Rapid emlékképek a délutáni hólapátolás során, a lakó- és pihenőövezetben; szembeszomszédok edition.
A fiúgyerek hógolyóval dobálja a biciklin ülő apját, aki a konstans, de hiábavaló és ezért ingerületbe áthajló kérlelését 'szarjál sünt' duzzogó felkiáltásba fojtja, miközben kétségbeesetten szerencsétlenkedik a hóban kerékpárjával, menekülését előkészítendő.
Süniék szomszédja, akik autóhegyekkel barikádozzák el a házat kerítés híján, a következőképpen:
- a ház előtt áll egy autó, letakarva, már három hónapja, a két fiúgyereke közül valamelyik lezúzta, KO, az eleje lebontva, a tengely eltörve, a gumik leeresztve, a kocsi hátsó traktusában a helyzet árnyaltabb, de cseppet sem szemet gyönyörködtető tükörképe;
- rá merőlegesen félig a gyepen, félig a kocsifeljárón egy másik, ugyanolyan használt kocsi, amit a gyerek -az apját a fenti metódussal elűző társával- felváltva dobál hógolyóval, ez az autó, ami a lezúzott kocsi -amin egyébként csak röhögött a két fiúgyerek, miközben az egyik haverjuknak mutatták a baleset nyomait- helyett érkezett néhány héttel később, rendszám nélkül, hogy mi célból nem tudni;
- aztán van még egy autó, ami a garázsban van, bent, amit csak az est leszállta után gurítanak ki a kocsifeljáróra, hogy mi célból, azt sem tudni;
- és akkor van még a családnak egy nagy fekete Seat kocsija, ami ezek között az autók között szlalomozva igyekszik kielégíteni a család mindennapi elfoglaltságait, kivéve akkor, amikor a többi autójukhoz hasonlóan nem a nyitott motorháztető felett görnyednek, egy neonlámpa fénye mellett.
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése