- Mindannyian rémes anyák vagyunk. Úgy vágunk bele a nagy feladatba, hogy azt várjuk, a gyerekünk önmagunk javított kiadása lesz. Aztán rádöbbenünk, hogy a kis rohadtaknak van saját lelkük, beteljesítendő sorsuk, álmaik és vágyaik, amiknek semmi közük hozzánk vagy a génjeinkhez.
- Igen, a testemben hordoztam és most olyan, mintha nem is ismerném.
- Majd megismered.
- Mikor?
- Mikor felnősz.
- Én?
- Mikor nem próbálod a saját képedre és hasonlatosságodra formálni, hanem elfogadod annak, aki.
Kés/alatt
S03/02
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése