... avagy a karácsonyfa utóélete.
Átugorva a díszítés egyéb fázisainak -inkább idegességgel eltöltő, semmint meghitt hangulatot teremtő- momentumait, térjünk rá a szakrális istentiszteletre. Ez az a procedúra, amikor a korábban még aureolában fürdő, ideiglenesen örökbefogadott tűlevelűt, barbár egyszerűséggel darabokra nyessük. Hiszen nem tudjuk, elviszik -e a kukások egészben, ráadásul kitenni a ház elé sem szerencsés, mert abból a szomszédok gyurcsóki képességeikkel mélyreható személyiségrajzot olvasnak ki, legfőképp az ember fiskális kapacitását tekintve.
Átugorva a díszítés egyéb fázisainak -inkább idegességgel eltöltő, semmint meghitt hangulatot teremtő- momentumait, térjünk rá a szakrális istentiszteletre. Ez az a procedúra, amikor a korábban még aureolában fürdő, ideiglenesen örökbefogadott tűlevelűt, barbár egyszerűséggel darabokra nyessük. Hiszen nem tudjuk, elviszik -e a kukások egészben, ráadásul kitenni a ház elé sem szerencsés, mert abból a szomszédok gyurcsóki képességeikkel mélyreható személyiségrajzot olvasnak ki, legfőképp az ember fiskális kapacitását tekintve.
Elkezdtem hát meggyalázott testét tépázni kéziszerszámommal, felülről lefelé; kívülről befelé haladva, egyre nagyobb és nagyobb nyúlványait nyestem vehemens eleganciával. Mígnem az utolsó ágakhoz leérve, megpillantottam egy madárfészket. Teljesen jó állapotban volt, sőt, még a tojásdarabok is láthatóak voltak benne. Remélem nem a fa társadalmi igényeket kielégítő kitermelése során vesztették életüket, avagy kényszerültek kényszerkitelepítés alá.
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése