -leveszi a drótot tartó ujjait melléről- kihasználva máris a punci nem kimondottan élvezetes bizsergetését követeli meg az ilyesfajta pofátlan engedetlenség kiengesztelése érdekében.
Miközben amperlöket cunamit indukál nagy, szőrös ujjaival a tekegrőgombot csavargatva, pont úgy, mintha egy kellően bevörösödött és meggyötörten erektált mellbimbóval játszadozna, újra és újra, rabnőnk eddig ki nem mondott érdek célját kezdi el kivesézni köpönyegforgató kérdéseivel:
-Vonzó egy nap alatt ennyit keresni, ugye?
-Hát, van benne azért -nyögi hamis mosollyal és rosszul leplezett terelő-tekintettel Bella.
-Ha akarom a csiklódra is rátehetem?
-Igen.
-Sok pénzért.
-Csakis -nyögi Bella, aki közben már teljesen feladja a fájdalomtól elvesztett koncentrációt, amit a szembrebbenés nélküli hazugság érdekében öltött magára.
Itt már a női intrika sem segít.
Lehullt az álca.
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése