Jó szomszédi iszony #1

A szokásos, erősen idézőjeles lakó- és pihenőövezet, ahol a másik szomszéd (nem Mr. Praktiker, és nem példás családanyáék -akiknek még lesz egy története) és legfőképp annak családfőjének -miért is nem meglepő módon- tahóságáról esik szó.

A hátsó terasz esetén a válaszfalat egy egyszerű kis fa lambéria jelenti az ilyen sorházak esetén, bár az igazán igényesek megoldják azzal, hogy a drótkerítésre tessék-lássék módon ráfércelnek egy nádkerítést.

Igénytelen privát szféra, impertinens voyeur mellékszállal.

Mostani szomszédunk válaszelemével kapcsolatban a következő kérdés-anomália fogalmazódott meg jópár éven át: miért az volt a rögzítési módja a 2,5m x 2m paraméterekkel jellemezhető fa takaróelemüknek, hogy nekitámasztották a fal oldalának, melynek segítségével közvetlen módon, emberi közreműködés segítségével modellezték az eróziós folyamatokat.

Hasonlóan érdekes kérdés, hogy az ereszcsatornát miért éppen a te oldaladon kell kialakítani úgy, hogy az összes víz, ami lezúdul a tetőről az a te kertedben verjen lokális cunamit, ugyanis az elmés paraszt az eresz alsó részét furfangosan elfordította telkéről.

További jogos viperahasználatra jogot adó cselekedet az értelmes családfő sérelmére:

-őszi  levélgereblyézés, mert a büdös paraszt olyan fát ültet a kerítésedtől 40 centire, amiről a levelek háromnegyede nálad köt ki, és két nagy fekete zsákot töltesz meg vele;

-a futóakác segítségével gondolod befuttatni a kerítésed, ami nagyszerű ütemben halad, több, mint tíz éves növény, ami majdnem 7 méteren díszíti a dróthálót, amikor a gyökér úgy dönt, hogy tujákat telepít a kerítés mellé, persze mindegyiket tőle 15 centire rakja le, annyi esze már nincs a kertművelőnek, hogy még 30 centi távolságot rászámoljon, mert akkor napfény hiányában sem a futóakácod sem az ő tujáinak a feléd néző oldala nem szárad-korhad el; de nem, jutalmad, hogy nézheted a sárga-barna száradt, ocsmány gallyakat;

-kint vagy a teraszon és annyit sem tesz, hogy átkukucskáljon a tujái közül, ott vagy -e, egyszerűen fogja a vödör vizet -amiben biztos lehet mindenki, hogy nem víz, hanem valami domesztikális-fekáliás-vegyszeres egyveleg van-, és odalöttyinti a telkedre, ugyanott, ahol az ereszcsatornát elfordította feléd;

-amikor este furcsa hangokra leszel figyelmes, először azt hiszed, hogy a két pinanyaló kutyájának szokásos vakkantós, marakodós, hörgős verekedése az, majd az emeleti ablakon kinézve, látod, hogy éppen ott okádik a kerítés mellett a paraszt, de még fel is kapcsolja a lámpát a gyökér, hadd lehessen látni mindent, aztán úgy öt perc elteltével betámolyog a házba, a teraszra esetlegesen kifröcsögött gyomortartalmat a pincsikutyáira meg egy öntözőkanna segítségére bízza;

-és a slusszpoén: amikor a madáretetődbe rejtett diószemekre érkező széncinegéket vágyod mustrálni, újfent kinézel az emeleti ablakon, és látod hogy ez a kapitális köcsög. a néhány nappal ezelőtti okádása helyén hugyozik, ugyanoda, ahova a vödör speciális vizet no meg az esővizet engedi (legalábbis mered remélni, hogy hugyozik, nem pedig hugyozást álcázva rejszol);

Pár egyéb szösszenet:

-az alap, hogy kiengedik a pinanyaló kutyákat a feleségével, amik öt perc elteltével elkezdenek vakogni, azon a nyomorult sipítozós hangjukon, mintha kést forgatnának az ember fejében, és megállás nélkül, 10 másodpercenként egyet vakkantva küld az idegösszeroppanás határára, amit csak tetéz a tény, hogy a vakogásba környék kutyái is bekapcsolódnak (és egyetlen egy értelmi fogyatékos nincs, aki rászólna a kutyájára, senki, senki az ég egy adta világon);

-szóval a kutya vakog, mert a pinanyaló kutya szobakutya és be akar menni a házba (különösen télen amikor azért általában hideg van), nem véletlenül ugat, nem véletlenül kaparja az ajtót, nem véletlenül ugrik neki a teraszablaknak!,

-mikor meglátja ezt a feleség a következő jelenet zajlik az eb és a nő között, aki a csukott ablak mögött áll:

->a kutyák figyelnek

->a nő figyel

->a kutyák elkezdenek ugatni

->a nő visszaugat nekik!

->a kutyák még vadabbul ugatnak

->a nő meg még vadabbul ugat, amivel csak még jobban felhergeli őket, majd végezetül ezt ordítja nekik a csukott ablakon keresztül: „jajj, milyen ügyes kiskutyák vagytok, jajj, de okosak vagytok!”
->majd a nő elmegy az ablaktól azzal a tudattal, milyen jól elbeszélgetett a kutyáival ...
->a kutyák meg felhergelve elmebetegen ugatnak továbba a hidegben.