squawk

Örülök végül is, hogy egy, a városi tömegközlekedéstől mentes, viszonylag (egyre kevésbé) csendes, nyugodt és tiszta környezetben tudhatom a lakóhelyem, de most már évről évre egyre több olyan élőlény talál menedéket a környéken, amelyek igazából nem őshonosak az urbánus zöldövezetben. Ilyen például a nyest, ami irgalmatlan hupogásra képes az éjszaka kellős közepén. Mindent telehugyozik, teleszarik, és büdös, mint a picsa.

Az már nem újdonság, hogy mindig akad egy macskatulajdonos az utcában, aki természetesen nőstény macskát tart, akihez a környékbeli kóbor macskák járnak könnyű numeráért. És persze az egész vernyákolós, sikítós, babavisítós pettinget az én ablakom alatt kell végezni. Aztán ők ugyanúgy ideszarnak meg hugyoznak (ami szintén penetráns bűzt eredményez) sőt, grátisz kullancsokat is potyogtatnak a kis kertbe, hogy semmit se lehessen csinálni benne.

Kutya majd' minden kibaszott háznál van, bár talán ez erős kifejezés, hiszen ezek a törpe korcsok valahol a plüssmaci és a csivava groteszk keverékei, amik semmire nem jók, azon kívül, hogy beléjük rúgjál egyet a földön; ráadásul reggeltől-estig nyafognak meg vakognak azon az idegesítő rekedtes-héliumos hangjukon, mert szimplán a retartdált tenyésztés eredményeként ilyen idegbeteg szarok lettek, vagy az értelmes gazdájuk egész nap kizárja a kertbe, és leszarja, hogy mit csinál (az sem probléma, hogyha éjjel kezd vakkantásba a kis szar, amire a kertszomszédoknál tartott kuvasz kutyák persze bevadulnak és akkor már szinkronban nyomják a nyomorultak) vagy csak egyszerűen fatökű balfaszok a kutyatartás mibenlétét illetően és esetlenül hápognak a kutyára fegyelmezés gyanánt.

Olyan apróságokat is érdemes megemlíteni, mint a sok földbe vájt patkányjárattól megsüllyed feljáró, vagy a hagymás virágokat előszeretettel pusztító rágcsálók ámokfutásai, de említhetném a szürkületkor megjelenő mókusokat akár.

Idegtépő állatok a madarak, szintúgy. Tényleg megható, hogy a Magyarországon védetté nyilvánított madarak közel 70 százaléka itt fészkel, de amikor húszmillió csicsergés és csivitelés hangorkánja robban bele a füledbe minden hajnalban, az már valahogy nem frankó, bár, lehet jobb, mint amikor sötétedés után denevérek és baglyok karistolják a koponyád tetejét, hangtalan támadásaik keretében.

Az emberi taplóságról, nemtörődömségről nem is beszélve [1] [2] [3] [4] [5] ...