Overnight Sensation

Azon gondolkoztam, hogy akik nem akarnak vagy nem találnak maguknak tartós kapcsolatot, azok -a biológiai szükségleteikre hivatkozva- miért apellálnak azzal, hogy bizonyos időközönként egyéjszakás kalandokban kénytelenek részt venni, részt vállalni.

Egy ismeretlen, idegen emberrel való alkalmi szex, akinek még az illatát sem szeretik, hogyan nem lehet jéghideg, undok és ocsmány. Maguknak hazudnak?
Persze vannak kivételek, akik alapból magas libidóval rendelkeznek és lételemük a szex, már-már ösztön-állat szintekig emelve azt, minden mindegy alapon, csak megtörténjen velük (erre jó alternatíva a pornóipar); és vannak olyanok, akiket ez az, ami igazán felizgat, erre gerjednek, így tudnak kellőképpen kielégülni, mindezt nagy nyilvánosság nélkül.

De egy átlagos (elképzelhető, hogy magát átlag felettinek tekintő) egyén miért választja ezt?

Ezek közül sokan vannak úgy, hogy alkalmi partnereik mindig ugyanazok. Régi ismerős, volt barát/barátnő, satöbbi. Tulajdonképpen ez nem is alkalmi együttlét. 

Inkább ismerős(i) együttlét.

Ebbe persze megint bele lehetne menni, hogy miért keresi fel ugyanazt az embert, miért nem tudnak elválni egymástól, mire jó ez a se veled, se nélküled állapot.

De azok, akik igazán csak a szükségleteik -vagy legalábbis ők ezt mondják- miatt teszik, mégis miért? Együtt lenni egy emberrel, akiről semmit nem tudnak; mind a lelki, mind a testi aspektus kiesik, felelőtlenül beleugornak egy játszmába, egy szexuális orosz rulettbe, ahol, bár a golyó mindig csőre van töltve, rosszul sülhet el. Talán ez a lényeg, az ismeretlenség, a felelősség nélküliség, hogy semmit nem kell tenniük, hogy semmibe nem kell invesztálniuk, hogy ez a könnyebbik megoldás, a lustaság impertinens megkerülése és az addigi, a felépített, mindentől független életünk rezzenéstelen kiegészítése?

Miért nem vesznek egy műpuncit vagy műpéniszt, rengeteg segédeszköz közül választhatnak; érzelmileg ezekkel a tárgyakkal ugyanazokat a gyönyöröket élhetik át. Sőt! Nem kell látszatjópofozni, nem kell látszatfiskális pazarlásba menni, és nem kell attól félni, hogy valamilyen betegséget kapunk el.

Ha egy embert tárgynak használunk, saját biológiai, testi, ösztönszükségleteink érdekében, mennyivel különbek a megvásárolható szexuális segédeszközöknél, illetve fordítva a segédeszközök mennyire kevesebbek az embereknél? Mennyivel másabb elköszönni egy vadidegen nőtől vagy férfitól, mint betenni a műpéniszt vagy a műpuncit egy sarokban lévő komód, legalsó, legmélyebb fiókjába?